"A blokklánc technológia segíthet egy erkölcsösebb gazdaság kialakításában"

Ön évtizedek óta foglalkozik az úgynevezett morális gazdasággal, több nyugat-európai egyetemen is tanította ezt a tárgyat. Mit értünk a fogalom alatt?

A pénz nemmás, mint az értékcsere eszköze. Ez az úgynevezett értékcsere korábban cserekereskedelem útján történt a „primitív, kezdetleges” társadalmakban, így tehát az erkölcs, mint tényező komoly szerepet játszott az árucserében.

A modern pénz azonban „helyettesíthető”, azaz egy pénzérmének, bankjegynek vagy éppen hitel- és betéti kártyának alapvetően értéke független annak származásától, vagy attól, hogy az átvevő fél ismeri-e az átadót.

Ez leválasztja az értékcserét az erkölcsi, morális tényezőkről, emiatt fennáll annak a veszélye, hogy a pénz a társadalmi hatalom forrásává válik, amelyet egyes felek – például bankárok, a pénzügyi elit vagy a nagy multinacionális vállalatok monopolizálhatnak.

Ily módon egy társadalmi értékmérő eszközzé, egy olyan rendszerré alakulhat át, amelyben a kevesek uralják a sokakat, és adósságnak, inflációnak, végső soron szegénységnek teszik ki őket. Ennek egyik közelmúltbeli példája a 2008-as globális pénzügyi válság. A pénzügyi elit kockázatos származékos pénzügyi eszközöket hoztak létre, amelyekkel egymás között több száz milliárd dollárt kerestek. Eközben az Egyesült Királyságban a bankok megmentésének hatalmas ára volt. Megszorításokat vezettek be, ami az egészségügyi, oktatás, infrastrukturális állami beruházások csökkenéséhez, a lakosság adósságállományának a növekedéséhez, az elegendő élelmiszerhez való nehezebb hozzáféréshez, munkanélküliséghez, valamint a szegények várható élettartamának a csökkenéséhez vezetett.

Mit tehetnek az egyes kormányok és a jegybankok a fenntarthatóságra összpontosító morális gazdaság terjesztése érdekében?

A valóban erkölcsös-morális gazdaság visszaállítására irányuló projekt arról szól, hogy megtaláljuk a módját annak, hogyan lehet újra elérni, hogy összefüggésbe hozzuk a pénzbeli értékek cseréjét annak a településnek a jólétével, ahol a csere valójában lezajlik. Tehát hogyan tudjuk elérni, hogy a pénzbeli tranzakciók által javuljon az egyének és a kisvállalkozások jóléte; valamint javuljon a bolygónk, az élővilág, a természet állapota.

Ehhez az egyik megközelítés az úgynevezett monetáris csere lokalizálása, azonban a helyi pénz-fizetőeszköz létrehozását célzó kezdeményezések, mint például az angliai „Bristoli font” nehezen fenntarthatók. Egy másik megközelítés szerint a fenntarthatósági mutatókat kell összekapcsolni az üzleti és pénzügyi tevékenységekhez.

Ide sorolhatók a japán és kínai jegybankok „zöld likviditási rendelkezései”, valamint a kormányzati fenntarthatósági stratégia (ESG). Az ESG azonban költséges ellenőrzési és jelentési mechanizmusokat igényel, amelyek túlmutatnak a legtöbb kis- és középvállalkozás erőforrásain.

Mivel az ESG indokolatlanul előnyben részesíti a nagyvállalatokat, elfogadása nem fogja helyreállítani az „erkölcsös gazdaságot”, és egyes amerikai államokban az ESG-t, mint az állami nyugdíjalapok és egyéb befektetések befektetési kritériuma eltörölték a bíróságok, mivel ellentétes az Egyesült Államok alkotmányában biztosított szabadságjogokkal.

A kormányok és a központi bankok részéről létezik egy másik javaslat is arra nézve, hogy lehetőség nyíljon egy újfajta pénzeszköz – a központi banki digitális valuták (CBDC) – összekapcsolására az ökológiai fenntarthatósági mutatókkal.

A CBDC-k terén élen jár Kína. De a nem kommunista berendezkedésű gazdaságok, köztük az EU, az Egyesült Királyság és az USA, szintén dolgoznak a CBDC-ken, sőt már vannak nemzeti CBDC-k Ghánában, Nigériában és Uruguayban is.

A digitális pénz jelenlegi formáival ellentétben, mint például a betéti és hitelkártyák vagy az „Apple Pay”, a CBDC-k mögött ott áll a központi bankok felelősségvállalása is.

Mindemellett a CBDC-k átláthatóságot biztosítanak a bankárok számára minden pénzügyi tranzakció felett. Az átláthatóság és az ellenőrizhetőség egyik oka, hogy a CBDC-ket összekapcsolják a környezeti fenntarthatósági mutatókkal. Egyes pénzügyi és technológiai cégek – például a Google és a Mastercard – már becsléseket is képesek adni a fogyasztóknak egyes kiskereskedelmi tranzakciók „karbonlábnyomáról”. A központi bankárok azt mondják, hogy nem fogják kihasználni a CBDC-k programozhatóságát.

Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke azonban a bázeli Bank of International Settlements konferencián 2023 márciusában elismerte, hogy a CBDC-k lehetőséget adnak a kereskedelmi bankoknak a CBDC-k programozására és elköltésére. Ez a megközelítés tehát etikai aggályokat vet fel a magánélet védelmével, valamint a gazdasági és politikai szabadságjogokkal kapcsolatban.

Milyen szerepe lesz a blokklánc technológiának és a digitális valutáknak a jövőben fenntarthatósági és etikai szempontból?

