Súlyos a munkaerőhiány és a csalódottság – hogyan lehet ebből kilábalni?

HR2018. dec. 10.Növekedés.hu

Mivel motiválható és tartható meg a munkaerő? Tudjuk-e mi a hozzánk illő életpálya? Mit üzenünk a jövő munkavállalóinak? A HR szakma nagyágyúi az UniCredit és a Loffice szervezésében a munka világát érintő legsürgetőbb kérdésekről beszélgettek.

Két csalódott oldal a munkaerőpiacon

Egyre nagyobb a munkaerőhiány és a folyamatos kihívást jelent a munkaerő toborzása, elkötelezése és megtartása. Kelliár Zsolt, a Talentuno ügyvezetője szerint a munkavállalók 75 százaléka nem érzi jól magát a munkahelyén, az álommunka pedig csak két hónapig tart. A próbaidő alatt a jelentkezők 10-20 százalék felmond, azaz hamar kiderül, hogy HR-es és a munkavállaló is rossz döntést hozott. Mészáros Tamás, az UniCredit Bank HR fejlesztési és toborzási vezetője szerint kihívásként és nem rizikóként kell kezelni a mostani munkaerőhiányos helyzetet. Egy jó HR-es nem a tapasztalatot, hanem a tehetséget keresi: rengeteg beszélgetés, intuíció és hatodik érzék kell hozzá, hogy kiderüljön, a jelölt illik-e a csapatba. A jelentkező ma jóval tudatosabb, de az önismerete még nincs magas szinten, a karrier programnál és az open office-nál jobban érdekli a cég visszajelzési kultúrája, mert fontos, hogy munkájáról rendszeres visszajelzést kapjon.

Önismeret és életpálya

A dolgozók több mint 40 százaléka nem tudja, mi a számára ideális munkakör, sokan 30-40 évesen jönnek rá, hogy nem a megfelelő pályára kerültek. A csalódott irodavezetőből óvónő lesz, a könyvelő pedig elmegy jógaoktatónak. Veres Rita, aki év vezetője lett az Aon Hewittnál, azt mondja, prediktív életpályamodellek segítenek megmutatni, milyen utak és lehetőségek vannak előttünk, és hogyan lehet átevezni más területekre. Az önismereti mentorprogramok is jók, és fontosak a példaképeink, akik eddig inspiráltak minket. A szenvedélyességi hányados és a kíváncsiság kenterbe veri az IQ-t, saját magunk ismeretén keresztül érthetjük meg, mi tesz szenvedélyessé, és csak így találhatjuk meg az életcélunkat. Kis csoportos infosharing keretében a HR-es is segíthet, hogy a dolgozók magukra reflektáljanak. Az UniCredit egyik tréningjénél a munkatársak 2 napos elvonulás alatt olyan kérdésekre keresnek választ, hogy pl. mitől éreznék jobban magukat saját pozíciójukban.

Mitől marad hű a munkavállaló?

Vári Gergőt kanadai pénzügyi diplomája ellenére nem vették fel sehova, ezért barátaival álláshirdetéseket gyűjtött egy online portálra. A 2002-ben általa létrehozott állásportál évente megháromszorozta a bevételét és 2005-re a legnagyobb lett a magyar piacon, majd az akkori legjelentősebb online tranzakcióval került eladásra. Vári azóta számos start-upot indított, az amerikai HR piac tanulmányozása után pedig megalapította a Lensa Hungaryt. Szerinte akkor marad a dolgozó hűséges, ha a cég folyamatosan ad valamit: figyel a dolgozói igényekre az irodakialakításnál, coach-ot, pszichológust állít mellé, csapatépítőt, halloween partit és családi programot rendez, és transzparensen visszajelez, hogy a dolgozó érezze, mennyit tett hozzá a cég sikeréhez. Az állásportál erőssége is a csapat volt, és a Lensáé is az, éves csapatépítőjüket idén egy lakatlan horvát szigeten, túlélőtúraként tartották. A részvényopció is lehetőség, hogy magáénak érezze a dolgozó a céget, a Lensások a részvények 5 százalékával rendelkeznek, és átlagosan 5,5 évig maradnak hűségesek. Kelliár Zsolt szerint nem ellentmondás a csapatkohézió akkor sem, ha kollegák hetekig nem találkoznak. Ma már a virtuális térben is megvalósul az összetartozás érzése: ugyanolyan élettérnek számít a chat és a videochat , amin a kollegák megbeszélik a munka mellett a nyaralást és posztolják az ebédet.

Alkalmazkodni az automatizálódó világhoz

Világunk gyorsan változik, és bár a technológia nem tud mindent kiváltani, fontos, hogy tréningeljük attitűdünket és ne maradjunk le, legyünk képesek alkalmazkodni a változásokhoz. 5 éven belül minden mostani karrierkép változni fog, és az lesz a versenyelőny, ha képesek leszünk elmélyülni a dolgainkban és feloldódni tevékenységeinkben. Amerikában már most sem a betűk kanyarításán, hanem a technológia ismeretén van a hangsúly az iskolákban, a kanadai kormány pedig társasjátékkal tanítja a kritikus gondolkodást és a jövő szakmáit a jövő társadalmának.
A ma létező szakmák többsége 10-20 éven belül eltűnik, az önvezető autó kiváltja majd a kamionsofőrt (12 év), nem lesz szükség sebészre (30-40 év), és bármelyik munka – még a robotokat kifejlesztő szakemberek munkája – is automatizált lesz (125 év). 
A fiatal generációnak a résztvevők azt üzenik, hogy tanuljanak művészetet, kultúrát, sportot és a majdani automatizált, robotizált világban is őrizzék meg az alkotás örömét, legyenek sokat a természetben és szeressék a kutyákat.