Csapatépítőnek álcázott tivornyák, munkaidőben speed és kokain, energiaital – a menedzsereket sem kell félteni, ha nyomás- vagy stresszcsökkentésről van szó. Ugyanakkor mindenkinek az az érdeke, hogy olyan körülmények között dolgozzanak a vezetők, ami kizárja a tudatmódosítók használatát.
Nincsenek konkrét kutatási adatok arról, hogy a tudatmódosítók használata terén a menedzserek vezető helyen szerepelnének más (alacsonyabb beosztású) munkavállalókkal szemben, ugyanakkor az tény, hogy nem félénkebbek másoknál, ha az őket ért stressz vagy nyomás eléri azt a szintet, ahol az esetleg korábban alkalmazott megküzdési stratégiák már csődöt mondanak. Ha nincsen önreflexió és támogató környezet, egyenes út vezethet az akár visszafordíthatatlan mentális- és fizikai egészségkárosodáshoz. Azon sem érdemes vitatkozni, hogy miközben vastaggá válik a bankszámla és átlagon felülivé a fogyasztás mennyiségben és minőségben is, a változtatni nem akaró vagy nem tudó vezető mindezért az életminőségével fizethet – ez pedig már középtávon is nagyon rossz üzlet.
Szinte mindegy, hogy ki milyen cégnél s pozícióban dolgozik, hiszen a kihívásokkal, a negatív stresszel való megküzdés egyéni szinten történik, ha pedig kicsúszik az irányítás a munkavállaló kezéből és valamilyen „okosság” után nyúl, a betöltött pozíció csak abban játszik szerepet, hogy negatív spirálba került dolgozó a „kínokat” valamilyen olcsó lőrével, vagy éppen kokainnal „kezeli”.
A könnyebb út, ami a pokolba vezethet
Az a gond, hogy – és ezzel nincsenek egyedül a vezető beosztású munkavállalók – hogy az ember gyakran elsőként nem a probléma gyökerét akarja feltárni, vagy ha tisztában van is azzal, inkább a stresszoldás káros és könnyebben elérhető eszközei felé fordul, ami voltaképpen csak súlyosbítja a helyzetet.
Nem számít, hogy valaki a versenyszférában vagy az államigazgatásban dolgozik, a nyomás és a krónikus stressz minden ember esetében ugyanazokat a tüneteket produkálja – fogalmazott Kisházy Gergely munkapszichológus eloszlatva azt a közvélekedést, hogy a menedzserbetegség és a tudatmódosítók használata csak a versenyszféra dolgozóit sújthatja.
A tüneteket pedig ismerjük: alvászavarok, erős hátfájás, gyomorégés, szív- és érrendszeri problémák, de súlyosabb esetben infarktus és agyvérzés is bekövetkezhet. De egyfajta tünetként van jelen a szociális és családi élet leépülése is.
A szerhasználatot pedig nem a nyomás, hanem az egyéni beállítottság, a szervezeti kultúra határozza meg.
A menedzserek viszont kétségtelenül „tudnak élni”, hiszen nem az aluljáróból szerzett alkohollal pörgetik vagy éppen tompítják magukat; az átlagon felüli jövedelem okén igen széles skálán választhatnak a minőségi alkoholtól kezdve a drogokig bezárólag. Az egymillió alkoholista országában az alkohol az egyik alapvető búfelejtő, ám ezt munkaidőben nem olyan egyszerű meglépni, ugyanis hullámzóan befolyásolja a teljesítményt s nagy a lebukás veszélye is. Az érintettek körében a napi pörgés alapját inkább a speed és kokain, illetve a hihetetlen mennyiségben fogyó energiaital adja. A nyugtatók a teljesítménycsökkentő hatásuk miatt kevésbé népszerűek, bár nem zárhatók ki teljesen, hiszen Magyarországon legalább hetvenezer szenved altató- vagy nyugtató függőségben.
Beállni a sorba
Hogy ki mivel turbózza magát és azt mennyire transzparensen teszi, nem csak jövedelem, hanem egyéni beállítottság és szervezeti kultúra kérdése is. „Az egészben az a meghatározó tényező, hogy milyen a cég, milyen a vállalati közösség, mit és mennyit fogyasztanak, így ha valaki a csapatban akar maradni, akkor beáll a sorba” – mondta Kisházy Gergely, aki szerint ebből a szempontból nincsen eltérés a két nem viselkedése között. A szakember szerint életkor tekintetében sem figyelhető meg nagy differencia, de azt megjegyzi, hogy a banki-biztosítói világban a fiatal átlagéletkor miatt inkább a drogok viszik a prímet.
Csapatépítőnek álcázott tombolás
Persze a kényszerű alkoholmentesség véget ér a munkaidővel, a visszapótlásra pedig kiváló alkalom a hétvége vagy a eufemisztikusan csak csapatépítésnek nevezett össznépi alkoholizálás, ahol a tudatmódosítók szolóban és csoportosan is megfigyelhető. Nyílt titok, hogy a résztvevőkből ilyenkor bújik elő az addig ketrecbe zárt vadállat.
Adódik a kérdés, hogy mit lehet tenni azért, hogy a menedzserek/vezetők védettebbé váljanak s ne kerüljenek olyan helyzetbe, amikor a – látszólagos – problémamegoldás csak tudatmódosító szerekkel történhet.
Kisházy Gergely szerint eleve a kiválasztásnál nagyon oda kell figyelni, amikor is már eleve azokra a kompetenciákra kell helyezni a fókuszt, amikre az adott munkakör terhelést jelent majd. Így kiderül, hogy a jelölt hogyan bírja a nyomást, miképpen dolgozza fel a stresszt, ám ha hiányosságok lépnek föl, akkor sincs minden veszve, hiszen a munkakör betöltéséhez szükséges képességek fejleszthetők. Egy jól működő, felelős vállalatnál folyamatosan mérik a teljesítményt, illetve a vezetőt is kérdezik arról, hogy hogyan érzi magát a szerepében. Így elébe lehet menni annak a folyamatnak, ami úgy kezdődik, hogy munkából hazaérve azonnal legurul az első feles az első sörrel.
Lippai Roland