Az adatok időállapota: késleltetett. | Jogi nyilatkozat

Ki kivel nem fogott kezet, és miért nem?

Hírek29 perceNövekedés.hu

A politikai élet szereplői közül az elmúlt évtizedekben olyan ikonikus alakok utasították el látványosan a kézfogást, mint Donald Trump és Nancy Pelosi, Kövér László és Kőszegi Krisztián, vagy éppen a francia baloldali parlamenti képviselők és a jobboldali Nemzeti Tömörülés tagjai. Emlékezetes esemény volt az is, mikor Sólyom László korábbi köztársasági elnök az elvei és a rendszerváltás méltósága iránti elkötelezettsége miatt tagadta meg a kézfogást Fekete Jánossal, az MNB egykori szocialista korszakbeli alelnökével.

A diplomáciában és a belpolitikában az elismerés, a tisztelet és a minimális együttműködési szándék egyetemes szimbóluma a fizikai érintkezés eme formája, így annak nyilvános megtagadása mindig egyértelmű politikai üzenetet hordoz: a másik fél legitimációjának teljes elutasítását.

A magyar politikai élet egyik legfrissebb és komoly visszhangot kiváltó esete 2026 augusztusában történt a Tolna megyei Bátán, a mohácsi csata évfordulójára rendezett emléktábla-avatáson. Az eseményen Kövér László, az Országgyűlés korábbi elnöke látványos és rideg gesztussal utasította vissza a Tisza Párt színeiben politizáló Kőszegi Krisztiánnak, a parlament jelenlegi alelnökének nyújtott kezét. A tiszás politikus beszámolója szerint a fideszes politikus ezzel a lépéssel a nemzeti emlékezet egy fontos pillanatát változtatta politikai demonstrációvá.

Az eset hűen rávilágított a hazai politikai megosztottság mélységére, ahol a közjogi tisztségviselők közötti alapvető protokolláris udvariasság is bármikor áldozatul eshet a pártpolitikai ellentéteknek.

Emlékezetes, hogy Sólyom László korábbi köztársasági elnök az elvei és a rendszerváltás méltósága iránti elkötelezettsége miatt tagadta meg a kézfogást Fekete Jánossal, a Magyar Nemzeti Bank egykori szocialista korszakbeli alelnökével. Az eset 2005-ben, a Magyar Közgazdasági Társaság vándorgyűlésén történt, és a korszak egyik legemlékezetesebb politikai-erkölcsi állásfoglalásává vált.

Sólyom László jogászprofesszorként és az Alkotmánybíróság első elnökeként mindig is mereven elutasította a pártállami diktatúra működtetőivel való közösségvállalást. Amikor a rendezvényen Fekete János kezet nyújtott az államfőnek, Sólyom ezt látványosan visszautasította.
A döntés mögött meghúzódó legfontosabb okok: 
  • A múlt elszámoltatása: Sólyom képviselte azt az álláspontot, hogy a rendszerváltás nem lehet teljes a morális igazságtétel nélkül.
  • Fekete János szerepe: Fekete a Kádár-rendszer pénzügyi politikájának kulcsfigurája volt, akit sokan az ország eladósításáért és a nyugati hitelek általi függőség kialakításáért tettek felelőssé.
  • Erkölcsi határvonal: Az államfő nem akart legitimációt adni egy olyan személynek, aki a diktatúra gazdasági pilléreit építette és tartotta fenn.
Persze nem ezek az első alkalmak, hogy a hazai vagy a nemzetközi porondon a kézfogás elmaradása válik a legfőbb politikai hírforrássá. Globális szinten az egyik legemlékezetesebb jelenet Donald Trump korábbi amerikai elnök és Nancy Pelosi, a képviselőház akkori demokrata elnöke között zajlott le 2020-ban.
Trump az elnöki értékelő (State of the Union) beszédének megtartása előtt lépett a pulpitushoz, ahol Pelosi kezet nyújtott neki, ám az elnök látványosan hátat fordított és figyelmen kívül hagyta a gesztust. Az incidensre Pelosi azzal válaszolt, hogy a beszéd végén a kamerák kereszttüzében látványosan kettétépte Trump beszédének kinyomtatott példányát, világossá téve, hogy a két politikai oldal között az árok immár betemethetetlen.

Trump elnöksége egyébként is bővelkedett a kézfogások körüli feszültségekben. 2017-ben, Angela Merkel német kancellár első hivatalos washingtoni látogatásakor az Ovális Irodában a fotósok és újságírók többször is kérték a két vezetőt, hogy fogjanak kezet a kamerák előtt.

Merkel oda is fordult Trumphoz, megkérdezve tőle, hogy szeretne-e kezet fogni, az amerikai elnök azonban mozdulatlanul, előretekintve ült, teljesen figyelmen kívül hagyva a kérést.

Bár később a színfalak mögött és más találkozókon kezet fogtak, ez a pillanat az amerikai-német kapcsolatok akkori feszült időszakának tökéletes vizuális metaforájává vált.

Hasonlóan drámai és szimbolikus jelenetek játszódtak le a francia Nemzetgyűlésben is 2024 júliusában. Az előrehozott parlamenti választások után a legfiatalabb képviselő, a jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) tagja, Flavien Termet feladata volt, hogy felügyelje a szavazóurnát, miközben képviselőtársai leadják voksaikat.

A protokoll szerint a szavazni érkező képviselőknek kezet kellett volna fogniuk vele. Ehelyett az Új Népfront (NFP) baloldali koalíció képviselői egymás után tagadták meg a kötelező udvariasságot.

François Piquemal baloldali politikus például egy kő-papír-olló játékot mutatott be a nyújtott kéz helyett, míg Sébastien Delogu képviselő egyenesen mélyen a fiatal politikus szemébe nézve, kezét a háta mögé téve sétált el mellette, később kijelentve, hogy egy rasszistának tartott párttal soha nem fog kezet.

A nemzetközi diplomácia szintén számos ilyen esetet produkált a történelem során. 2016-ban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hágai látogatása során a holland parlamentben találkozott a helyi képviselőkkel. Amikor Netanjahu elérkezett Tunahan Kuzu török származású holland parlamenti képviselőhöz, az izraeli kormányfő barátságosan nyújtotta a kezét.

Kuzu, aki egy palesztinbarát kitűzőt viselt a zakóján, nemes egyszerűséggel a háta mögé tette a kezeit és rideg arccal visszautasította a gesztust.

Netanjahu egy legyintéssel és megvető pillantással lépett tovább, de a jelenet rávilágított arra, hogy a közel-keleti konfliktusok hogyan gyűrűznek be közvetlenül az európai parlamentek fala közé is.