Az apává váló férfiak esetében a közvélemény még most is ritkán veti fel a munka-család egyensúly kérdését, miközben vezetőként vagy éppen beosztott munkatársként éppen olyan nehézségekkel és érzelmi kihívásokkal szembesülnek, mint a dolgozó anyák. Apák nyilatkoztak arról, hogyan élik meg apaságukat a munka világában.
Szerepcunami
„Nem tudok időben hazaérni a gyerekekhez”. „Alig tudom megoldani a logisztikát, vagy a munkából kések, vagy későn érek haza”. „Olykor úgy érzem, hogy beledöglök a munkába”. „Hiányoznak a gyerekeim”. Gyakran hallott mondatok ezek, amiket nőknek tulajdonít a hallgatóság, de elárulunk egy titkot: ezek bizony férfiak kifakadásai, amikkel nem véletlenül találkozik ritkán vagy soha a szűkebb- és tágabb környezet, ugyanis szinte senkit nem érdekel, hogyan is élnek és mit éreznek az apává vált férfiak. Pedig a hölgyek esetében emlegetett szerepcunami és az azzal együtt járó, olykor idegőrlő kínlódás az apákat sem kerüli el. A modern apaság trendi dolog, de nem egy sétagalopp, hiszen az apának egyszerre kell jelen lennie a családban és sok pénzt is keresnie, az sem árt, ha Adonisz teste van és mindig jókedvű, a szexi és odaadó férj-szerep pedig alap. Nem kell doktori ahhoz, hogy belássuk: ahogy az anyákat nyomó elvárások jelentős része irreális és teljesíthetetlen, úgy az apáktól sem várható el, hogy tucatnyi szerepben teljesítsenek maximálisan. Csakhogy a férfiak esetében még a kérdésfelvetésig is alig jutott el a közvélemény.
Meccs vs. gyerek
Az viszont igaz, hogy az utóbbi években megindult egyfajta mocorgás a témában s a korábbiakkal ellentétben több szó esik az apák helyzetéről, így ma már nem minősül önsajnáló köldöknézegetésnek, ha egy férfi a nehézségeiről is mer vallani. Ám ez a közbeszéd szintje, miközben a munka világában is lenne mit tenni, hiszen a rugalmatlan munkahely, egy intoleráns vagy karrierista vezető a férfiak esetében is nagyban megnehezítheti az munka és a családi élet összeegyeztethetőségét. Az anyák munkaerőpiaci helyzete finoman szólva sem ideális, viszont a probléma legalábbis a térképen van. Nos, az apák jelentős része hasonló problémákkal küzd; nem attól stresszesek, hogy nem látják a meccset (számoljunk már le azzal, hogy a férfi egyenlő sör és meccs!), hanem a lurkókat már csak alva látják, vagy hogy nem tudnak otthon maradni a beteg gyerekkel. A hierarchiát tekintve – tehát hogy vezetőről vagy „egyszerű” munkatársról van szó – pedig az látszik, hogy a családi élet szempontjából mindkét szerepkör hátrányt jelent, hiszen a jó vezetés nagyon sok mentális energiát köt le, a beosztotti lét pedig több függőséggel jár. A vezetők szerepe abban válik meghatározóvá, hogy egy munkahely valóban családbaráttá válik-e.
Az első gyermekem születésekor olyan munkakört töltöttem be, hogy időben hazai tudtam érni, s nagyon jó volt, hogy jelen tudtam lenni a korai időszakban is – fogalmazott a novekedes.hu-nak Barnóth Zoltán. A GroupM médiaügynökségi hálózat digitális vezetőjétől messze áll a macsó szemlélet, ugyanis nagyon fontosnak tartja a személyes jelenlétet – így a pelenkázást és a kicsi etetését is. A reklámszakember elárulta az is: a korábbi ideális helyzet véget ért a második gyerek érkezésekor, ám nagyon odafigyelt arra, hogy minden nap úgy érjen haza, hogy még ébren legyenek a gyerekek, a közös vacsora és meseolvasás után pedig még ha szükséges volt, leült még a munkájához.
A munkahelyen nem apa vagy, csak egy zsarolható férfi
Érzelmileg nagyon megvisel, ha nem tudok elég időt töltenem a gyerekeimmel – állítja lapunknak a késő harmincas éveit járó Kristóf, sőt, hasonlót fogalmazott meg az összes lapunk által megkérdezett apa is. A logisztikai területen dolgozó középvezetőnek az elmúlt években nem volt szerencséje a munkahelyeivel, többször fel is mondott éppen amiatt, mert elviselhetetlennek és a családi élettel összeegyeztethetetlennek tartotta a céges kultúrát. Sem a kollégák, sem a közvetlen főnöke nem tolerálta az apaszerepét, rendszeresen a műszak végén szóltak neki, hogy „maradni kell, oldd meg a bölcsődét”, ám ő egy idő után inkább dobbantott. Egy másik munkahelyén, amikor lánya születéséről kapta a telefont, egyik kollégája azon húzta föl magát, hogy így neki kell bent maradnia félórával tovább. A jelenlegi állása sem ideális, s noha a felfelé ívelő karriert futó felesége kereste jóval magasabb az övénél, nem szállhat ki a történetből. Ugyanakkor nem csak ilyen vezetők dolgoznak a piacon: Barnóth Zoltán azt elismeri, hogy az ügynökségi világban nehéz a munkaidővel „játszani”, ám kellő rugalmassággal, home office-szal megoldhatók a nehéz helyzetek is.
