Miért van mágikus vonzódás a wc papír iránt? - Vásárlási pszichológia járvány idején

Hírek2020. ápr 10.Növekedés.hu

Miért pont wc papírt vásárolunk ipari mennyiségben válság idején? És mit tegyünk, hogy a kényszerű otthonlét során ne legyünk feszültek és depressziósak? A pszichológiának ezekre is vannak válaszai.

Mindenhonnan ugyanolyan képek érkeznek, az USA-tól, Franciaországon keresztül Ausztráliáig: a szupermarketek polcai üresek, elkezdődtek a pánikvásárlások. Az élelmiszer felhalomozás bizonyos fokig még érthető is - még ha nem is racionális -, viszont egy dolog nagyon furcsa ebben az egészben: a wc papír tonnaszám való vásárlása.

Vajon mi állhat annak a hátterében, hogy háborús készleteket halmoznak fel az emberek a világon mindenhol? Mindegy, hogy milyen kultúrkörben, országban járunk, a wc papír iránti mágikus vonzalom ugyanolyan.

A pánikvásárlásoknak megvan a maga pszichológiája, ez ismerős a játékelméletből. Ha mindenki csak azt veszi meg, amire szüksége van, olyan mennyiségben, ahogy szokta, nem lesznek ellátási zavarok.

Ha azonban néhányan elkezdenek spájzolni, és ezt a többiek is látják, ők is hasonlóképpen cselekednek, hiszen ez az optimális stratégia: minél előbb minél nagyobb készletet felhalmozni. Így viszont szinte bizonyosan áruhiány alakul ki.

Ez a pszichológiai jelenség azonban nem magyarázza meg a wc papír kitüntetett szerepét. A papír gurigák nem óvnak meg a fertőzéstől, megenni sem lehet őket. Sokkal racionálisabbnak tűnik mondjuk konzerveket vásárolni.

Az emberek fejében a wc papír a biztonság szimbóluma

- mondja Steven Taylor, a “The Psychology of Pandemics” (A járvány pszichológiája) című könyv szerzője az AFP hírügynökségnek.

Az emberek úgy érzik, hogy kell valami, ami révén biztonságban tudhatják magukat és családjukat, túl azon, hogy gyakran mossák a kezüket és nem mennek emberek közé

- teszi hozzá a University of British Columbia pszichiátria professzora. Taylor szerint van egy másik fontos tényező is: az evolúció során az emberben kialakult egy erős idegenkedés a piszkos, szennyező, gusztustalan, tisztátalan dolgok iránt, s a nyugati kultúrákban a wc tipikusan ezeknek a szimbóluma. Járvány idején ehhez társul a fertőzésveszély is. Így a wc papír szerepe méginkább felértékelődik, egyszerű hétköznapi dologból a tisztaság, a fertőzésmentesség szimbóluma lesz.

Közgazdászok mindehhez hozzáteszik, hogy az emberek általában próbálnak azért racionálisan is viselkedni. Ebben az értelemben ez azt jelenti, hogy megpróbálják csökkenteni a kockázatokat, legalábbis azokat, amelyeket könnyű megoldani. Próbálják elkerülni, hogy később drágábban és nehézkesebben szerezzék be a mindennapi élethez szükséges dolgokat.

Szeretjük azt gondolni, azt érezni, hogy kézben tartjuk a dolgokat és tisztában vagyunk azzal, hogy anyagi lehetőségeink korlátozottak

- mondja Farasat Bokhari, a University of East Anglia egészségügyi közgazdásza.

Így elsősorban az olcsóbb dolgokból vagyunk hajlamosak nagyobb készleteket vásárolni válság idején, azokból, amelyekről tudjuk, hogy jól raktározhatóak és rövid távon is használjuk, felhasználjuk őket.

Taylor szerint a napjainkban tapasztalt emberi viselkedés hasonló ahhoz, ahogyan korábbi fertőzések idején viselkedünk. Ilyen volt például az 1918-as spanyolnátha, amelyben csak az Egyesült Államokban 700 ezer ember halt meg. Az emberek pánikba estek és megrohanták a gyógyszertárakat és az élelmiszer üzleteket. Akkoriban is elterjedtek összeesküvés elméletek, ilyen volt például az, amely szerint a spanyolnáthát a németek szabadították a világra, vegyi fegyverként használták azt. A koronavírussal kapcsolatban is elterjedtek egy hasonló konteo: nézőponttól függően vannak akik vagy kínai, vagy amerikai vegyifegyvernek tartják.

