Valami különös történik az időjárásban, vagy csak mi éljük meg másképp?

Hírek2018. márc. 3.Növekedés.hu

Napokig, sőt egy egész hétig lehetett a farkasordító, szibériai hideg érkezéséről hallani, olvasni, míg végre megjött a hidegnek ugyan hideg, de egész túlélhető időjárási formula. Végülis tél van, még ha a vége is, volt már ilyen áprilisban is. Mi okozza az ilyen anomáliákat, és főleg miért lepődünk meg rajtuk?

Változatos idő

Magyarország, sőt egész Európa földrajzi elhelyezkedésénél fogva időjárásilag változatos területen fekszik, erősen eltérő évszakokkal, azon belül is igen változékony időjárással. A mérsékelt égövben vagyunk, ahol nyugatról óceán, délről tenger, északkelet felől pedig egy hatalmas szárazulat övezi a kontinenst. Van tehát elég tényező, amitől változatos legyen az időjárás, a legfontosabb persze az, hogy nyáron a nap magasra emelkedik és erős a besugárzás, télen viszont alig emelkedik a látóhatár fölé, érdemben nem tud melegíteni.  Ezért van négy évszakunk, és az idők során meg is szoktuk, hogy az időjárás sokszor fütyül a naptárra, néha a tél nyúlik a tavaszba, vagy a nyár az őszbe, és még számos eltérő változat lehet. Most épp jött egy viszonylag hideg néhány napos szakasz, ráadásul még a télinek minősülő februárban, elvileg egy szavunk sem lehetne.
Mégis sokan meglepődnek, napokig rettegnek tőle előre, rémisztő hivatalos elnevezések jelentek meg (vörös riasztás), szóval egész nagy stressz lett egy mínusz 5-10 fokos időjárásból, ami régebben fel sem tűnt.

A főbb tényezők

Ami a meteorológiai okokat illeti, azok jól megmagyarázhatóak, ráadásul semmi újdonság nem történik. Hazánk éghajlatát alapvetően a mérsékelt övben jellemző nyugati szelek uralma határozza meg, ezek sokszor hoznak csapadékot az Atlanti-óceán felől, a telet enyhítik, a nyarat hűtik. Ha ez nem lenne, például sokkal mélyebben bent lennék a kontinensen, ugyanezen a földrajzi szélességen, sokkal szélsőségesebb lenne az időjárásunk: forró, bár rövid nyár, és kegyetlenül hideg, hosszú tél (tőlünk jóval keletebbre, Kazahsztánban és Mongóliában van ilyen, de Észak-Amerika nagy része is ilyen a 47-48. szélességi körön). A Föld forgása miatt ugyanakkor a mérsékelt öv egy speciális hely, ahol a mozgó levegő megpördül (ahogy a lefolyónál a víz), ciklonok és anticiklonok alakulnak ki, és ezek meglehetősen változékonnyá teszik az időjárást. Sokszor a ciklonok szállítják hozzánk a nedves, óceáni levegőt, máskor magas nyomási anticiklonok jelennek meg, a rendkívüli forróságok idején ezekben áramlik hozzánk a szaharai levegő.

És hogy jön ide Szibéria?

