Önnek nosztalgiája van a szocializmus iránt? - Öregszik

Kétségkívül elgondolkodtató a tény, hogy bár a második világháború után a nyugati társadalmak úgy tekintettek a szocialista blokkra, mint 90 millió ember börtönére, ennek ellenére közel három évtizeddel a rendszerváltozások után az emberek jelentős része még mindig nosztalgiát érez a szocializmus iránt. De vajon kik és milyen arányban nosztalgiáznak a régi rendszer pozitívumait kiemelve? Erre kereste a választ a Focus felmérése. Szlovákia lakosságának egy részében még mindig él a rendszerváltást megelőző időszak iránti nosztalgia, bár ez a korábbiakhoz képest némileg csökkent. Mindez abból a közvélemény-kutatásból derül ki, melyet a Focus végzett a közelmúltban a M. R. Štefánik Konzervatív Intézet megbízásából. A megkérdezettek 42,6 százaléka úgy vélekedett, hogy az emberek 1989 előtt jobban éltek, mint napjainkban, miközben 19,8 százalékuk szerint lényegesen, 22,8 százalékuk szerint pedig valamivel volt jobb az élet akkoriban. A megkérdezettek 32,1 százaléka ellenkező véleményen van, 13 százalékuk szerint lényegesen jobban élünk, 19,1 százalékuk szerint pedig valamivel jobban élünk ma, mint 1989 előtt. A rendszerváltást megelőző időkre nosztalgiával emlékezők aránya most is jelentős, 17 évvel ezelőtt azonban ötször több volt. Míg 2001-ben a megkérdezettek mindössze 12,8 százaléka találta jobbnak, addig 61,9 százalékuk vélte úgy, hogy 1989 előtt jobb volt az élet Szlovákiában. A két csoport közötti különbség akkor 49,1 százalék volt. A nők és a férfiak között minimális az eltérés abban a vonatkozásban, hogy miként látják a helyzetet. Lényeges eltérést mutat azonban a válaszadók véleménye az iskolai végzettség szerint. Az alacsonyabb végzettségűek inkább az 1989 előtti időszakot részesítik előnyben, az érettségizett középiskolai végzettségűek esetében kiegyensúlyozott a két tábor, a felsőfokú végzettségűek körében pedig az a vélemény dominál, hogy most élünk jobban. Erősödik a szocializmus iránti nosztalgia az életkor növekedésével. A 65 év feletti korosztály 72,5 százaléka részesíti előnyben a szocializmus időszakát, míg a 15-24 éves korosztálynak mindössze 15,8 százaléka, a 25-34 éves korosztály képviselőinek pedig 21,7 százaléka. Annak figyelembevételével, hogy a válaszadó mely párt szavazója, a következő a vélemények megoszlása: az 1989 előtti időszakot találják jobbnak általában a Smer (Irány-Szociáldemokrácia) és az SNS (Szlovák Nemzeti Párt) szavazói, ellenkezőleg, a mostani időszakot tartják kedvezőbbnek az SaS (Szabadság és Szolidaritás) és az OľaNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) választói. Fele-fel arányban vélekedtek mellette és ellene a Mi Szlovákiánk Néppárt és a Sme rodina (Család Vagyunk) szimpatizánsai, s valamivel jobban hajlanak a szocializmus pozitív megítélése felé a Most-Híd és a KDH (Kereszténydemokrata Mozgalom) szavazói. A felmérés eredményei mindenképpen elgondolkodásra késztetnek. Vajon azok az emberek éreznek nosztalgiát a régi rendszer iránt, akik elégedetlenek a mostani életükkel? Vagy azok, akik eddigi életük legszebb éveit ebből az időszakból tudják felidézni? Nem kell ugyanis feltétlenül szentimentális alkatnak lennünk ahhoz, hogy a régmúlt történéseit megszépülve lássuk és elmerüljünk a nosztalgiában. Nincs ez másként kollektív szinten sem. Ugyanakkor tény az is, hogy a szocialista rendszerek jellemzően azonos jegyeket viseltek, mégsem mindegy, hogy az adott ország történetéből melyik évtizedet vizsgáljuk, mivel lényeges eltérések mutatkoznak például életszínvonal vagy a politikai nyomásgyakorlás tekintetében. A nosztalgiát érzők olyan értékeket tartanak fontosnak, mint a társadalmi jólét, a foglalkoztatás és a munkások biztonsága, a rendszer kínálta verseny nélküli társas kapcsolatok és lehetőségek, míg a kevésbé nosztalgikus válaszadók minden bizonnyal a javak hiányát, az utazás lehetőségének beszűkültségét, az általános szürkeséget és a politikai korlátozást látják döntőnek. Mindez persze hosszas elemzést igényelne, leegyszerűsítve azonban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szocializmus évei iránti nosztalgia legnagyobb mértékben a jelennel való elégedetlenségként értelmezhető, nem pedig a nem-demokratikus rendszerek iránti vágyként.