TUDTA, HOGY VAN, AMIKOR AZ AJÁNDÉKA UTÁN ILLETÉKET KELL FIZETNIE?
HírekSzületésnap, névnap, karácsony, húsvét, házassági vagy megismerkedési évforduló – megannyi alkalom, amikor ajándékkal kedveskedünk egymásnak. Kevesen tudják, hogy vannak olyan esetek, amikor az ajándék után illetéket kell fizetni. A leggyakrabban rokonok ajándékoznak egymásnak. Azt, hogy kell-e illetéket fizetniük, a rokonság foka, valamint az ajándék értéke határozza meg. Az egyenesági rokonok (szülő- gyermek, nagyszülő-unoka) minden esetben mentesülnek az ajándék utáni illetékfizetéstől, függetlenül az ajándék értékétől.
Ám az oldalági rokonokra (például a testvérre, az unokaöcsre, a nagynénire) már nem vonatkozik az illetékmentesség, ha az ajándék ingó.
Ilyennek minősül a fizetőeszköz, az értékpapír, a gazdálkodó szervezetben fennálló vagyoni betét, valamint mindaz, ami ingatlannak nem minősülő dolog. Ha ezek valamelyikének az értéke ajándékozás esetén meghaladja a 150 ezer forintot, akkor illetéket kell fizetni. Legalábbis elvileg. Hiszen az ajándékozás tényére ritkán derül fény, általában csak akkor, ha az ajándékozási szerződést valamilyen célból – például mert az ajándék értéke olyan magas, hogy a feleknek jól felfogott érdekük, hogy annak nyoma legyen – okiratba foglalják.
Az együtt élő szerelmesek közötti ajándékozásra vonatkozó szabályok eltérőek. Házastársaknak nem kell illetéket fizetniük, az élettársi kapcsolatban élőknek viszont az oldalági rokonokkal azonos szabályok értelmében már igen, feltéve, hogy az ajándék értéke meghaladja a 150 ezer forintot.
Az illeték az ajándék tiszta értékének 18 százaléka, lakás vagy lakástulajdonhoz fűződő vagyoni jog elajándékozása esetén pedig 9 százalék. Az ajándékozást a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz 30 napon belül be kell jelenteni.
A szokásosnál nagyobb mértékű ingóságok, illetve ingatlanok ajándékozásáról főszabály szerint a házastársaknak közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt szerződést kell készíteniük. A helyzetet bonyolítja, hogy a jogszabály nem konkretizálja, mi is a szokásos mérték. Ezért a bíróságok hüvelykujjszabályként egy gépkocsi ajándékozását már nem szokásos mértékű ajándéknak tekintik.
Vagyis bármennyire is életszerűtlennek tűnik, ha a férj meglepi a nejét egy új autóval, vagy a szülők a gyermekük sikeres érettségijét, vagy a diplomája megszerzését ily módon honorálják, akkor azt okiratba kell foglalniuk, még ha illetéket nem is kell fizetnie a megajándékozottnak.
Más a helyzet az ingatlan ajándékozásakor, itt nincs mese, mindenképpen fel kell keresni egy közjegyzőt vagy ügyvédet a szerződés megkötéséhez. A földhivatal ugyanis csak közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat alapján jegyez be tulajdonjogot. Az illetékre vonatkozó szabály azonban itt is ugyanaz, mint a többi ajándéknál: csak a házastársak és egyenesági rokonok mentesülnek az illeték megfizetése alól.
Speciális szabályok vonatkoznak a termőföldre, azt ugyanis ma már csak közeli hozzátartozónak, valamint önkormányzatnak, államnak vagy bejegyzett egyháznak lehet elajándékozni.
Ugyancsak nem életszerű, de a jogalkotó gondolt arra is, hogy mi van akkor, ha egy kiskorú gyermekük kívánja megajándékozni a szüleit, mondjuk a világra jöttekor a nevére íratott ingatlannal, hogy ily módon segítsen az időközben nehéz anyagi helyzetbe került ősein. Hiába, erre nincs lehetőség, mint ahogyan arra sem, hogy a gyermek a nagypapától vagy nagymamától örökölt lakással lepje meg a szüleit, a törvény ugyanis – a kiskorúak érdekeinek védelmére hivatkozva – ezt nem engedélyezi. Az sem megoldás, ha a kiskorú a gyámhivatal jóváhagyásával értékesíti a lakását, hiszen annak a vételárát sem adhatja a szülőknek, mivel azt ők a saját céljaikra nem használhatják fel. Kiskorú gyermek tehát nem adhat a szokásosnál nagyobb mértékű ajándékot még a családtagjainak sem.
Érdemes tisztában lenni azzal, hogy
létezik a halál esetére szóló ajándékozási szerződés, amit az örökhagyó még az életében köt, azzal a kitétellel, hogy csak a halála után lehet az ajándék a kijelölt személy(ek)é.
A halála esetére szóló ajándékozási szerződéssel biztosítani lehet, hogy a kedvezményezett hozzájut az ajándékhoz, hiszen az ajándékozási szerződés bekerül a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába. Ez azért előnyösebb annál, mint ha örökölné a tárgyat, mert így az ajándék után nem kell illetéket fizetnie, öröklésnél viszont viselnie kell a hagyatéki terheket.
A hagyatéki eljárás során is lehet ajándékozni, ilyenkor az örökös a megszerzett örökségét vagy annak egy részét ruházza át a törvényben meghatározott lehetséges személyekre. Ez azt jelenti, hogy ha például öröklünk egy lakást, azt még a hagyatéki eljárás során a gyerekünknek ajándékozhatjuk.
Pénz (fizetőeszköz) ajándékozásáról csak akkor beszélhetünk, ha az ajándékozott azt kapja meg ténylegesen (készpénzben vagy belföldi bankszámlájára). Egy szolgáltatás ajándékozása (például egy ebédre vagy egy szabadidős programra való meghívás) nem tekinthető ugyanakkor pénz ajándékozásának, hiszen a megajándékozott nem pénzben részesül. Az ilyen juttatások tartalmilag tartozásátvállalásnak sem minősíthetők. Abban az esetben, ha egy magánszemély másik magánszemélynek szolgáltatás (akár komplex) igénybevételét biztosítja, akkor az nem minősül dolog vagy vagyoni értékű jog ajándékozásának, így illetékkötelezettség sem keletkezik.
Ugyancsak nem kell ajándékozási illetéket leróni a vagyoni értékű jog (például haszonélvezeti jog) után, ha azt az ajándékozó a maga javára tartja fenn, vagy ha az ingatlant az átruházást megelőzően már fennállott és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű joggal terhelten ajándékozzák. De az is mentesül az illeték alól, ha a megajándékozott külföldön jut ingó vagyontárgyhoz (a magyarországi hasznosítási célú gépjármű, illetve a magyarországi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétje kivételével).
Követelés elengedése, engedményezés, tartozásátvállalás útján, vagy más hasonló módon történő vagyonszerzés esetén akkor kell illetékes fizetni, ha a vagyonszerző a személyijövedelemadó-törvény szerint belföldi illetőségű magánszemély, illetve belföldön bejegyzett szervezet.
Nem minősül sem követelés-elengedésnek, sem tartozásátvállalásnak, ha egy magánszemély egy másik magánszemélynek ingyenesen nyújt szolgáltatást.