Végül itt vannak az egyébként egyre ritkább olyan téli helyzetek, amikor közvetlen Szibériából zúdul be hozzánk a hideg. Vajon miért történik ez, és nincs-e ehhez túl messze Szibéria? Azt kell, hogy mondjuk, hogy de, elég messze van, ezért kapunk ritkán az áldásból, és ezért kap Moszkva sokkal többet, hisz közelebb van hozzá.
Persze már az a kérdés is jogosan vetődik fel, hogy miért éppen Szibériában van farkasordító hideg, miért nem az Északi-sarkon vagy Finnországban? 
Ennek oka, hogy nagyon hideg, -30-50 fok csak akkor tud kialakulni, ha egy adott területre alig érkezik napsugárzás, viszont zavartalanok a kisugárzás feltételei. Ehhez nagy, a sarkkör közelében, vagy azon túl fekvő szárazföldek kellenek, ahol kevés a csapadék, így nincs sok felhőzet, ami gátolná a kisugárzást. Ilyen terület két helyen van: Kanadában és Szibériában. Ahogy jön az ősz, ezek a területek gyorsan lehűlnek, és télen, mikor alig süt a nap (a sarkkörön túl fel sem kel), jön a zavartalan kisugárzás, az erős lehűlés. Ha a légközben nem lennének nagy mozgások, akkor ezek a hideg területek nagyjából állandók lennének, igen ám, de az összevissza örvénylő légköri képződmények megbolygatják őket, és akkor valamelyik irányban elkezd kiszökni belőlük a hideg levegő. Dél felé ez gyakran megtörténik (ilyenkor a szibériai levegő Kínát árasztja el, a kanadai pedig lejut még Floridáig is), de persze nyugat felé is megindul időnként a légtömeg, Moszkvát gyakran el is éri a szibériai expressz. Ritkábban, de előáll olyan helyzet, amikor a magas nyomású, hideg szibériai levegő tovább tud jönni egész Európáig, sőt, ahogy most is, annak nyugati és déli részeit is eléri, a legextrémebb esetben egész az Azori-szigetekig jut, mivel összeér az ottani magas nyomású övezettel. Ilyenkor jön hozzánk vidáman a hideg levegő, Rómában havazik, dideregnek az angolok is, miközben a hidegcsatorna északi oldalán gyakran az enyhe levegő áramlik fel akár az Északi-sarkig is, ekkor jön létre az a helyzet, hogy Grönland északi részén, sőt magán az Északi-sarkon is melegebb van, mint nálunk.

Ritkábban, mint régen

Ezek a helyzetek rendszerint nem tartanak sokáig, ritkán húzódnak el hetekig (mint tavaly télen), viszont régebben, a globális felmelegedés előtt gyakoribbak voltak, ezek okozták a kemény teleket, melyeken nem is lepődött meg senki. Most sokszor épp ezek hiányát tartjuk furcsának, de tény, hogy az elmúlt 35 évben Európa átlagos hőmérséklete több mint 1 fokot nőtt, a telek enyhébbek, a nyarak forróbbak lettek. Ezt a trendet egyáltalán nem zavarja, hogy azért még néha bekukkant hozzánk a szibériai levegő, csak kevesebbszer, mint néhány évtizede. Az már érdekesebb kérdés, hogy miért csinálunk ekkora ügyet belőle? Hideg régebben is volt, sőt, mint látjuk, sokkal többször volt, de akkor ez szinte fel sem tűnt. Bemondta a TV vagy a rádió, hogy ennyi meg ennyi fok lesz, persze további pár évtizeddel korábban senki nem mondta be, legfeljebb az újság írta meg az akkor még meglehetősen pontatlan előrejelzést.

Miért lett nagy ügy?

Azóta két dolog változott: a számítógépes modellezésnek köszönhetően sokkal pontosabb lett az időjárás előrejelzés, így esetenként egy hétre előre is lehet tudni, hogy jön a farkasordító hideg (vagy épp nyáron a kánikula), és lehet róla egy hétig beszélni, lehet tőle rettegni. Ami azonban ezt a folyamatot felnagyítja, az már az internetes újságírás számlájára írható. Régen megírták/bemondták, hogy milyen idő lesz, ahogy a meteorológiára szakosodott oldalak most is teszik, a többiek viszont harsány címekkel akarják felhívni magukra a figyelmet, és már ki is alakul a világvége képe, mintha tényleg -40 fok jönne, amiben már valóban veszélyes az utcára kilépni. Ilyen azonban csak Moszkvában szokott lenni, ők viszont hozzá is vannak szokva. Nálunk egyszerűen csak hideg van pár napig, amit persze senki nem szeret, de semmilyen drámai esemény nem történik. Még az lehetne egy komoly gond, ha akkora havazás lenne és olyan hideg, hogy az utakat járhatóvá tenni sem lehetne, hisz akkor azért gond van a közlekedéssel és az ellátással.

Ilyen azonban utoljára 1987 januárjában volt, akkor indokolt lett volna egy szép vörös riasztás.

A jelenkorban más a helyzet: a riasztó címeket fenntartásokkal kezeljük, és látogassunk el egy kifejezetten csak meteorológiával foglalkozó lapra is, ahol objektívebb képet kaphatunk a várható időjárásról. Fellegi Tamás