Van azonban egy óriási különbség jelenlegi járvány és a korábbiak között.

Például a 2009-es SARS idején a közösségi média befolyása a társadalomra korántsem volt olyan nagy, mint napjainkban.

Ennek megvan jó és a rossz oldala is. A járványról, az üres utcákról, a teli kórházakról megosztott drámai videók egy szempillantás alatt bejárják a világot és fokozzák az emberek kiszolgáltatottság, fenyegetettség érzését. Másfelől viszont a közösségi média erős társadalmi összefogást képes teremteni, felhívja a figyelmet a helyes viselkedésre a nehéz időkben, lelki támogatást nyújt, főleg akkor, ha valaki otthonában kénytelen átvészelni a járványt. Taylor szerint azonban az igazán komoly pánik, a lázadások, erőszakos cselekmények korábban sem voltak jellemzőek a járványok idején. Sokkal inkább összefogtak az emberek, szolidaritást vállaltak egymással, próbálták közösen vinni a terheket.

A közösség szerepe felmérhetetlenül fontos ezekben az időkben. A vírus nem önmagától terjed, azt nagyban befolyásolja az emberek viselkedése. Megfékezni csak akkor lehet, ha az emberek megegyeznek bizonyos viselkedési szabályokban (kézmosás, karantén, maszk viselése) és be is tartják azokat. Különösen fontos Taylor szerint azt, hogy az önkéntes karantén intézménye működjön. Napi szinten látjuk, halljuk a hírekben, hogy a franciák, a spanyolok, az olaszok közül sokan nem értették ennek fontosságát, nehezen adták fel a dél-európai mentalitást. Mindennapjainkban látjuk, tapasztaljuk, hogy milyen nehéz is hirtelen kizökkenni a megszokott mindennapokból - például egy kis lakásban párunkkal összezárva élni a mindennapokat.

Ezért kiemelten fontos, hogy az ilyen helyzetekről beszéljünk egymással. Próbáljuk meg felmérni a lehetséges konfliktus forrásokat és megbeszélni, hogy mit lehet tenni ezek elkerülése érdekében - még akkor, amikor mindenki nyugodt és higgadt.

Az önkéntes karantén elfogadása persze máshol is okoz problémákat. 

Különösen nehéz helyzetben vannak az egyedül élők és az idősek, pláne az egyedül élő idősek. Ilyen helyzetben kiemelten fontos a közösség segítőkészsége. Nagy-Britanniában, Cornwallban például kitalálták azt, hogy képeslapokat dobnak be az idősek postaládáiba, amelyeken segítséget kínálnak fel, például a bevásárlásokhoz, a napi ügyek intézéséhez. Telefonszámok is szerepelnek ezeken a kártyákon, amelyeket fehívva összehozzák az időseket, hogy telefonon tudjanak egymással beszélgetni.

Az elszigeteltség és a passzivitás egyenesen vezet a depresszióhoz.

A Psychology Today című amerikai szaklap összefoglalta, hogy miként lehet ezt elkerülni a bezártság válságos időszakában.

Tedd tisztába az érzéseidet!

Gyakran érezzük úgy, hogy nehezen toleráljuk a borús gondolatokat. Rosszul érezzük magunkat attól, hogy rosszul érezzük magunkat. Próbáljuk meg elfogadni, hogy

teljesen természetes érzés ezekben az időben a félelem, a reménytelenség, a traumával való küzdelem nehézsége.

Természetes, hogy félünk attól, hogy baj történik velünk vagy szeretteinkkel. Nem vagyunk robotok, jogunk van rosszul érezni magunkat - még ennél sokkal vidámabb időszakokban is. Tudatosítsuk magunkban, hogy

ez most olyan helyzet, amelyet nem tudunk az irányításunk alatt tartani.

Ez segíteni fog abban, hogy elfogadjuk rossz érzéseinket és abban is, hogy tisztázzuk: mi az, amit viszont továbbra is irányítani tudunk.

Forduljunk a családtagjaink és a barátaink felé!

Abból, hogy be vagyunk zárva, nem következik az, hogy el is kell zárkóznunk. Írjunk egy listát olyan barátokról, családtagokról, akiket esetleg évek óta nem láttunk. Írjunk nekik üzenetet, hívjuk fel őket, forduljunk feléjük - minden napi keressünk fel így valakit.

