Kereskedelmi háborúba torkollik a Boeing-Bombardier légicsata?

Hírek2017. okt 5.Növekedés.hu

Életképes lehet állami támogatás nélkül egy nagy repülőgépgyártó vállalat? Az amerikai Boeing és a kanadai Bombardier vitája valójában erről az egyetlen kérdésről szól, és csak látszólag a tiszta piaci versenyről, amely hamis hivatkozási alapnak tekinthető a két óriáscég összecsapásában. A kereskedelmi háborúval fenyegető konfliktusban ugyanis mindkét fél tiltott állami támogatással vádolja a másikat, melyet mindkét vállalat természetesen visszautasít – a nyilvánvaló tények ellenére. A vita kiindulópontja, hogy a kanadai-brit-ír Bombardier - az amerikai Boeing állítása szerint - mélyen áron alul, „dömpingáron” jutott megrendeléshez az amerikai Delta légitársaságtól 125 darab C típusú utasszállító gép gyártására. A Boeingnek első látásra igazat kell adni, a Bombardier ugyanis valóban kapott segítséget Quebec tartománytól és a kanadai nyugdíjalaptól a C modell kifejlesztéséhez. Az amerikai kereskedelmi minisztérium tehát elvileg jogosan döntött úgy, hogy közel 300 százalékos büntetővámot vetne ki erre a repülőgép típusra, ami azt jelentené, hogy gyakorlatilag háromszorosába kerülne a Bombardier gép a Deltának. Mivel a Deltának esze ágában sincs fizetni, az üzlet végső soron meghiúsulna. A történet egyik érdekes leágazása, hogy a büntetővám ellentmondana az USA, Kanada és Mexikó alkotta Észak-atlanti Szabadkereskedelmi Megállapodásnak (NAFTA) is, noha az egyezmény újratárgyalását Donald Trump elnök már beiktatása előtt is szorgalmazta. A kanadai kormány máris visszalőtt azzal, hogy törlik a Boeing Superhornets gépeire leadott korábbi megrendelésüket. Justin Trudeaux kanadai miniszterelnök jelezte, hogy nem kíván olyan vállalattal üzletelni, amely „beperel minket és ellehetetleníti a szektorban dolgozók munkahelyét”. A Bombardier-t támogatja a vitában Nagy-Britannia és Írország, a kanadai óriáscégnek ugyanis négy gyártóegysége is működik Észak-Írországban, ahol a C utasszállítók szárnyát készítik. Az amerikai büntetővám közvetlenül 1000, közvetve akár 5000 munkahelyet veszélyeztet Nagy-Britanniában, és a beszállítók szintjét nézve ennél sokkal többet. A helyzetet meglehetősen árnyalja, hogy a belfasti gyár korábban 130 millió font támogatást kapott a brit kormánytól. A Bombardier azzal érvel, hogy a Delta utólag vitatott pályázatán a Boeing nem is indult, egyébként pedig az államtól, a NASA-tól, és állami tulajdonú vállalatoktól (részben katonai) megrendelések révén bőséggel kap állami támogatást. Ezen felül adókedvezményekre, masszív exporttámogatásra és kutatási-fejlesztési állami alapokra is számíthat, képmutatás tehát korrekt piaci versenyhelyzetet számon kérni a kanadai riválisától. A repülőgépgyártók piacán, és a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) eddig a francia Airbus és a Boeing vívott élet-halál harcot, most ebben a küzdelemben tűnt fel harmadikként a kanadai vállalat. Ahogy a Boeing-Bombardier-vitában, úgy a Boeing-Airbus konfliktusban is rendszeresen tiltott állami támogatással vádolták egymást a felek, és valóban, az Airbus sem maradt állami mankó nélkül. Az úgynevezett „visszafizetendő kezdeti segítség” címén az új gépek kifejlesztéséhez és új gyárak létesítéséhez rendszeresen kap állami tőkeinjekciót, amit – legalábbis az Airbus állítása szerint - minden alkalommal kamatostul visszatérítenek, amikor az új modellek gyártása már hasznot hoz. A Bombardier számára a jelenlegi megrendelés a túlélést jelentheti, a vállalatot ugyanis már 2015-ben állami mentőövvel kellett kisegíteni, a tét tehát óriási. A britek álláspontja perdöntő lehet a kérdésben, Theresa May kormányfő kezét azonban nem csak az köti, hogy a brexit miatti amerikai-brit kapcsolatok előtérbe kerültek, hanem az is, hogy a Boeing a vita kirobbanása után azonnal az orra alá dörgölte: 16500 főt foglalkoztatnak az Egyesült Királyságban a beszállítói hálózatuk révén, és épp most kezdtek építeni egy új gyárat Sheffieldben. Elemzők azonban arra is emlékeztetnek, hogy London korábban 50 Apache gépet rendelt a Boeing-től, amit a vita elmérgesedése miatt most akár le is mondhatnak. A kereskedelmi háborúskodás tehát nem zárult le, sőt, egyre nehezebb lesz olyan megoldást találni, ahol a felek nem zsarolhatják egymást kölcsönösen – büntetővámokkal, megrendelések visszamondásával, feljelentésekkel vagy gyárbezárásokkal.