Pusztulnak a méhek, hígul a méz
HírekA méz a hatodik a hamisítók által leginkább veszélyeztetett cikkek listáján.
Lép ellenőrzés Lengyelországban (MTI/EPA/Wojciech Pacewicz)
Minden hetedik üveg méz, amelyet a fogyasztók megnyitnak, hamis. Míg az édes ínyencség iránti igény világszerte növekszik, a méhek a környezetszennyezés miatt kevesebbet termelnek. Az árak emiatt emelkednek és egyre csábítóbb a hamisítás. A méz a hatodik helyen szerepel az Európai Bizottság azon listáján, amely a hamisítók által leginkább veszélyeztetett cikkeket tartalmazza, jelentette ki Kandolf Borovsak, a Szlovén Méhészek Egyesületének képviselője a dél-lengyelországi Krynica Gazdasági Fórumon. A mézet általában cukor, égetett cukor, burgonya-és cukorszirup hozzáadásával hamisítják, „amelyek egytől egyig olcsóbb anyagok, mint maga a méz és a hétköznapi fogyasztó nem érzékeli az íz megváltozását” mondta Kandolf Borovsak. Egy másik hamisítási módszer a különböző típusú mézek összekeverése és félrevezető tájékoztatás szolgáltatása a termék eredetéről. „A több ezer méz-minta összegyűjtése után 14 százalékukról derült ki, hogy hamisítottak” mondta Kandolf Borovsak, hivatkozva az Európai Közös Kutatóközpont tanulmányára, amelyet az Európai Parlament egyik jelentése alapján készítettek.
A kutatók valamennyi EU-tagállamból, Norvégiából és Svájcból származó, összesen 2,264 méz-mintát kóstoltak meg az ellátási lánc minden egyes szakaszában és arra az eredményre jutottak, hogy a mézek körülbelül 20 százaléka volt vagy EU-ból származó termékek keveréke, vagy eredeti, tiszta állapotban lévő méz.A kutatók szerint a hamisítás nem az egyetlen probléma. „Valós problémává vált, hogy a mezőgazdaságban használt növényvédő szerek megmérgezik a mézet” figyelmeztetett Kandolf Borovsak. A vizsgálatok kimutatták, hogy a méz-minták 75 százaléka tartalmazza a neo-nikotinoid típusú növényvédő-szerek legalább egyikének maradványát. A biztonsági határértékeket szerencsére egy esetben sem lépték túl” állítja Kandolf Borovsak. A méhek azonban fokozott mértékben vannak kitéve a földeken használt különböző vegyszerek hatásának. A növényvédő szerek be tudnak épülni a méh-viaszba. A neo-nikotinoid típusú növényvédő-szerek pedig hozzájárulnak a méhek kipusztulásához.” A virágok beporozása révén nem kevesebb, mint 30-50 százalékos mértékben a méheknek köszönhető a haszon-növények növekedése.
Peter Kozmus, a Szlovén Méhészek Szövetségének alelnöke szerint a méhek minden bizonnyal a legkevésbé értékelt élőlények a világon. „A legtöbb esetben alig hat hétig élnek, de mégis ezek a rovarok táplálják az emberiséget, hiszen az élelmiszer-növények mintegy harmadát világszerte ők porozzák be”. „A méhek eltűnése termés-kieséseket, éhezést és az emberiség olyan katasztrófáját vonná maga után, amelyet még soha sem láttunk”.Az EU saját méz-termelése mintegy 161 ezer tonna, a kontinens azonban több mézet fogyaszt, mint amennyit előállít, állítja Peter Kozmus. „A hiányzó mennyiség felét Kínából importálja”. A legnagyobb vásárlók az Egyesült Királyság, Belgium és Spanyolország. Kína 2000 és 2014 között 88 százalékkal növelte a méz előállítását és a világ legnagyobb méz-termelőjévé vált: 2014-ben 473 ezer tonna mézet állított elő.
A bővülés hajtóereje az export volt. A méh-kaptárak száma ugyanebben az időszakban azonban csak 21 százalékkal emelkedett, mivel a növényvédő szerek, a környezet-szennyezés és a természetes élőhelyek visszaszorulása Kínában is kedvezőtlen hatással járt. Az olcsó kínai méz alkalomadtán arra ösztönözheti egyes európai országokat, hogy vásároljanak belőle, majd helyi termékként tovább exportálják.Miért nem lehet zöld a növekedés?
Az elmúlt néhány évben számos riasztó cikk jelent meg a talaj kimerüléséről, az erdőirtásról, a hal és rovarállomány pusztulásáról és számos más katasztrófát eredményező folyamatról. Az ökológiai válságot a globális gazdasági növekedés és az azzal járó egyre nagyobb fogyasztás hajtja előre, visszafordíthatatlan károkat okozva a Föld bioszférájában. - olvasható a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány honlapján.
