Új elem a Wirecard-botrányban - Kiderült az orosz titkosszolgálati szál

Jan Marsalek, a nemrég csődbe ment német fintech cég, a Wirecard ügyvezetője 2018. őszén müncheni otthonában tartott egy fogadást, amelyen azzal hencegett, hogy új projektben vesz részt: 15 ezer milicista toborzására kapott megbízást Líbiában.

A Wirecard botrányról eddig annyit tudhatott az átlagos újságolvasó, hogy csaknem 2 milliárd eurós csalással az egyik legnagyobb német vállalati botrány robbant ki.

A németek dédelgetett fintech lufija kidurrant. Markus Braun alapító-vezérigazgató letartóztatása után nemzetközi körözést adtak ki Marsalek ellen is, aki időközben eltűnt. A német hatóságok szerint Marsalek volt a Wirecard csalás-sorozat egyik kitervelője és végrehajtója.

Markus Braun, a Wirecard német fizetési szolgáltatásokat nyútó vállalat vezérigazgatója egy sajtótájékoztatón vesz részt Münchenben. Braunt a német rendőrség 2020 június 22-én letartóztatta, miután előző nap a Wirecard bejelentette, hogy két, összesen 1,9 milliárd eurót tartalmazó számla valószínűleg nem létezik. MTI/AP/Matthias Schrader

A Wirecard ügyet évek óta napirenden tartó és kirobbantó Financial Times (FT) szerint azonban tevékenysége sokkal szerteágazóbb volt, mint holmi kreatív könyvelés.

A 40 éves, osztrák születésű Marsalek kettős, sőt többes életet élt. Kiderült, hogy Marsalek iránt immár a fél világ titkosszolgálatai is élénken érdeklődnek. A gyanú szerint kapcsolatban állt az orosz katonai hírszerzés, a GRU egyes tagjaival vagy szervezeteivel. A nyugati sajtó a GRU-nak tulajdonítja Szergej Szkripal volt orosz kém és lánya elleni merényletet Angliában, Salisburyben, az Ukrajnát megosztó polgárháború kirobbantását, de a 2016-os amerikai elnökválasztás manipulálását is.

Az FT által összerakott mozaikdarabkák alapján Marsalek 2015-ben kezdte meg líbiai tevékenységét.

A közel-keleti országot az elmúlt tíz évben véres polgárháború sújtotta. A befektetők elhagyták az országot, a politikai kapcsolatok megszakadtak. Az olajban gazdag ország azonban továbbra is az érdeklődés homlokterében maradt - a háttérből folyt a háború a nagyhatalmak között a Líbia feletti befolyás megszerzéséért. Aztán ahogy ez lenni szokott ilyenkor, az ország a kémek paradicsomává vált.

Az FT-nek név nélkül nyilatkozó volt Wirecard kollégák beszámolnak egy ebédről is, amelyen Marsalek egy szíriai látogatásról mesélt, amelyen az orosz “fiúkkal” vett részt nem sokkal azt követően, hogy Palmirát (Palmyra), az ősi romvárost és környékét visszafoglalták az ISIS-től. Talán véletlen egybeesés, talán nem, de annyi biztos, hogy Marsalek lakása, egy szép nagy villa, Münchenben a Prinregentenstrasse 61 szám alatt van, pont szemben az orosz konzulátussal.

Marsalek aktív tagja volt az Osztrák-orosz Baráti Társaságnak, amelyet a moszkvai kormány is nagy erőkkel támogat. Ebben nincs semmi rossz, számos ilyen baráti társaság létezik a világ számos pontján, ahol gazdasági-politikai kapcsolatok köttetnek az adott két ország kereskedelmének, gazdasági kapcsolatainak előmozdítása érdekében. Abban sincs semmi rossz, hogy a társaság egyik összejövetelén Marsalek osztrák biztonsági és nemzetközi fejlesztési, beruházási szakértőket toborzott a líbiai újjáépítés előmozdítása érdekében.

Az azonban már legalábbis gyanús, hogy az osztrák sajtó kiderítette, hogy a baráti társaság pénzügyi titkára titkosított dokumentumokat kapott Marsalektől. Ezeket illegálisan szerezte meg az osztrák belügyi tárcától és a biztonsági szolgálatoktól, majd eljuttatta őket a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ képviselőinek.

Az pedig már egyenesen botrányszagú, hogy Marsalek a baráti társasági kapcsolatokon keresztül verbuvált szakértői csoportnak 200 ezer eurót ajánlott fel - ismeretlen forrásból - egy líbiai helyzetet elemző tanulmányért. Később további 120 ezer eurót kínált - ennek fedezete viszont már ismert: a sajtóhoz eljutott (eljuttatták) az osztrák védelmi tárca és más minisztériumok által is aláírt, hivatalos, pecsétes dokumentumokat.

Az FT szerint azonban az újjáépítési tervek mögött teljesen más szándékok húzódtak meg. Az ügyről szóló e-mailek és a résztvevőkkel folytatott beszélgetések alapján az a kép rajzolódik ki, hogy Marsalek valódi szándéka a migrációs bizniszhez kötődött.

Azt tervezte, hogy a líbiai polgárháborúban részt vevő milíciák tagjaiból 15 ezer fős csapatot verbuvál. A tripoli vezetés arra használta volna ezt a hadsereget, hogy a Közel-Kelet újrafelosztásáért a háttérből harcoló nagyhatalmakat zsarolja.

Magyarul: ekkora haderővel Tripoli képes lett volna szinte hermetikusan lezárni a líbiai határokat, megakadályozni a migrációs áramlás Dél-Európa felé. Ez kiváló zsarolási potenciált jelentett volna az EU felé - hiszen Líbia olyan csapra tett volna szert, amellyel kedve szerint tudta volna elzárni, vagy éppen megnyitni a migrációs áradatot.

Ezen a ponton a történet már kevéssé szól Líbia újjáépítéséről, sokkal inkább a katonai és politikai befolyásszerzésről. A baráti társaság (illetve a tagok révén verbuvált szakértői csoport) egyik beszélgetésén szóba került, hogy Marsalek szeretne nekik bemutatni egy embert, szavai szerint “az ezredest”. Ő nem más, mint Andrej Csuprigin, veterán arabista, a moszkvai gazdasági főiskola egyik tanára, az orosz hadsereg egy legfontosabb közel-keleti ügyekkel foglalkozó tanácsadója.

A szakértői csoportban ekkor megszólalt a vészcsengő. Egy nyugati titkosszolgálat FT-nek nyilatkozó tagja szerint jogosan, ugyanis Csuprigin igen szoros és jó kapcsolatokat ápol a GRU-val.

Csuprigin az FT-nek nyilatkozva elismerte, hogy beszélt Marsalekkel, ez azonban szerint kizárólag kutatói és nyelvi témákra korlátozódott. Hangsúlyozta, hogy a katonai szolgálattól 1989-ben visszavonult, s azóta kizárólag nyelvi téren segíti az orosz haderőt a Közel-Keleten. Az orosz hadsereg hivatalosan nincs jelen Líbiában. Moszkva a feltételezések szerint a GRU-t és az az által verbuvált zsoldosokat (például a Wagner csoportot) használja érdekei érvényesítésére - hasonlóan ahogy ez részben Szíriában és egészében Ukrajnában történt.