A videó-beszélgetések különösen hasznosak.

Ha megtettük ezt, figyeljük magunkat: sokkal jobb lesz a hangulatunk.

Osszuk be a napot!

Abból, hogy egész nap otthon vagyunk, nem következik az, hogy ne lenne feladatunk.

Mindenkinél, minden háztartásban vannak hónapok, esetleg évek óta halogatott feladatok.

Minden este tervezzük meg, hogy miként zajlik majd a következő nap, írjuk le egy papírra, csináljunk időbeosztást. Így a reggeli ébredés nem a tétovasággal, hanem egyből a tevékenykedéssel indulhat.

Meg fogunk lepődni azon, hogy a régóta halogatott dolgok elvégzése milyen jó érzéssel tölt majd el minket.

A nap végén aztán pipáljuk ki a listán a feladatokat, majd a jól végzett munka örömével térhetünk nyugovóra. Ha van olyan, ami nem fért bele a napba, nem kell kétségbe esni, nyugodtan tegyük át a másnapi listába. Csinálhatunk heti, sőt havi listákat is. A feladat-lista készítése egyébként klasszikus eszköze a kognitív viselkedésterápiának. Minél jobban lefoglaljuk magunkat, annál jobb érzés lesz.

A kényszerűségből a lakásban töltött időt próbáljuk meg szabadidőként felfogni

Biztos mindenkinek ismerős a hajszoltság érzése, a soha semmire nincs idő érzés. Most azonban rengeteg idő lett hirtelen! Örüljünk a lehetőségnek, hogy végre magunk osszuk be az időnket és - a lakás adta kereteken belül - azt csinálunk, amit akarunk. Írjuk meg azt a listát minden nap és hajtsuk is végre!

Kiváló alkalom ez arra, hogy az amúgy is esedékes, de a hétköznapokban csak tologatott dolgokat elvégezzük. Nyilván nem fogunk nekiállni kifesteni a gyerekszobát, de például a lakás egy-egy elhanyagoltabb részének rendbetételére kiváló ez az alkalom.

Tornázz!

A net tele van különböző testgyakorlatokat bemutató videókkal. Lehet jógázni, aerobikozni, saját testsúlyos gyakorlatokat végezni. A magasabb pulzus endorfint - boldogsághormont - termel. Arra azért figyeljünk, hogy aktuális fizikai állapotunknak megfelelő gyakorlatokat végezzünk!

Egyél és igyál okosan!

Amikor idegesek, feszültek vagyunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy túl sokat együnk-igyunk. Figyeljünk erre! Miért ne lehetne ezt a kényszerű bezártságot arra kihasználni, hogy egészségesebb éljünk? Van idő főzni, van kitalálni, hogy mit főzzünk, van idő nyugodtan megenni azt. A konyhai kreativitásnak semmi nem szab határt. Itt van végre a lehetőség, hogy akár korlátozott mennyiségű alapanyagból valami igazán különlegeset állítsunk elő.

Állítsunk össze egy listát azokról a könyvekről, filmekről, amelyeket régóta el akarunk olvasni, meg akarunk nézni!

A hétköznapi hajtásban erre ritkán van idő - egyszerűbb egy buta vetélkedőn bealudni, mint egy igazán mély és elgondolkodtató filmet megnézni. A net tele van ingyen elérhető könyvekkel, hangoskönyvekkel is.

Támogassuk a rászorulókat!

A közösségteremtő erő igazi próbája ez az időszak. Gondolkozzunk el azon, hogy ismerőseink, családtagjaink között van-e olyan, aki magányos, segítségre szoruló lehet. Hívjuk fel őket telefonon és beszélgessünk el velük. A nehéz idők végeztével aztán ezek a kapcsolatok személyesen is termékenyek lehetnek.

Próbáljuk meg elhagyni a reménytelenséget!

A mostani járvány komoly, számos áldozatot követel. A jövőt azonban nem tudjuk megjósolni, így a legjobb amit tehetünk, hogy a következő napokra, hetekre koncentrálunk. Jóslások helyett próbáljuk meg elképzelni, hogy mi történik majd a következő napokban, hetekben. Tudjuk, hogy Kínában, a járvány kiindulópontjában már jobb a helyzet. Ez reménnyel kell, hogy eltöltsön minket: egyszer vége lesz.