Számos döntéshozónak a zöld növekedés (green growth) a problémára adott válasza.
Véleményük szerint csak többet kell fektetni a sokkal hatékonyabb technológiákba és megfelelő ösztönzőket kell bevezetni ahhoz, hogy úgy legyen fenntartható a gazdasági növekedés, hogy közben csökken annak természetre gyakorolt hatása. Az ENSZ meghatározása szerint ez technikailag azt jelenti, hogy a GDP-t teljesen szét kell választani a természetes erőforrások használatától. Mindez elegáns megoldásnak tűnik a katasztrófával fenyegető problémára, az új bizonyítékok azonban arra engednek következtetni, hogy a zöld növekedés nem az a csodaszer, melyben mindenki reménykedik. Mi több, még csak nem is lehetséges.
A zöld növekedés 2012-ben Rio de Janeiroban, a fenntartható fejlődés konferencián vált népszerű fogalommá, mely mára az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak egyik fő kérdésévé vált.
A zöld növekedés azonban úgy tűnik, hogy bizonyítékok helyett sokkal inkább vágyálmokon alapszik. A konferencia óta eltelt években több empirikus kutatás jutott arra a következtetésre, hogy még a legjobb körülmények között sem lehet globális szinten a GDP-t és az erőforrás-felhasználást egymástól szétválasztani.
Egy német kutatócsoport 2012-ben egy kifinomult számítógépes modell segítségével jósolta meg azt, hogy ha a gazdasági növekedés a jelenlegi – évi 2-3%-os növekedési – pályája szerint folytatódna, a természetes erőforrások fogyasztása a 2012-es 70 milliárd metrikus tonna/év értékről 2050-re évi 180 milliárd metrikus tonnára emelkedne. Összehasonlításképp, a fenntartható erőforrás-felhasználás értéke 50 milliárd metrikus tonna/ év, melynek határát körülbelül 2000-ben léptünk át. A kutatók arra is lefuttatták a kísérletet, hogy mi történne, ha minden állam a hatékony erőforrás-felhasználás legjobb gyakorlatát alkalmazná. Ez esetben 93 milliárd metrikus tonna/évre javultak az eredmények, ez azonban nagyon messze áll a mai fogyasztástól.
Két évvel ezelőtt egy olyan premissza került tesztelésre, melyben a világ államai a jelenleg létező legjobb gyakorlatokat is túlszárnyalják. A legjobb szcenárió keretében a kutatók olyan adót feltételeznek, mely 50 USD-ról 236 USD-ra emelnék a kőszén metrikus tonnánkénti árát, és olyan technológiai innovációt képzelnek el, mely kétszer ilyen hatékonnyá tenné az erőforrás-fogyasztást. Az eredmény majdnem ugyanaz lett, mint az előző esetben. Ha a globális gazdaság továbbra is évente 3%-kal nőne, még ezekkel a feltételekkel is 95 milliárd metrikus tonna/év lenne az erőforrás-felhasználás 2050-re.
Az ENSZ környezetvédelmi programja, mely fő támogatója a zöld növekedés elméletének, nem akart kimaradni a vitából. Olyan szcenáriót tesztelt, melyben a kőszén metrikus tonnánkénti ára – az adó terhét is magába foglalva – 573 USD, és mely a kormányok támogatásával rendkívül gyors technológiai fejlődést feltételez. Az eredmény 2050-re 132 milliárd metrikus tonna/év lett, rosszabb, mint az előző kutatások esetében.
A kutatók realizálni kezdték, hogy korlátai vannak annak, hogy mennyire lehet hatékonyan használni az erőforrásokat.
Amikor elérjük a hatékonyság határát, a gazdasági növekedést az erőforrás-felhasználás fogja előre hajtani. Ha eltekintünk attól, hogy a kutatásokat olyan feltételekkel folytatták le, melyektől a valóságban rendkívül messze állunk, még akkor is nyilvánvalóvá válik, hogy a gazdasági növekedés elválasztása az erőforrásoktól nem vitelezhető ki könnyen.
A környezeti problémák további romlásának megakadályozásához egy teljesen új paradigmára lenne szükség.
Például egy sokkal kiegyensúlyozottabb mérőeszközt, a GPI-t (Genuine Progress Indicator) lehetne alkalmazni, mely számot ad a szennyezésről vagy a természeti kincsek kizsákmányolásáról.
De nem hunyhatunk szemet a nyilvánvaló konklúzió felett. Ahhoz, hogy visszatérjünk a bolygónk kínálta határok közé, fel kell szabadítanunk magunkat a gazdasági növekedéstől való függőségünk alól. Ez ijesztőbbnek hangzik, mint amilyennek valójában lennie kellene. A növekedés visszafogása nem jelentené a gazdasági tevékenységek végét, ahogy nem feltétlenül hozna csökkenést az életszínvonalban sem.