Apák, munka és család egyensúly: értelmezhetetlen a kérdés?
Az elmúlt évtizedek egyetlen átfogó, tudományos kutatását Spéder Zsolt demográfus tette le az asztalra még 2011-ben „Ellentmondó elvárások között… Családi férfiszerepek, apaképek a mai Magyarországon” címmel. A lényeg: a magyar férfiak egyáltalán nem olyan érzéketlenek apaként, mint ahogyan az évszázados berögződések alapján mutatják őket, sokkal többre vágynak a családon belül az ATM-automata szerepén túl s komoly elvárásrendszer nyomja a vállukat, amivel támogatás híján kevesen küzdenek meg sikeresen. A modern társadalmak azt várják el a férfiaktól, hogy ha kell, dolgozzák magukat betegre vagy halálra, a munkaadók pedig gyakran vissza is élnek a kisgyerekes, akár több munkahelyen is güriző apa helyzetével.
Léder László szervezetpszichológus, az Apa Akadémia megalapítója például úgy látja, hogy az apátlan társadalom értékrendjében a férfi- és az apa szerep is egzisztenciát biztosító feladattá süllyedt s szerinte a örök etalon skandinávoknál sem jobb a helyzet. Ezzel párhuzamosan a nők a család-gyerek-menedzsmentbe rokkannak bele, így párhozamos szenvedéstörténeteket látunk. Az apák munkahelyi nehézségeinek e modell a gyökere: mivel fel sem merül, hogy az apáknak otthon is dolguk lenne, így az ő esetükben a munka-család egyensúlyának a kérdése nem is értelmezhető.
Szabadúszás, attitűdváltás
A probléma egyik megoldása lehet – ami sokak számára viszont a körülmények miatt nem opció – ha az ember kilép a nyolcórás munkarendből. A most már szabadúszóként és így az idejével saját maga gazdálkodó Dávid éppen ezt tette néhány évvel korábban. A kreatív területen dolgozó kétgyerekes édesapát komoly diszkrimináció nem érte az évek alatt, munkahelyein emberségesek és toleránsak voltak a kollégák és a főnökök is, viszont a munkaidő rugalmatlansága erősen nehezítette a családi logisztikát.
Vállalkozóként több időt tudok a fiaimmal tölteni és a feleségemmel is hatékonyabban, egyszerűbben tudjuk az életünket szervezni – állítja Dávid. Ám ne gondoljuk, hogy az élet így már egy tökéletes stock fotó, amin a szülők nyugodtan dolgoznak home office-ban, a lurkók pedig szépen elfoglalják magukat. Dávid élete a gyerekek mellett folyamatos plazmatikus állapotot jelent, állandó változással és alkalmazkodással. Sok olyan nap van, amikor pont abban az órában kellene koncentráltan dolgoznom, amikor a gyerekeket el kell hoznom a bölcsiből vagy az iskolából, és ez dühít – fogalmazott. Ahogyan Barnóth Zoltán is elviszi a fiát fociedzése és a meccsekre is, úgy Dávid is gyakran megfordul nagyobbik gyerekével az uszodában. A hétvége – vis maior helyzetektől eltekintve – mindkettőjük esetében a családról szól.
Ahogy említettük, a freelancer életmód nem mindenki számára elérhető, hiszen számos olyan szektor és munkakör van, ami megkívánja a folyamatos jelenlétet. Léder szerint a kisgyerekes családok munka-magánélet egyensúlyát jobban kellene támogatni; elengedhetetlennek nevezte, hogy a rendszerbe új szabályozók kerüljenek, a munkaadókat pedig motiválni kell akár szankciókkal is annak érdekében, hogy a gyermekvállalás ne az anya munkaerőpiaci kieséséhez, illetve az apák túlterheléséhez vezessen. Szerinte fontos lenne bevezeti az apai részmunkaidőt, emellett az apai rugalmas munkaviszony kultúráját is fejleszteni kellene. A változásnak napjainkban tényleg csak a vezetői mentalitás és a vaskalapos céges kultúra szab gátat, hiszen a digitális forradalom sok egyéb mellett azzal is jár, hogy a munka szinte bárhonnan elvégezhető.
Lippai Roland