A digitális blokklánc-technológiákat az egyének, a nem kormányzati szervezetek (NGO-k), valamint az üzleti és pénzügyi élet szereplői gyorsabban kezdték el alkalmazni, mint például az internetet az 1990-es években. A blokklánc technológia használata a fintechben növeli a privátszféra védelmét és javítja bizalmat a cseretranzakciókban, amikor a kriptovaluták elosztott főkönyvek formájában jelennek meg.

Míg egyes érvelések szerint, a kriptovaluták könnyebben alááshatják a bizalmat a blokklánc anonimitása miatt, a kriptovaluta-iparban legtöbbször a blokkláncra úgy tekintenek, mint az eszközre amelynek segítségével vissza lehet venni a pénz feletti demokratikus ellenőrzést a pénzügyi ügynökségektől, például a központi bankoktól és a befektetési cégektől.

A legtöbb kriptovalutát decentralizált főkönyvekkel tervezték, amelyeket bonyolult számítógépes kódrendszer támogat, biztosítva, hogy a főkönyvi értékcserék megbízhatóak, anonimizáltak és elosztottak legyenek. Ily módon a kriptovalutákról azt mondják, hogy újra szocializálják a pénzt, mivel csökkentik annak lehetőségét, hogy a gazdagok monopolizálják azt, bár jelenleg az olyan központosított tőzsdék, mint a Binance, fontos szerepet játszanak a kriptoeszközök vásárlásában és cseréjében. A kriptovaluta támogatói azzal is érvelnek, hogy a decentralizált kriptovaluták elősegítik a gazdasági fellendülést, mivel a digitális tranzakciók előnyeit eljuttatják olyan szereplőkhöz, akiknek nincs bankszámlájuk, például a szubszaharai afrikai kistermelőkhöz vagy éppen távoli közösségekhez. Erre jó példa a Cardano decentralizált blokklánc, amelyet épp ilyen célra terveztek .

A blokkláncra a jegybankárok fontos technológiaként tekintenek, amely a CBDC-k formájában képes a monetáris csere digitalizálására és a pénzügyi biztonság növelésére. Ezzel szemben a pénzügyi szabályozókkal egyetemben kritikusak a kriptoeszközökkel szemben. Az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete például pert indított olyan kriptoeszközökkel szemben, mint a Ripple's XRP, azzal érvelve, hogy ezek szabályozatlan értékpapírok és nem valuták.

Az amerikai pénzügyi szabályozók azzal érvelnek, hogy a bankok nem lehetnek kitéve a kriptoeszközöknek, mivel azok állításuk szerint nagyobb eséllyel elősegítik a csődöket és a bűnözést, mint a hagyományos valuták.

Emiatt amikor két bank, a Silicon Valley Bank és a Signature Bank, -amelyek nagymértékben kitetté váltak a kriptovaluta üzletágban-, nyomás alá helyezték a betétesek pénzkivonásait, az Egyesült Államok Federal Reserve nem avatkozott be, és mindkét bank csődbe ment.

Egyes érvelések szerint a jegybankárok nem szeretik a kriptoeszközöket, mert csökkentik a hagyományos pénzintézetek, köztük a lakossági bankok és a befektetési társaságok, például a Morgan Stanley és a Goldman Sachs, valamint a központi bankok befolyását. Míg a kriptoeszközök összértéke viszonylag kicsi – a teljes kriptovaluta piac jelenleg kisebb értéket képvisel, mint az Apple részvényei –, addig a központi bankárok összehangolt lépései a CBDC-k irányába azt jelzik, hogy a blokklánc technológiában látják a pénz jövőjét.

Ám az Egyesült Államok jegybankárjai és pénzügyi szabályozói – köztük Gary Gensler az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelettől és Michael Barr, a Federal Reserve felügyeleti alelnöke – azzal érvelnek, hogy az államkincstároknak és a jegybankároknak kellene lenniük a blokklánc technológia fő felhasználóinak és a pénzügyi csere irányítóinak a CBDC-k fejlesztésén keresztül, miközben a többi blokklánc alapú eszközt, különösen a stabil érméket korlátozni, vagy egyenesen tiltani kellene a hagyományos bankrendszeren belül.

Épp ezért a Federal Reserve nyomást gyakorol az amerikai székhelyű bankokra, hogy csökkentsék a kriptovaluta eszközöknek való kitettségüket, az Egyesült Királyságban működő bankok pedig elkezdték korlátozni az ügyfeleik által birtokolt lakossági alapoknak a kriptovaluták vásárlására való felhasználását.

Ezzel teljesen ellentétes megközelítéssel találkozhatunk az olyan területeken, mint Salvador, ahol a Bitcoin ma már törvényes fizetőeszköz, vagy akár Indonézia, Szingapúr és az Egyesült Arab Emírségek, amelyek kriptovaluta-barát szabályozási környezetet fejlesztenek ki.

Ha a bankárok a blokkláncot használják a pénzfelhasználás feletti ellenőrzésük fokozására, az végső soron a blokkláncot a technokratikus, felülről lefelé történő irányítás eszközévé teszi, nem pedig egy demokratikusabb és erkölcsösebb gazdaság helyreállítására. A központi bankárok persze erre az válaszolhatják, hogy a CBDC-k új lehetőségeket jelentenek a blokklánc-technológia használatában a pénzügyi stabilitás és fenntarthatóság biztosítására, és ezáltal az emberek és a bolygó jólétének előmozdítására.

Mi a célja a a Neumann János Egyetem és a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) társadalmi felelősségvállalási programjának részeként megvalósuló tudás- és kutatóközpont, a BC4LS kezdeményezéssel?

A BC4LS-nél legfőbb célom, hogy kutassam a CBDC projekteket, és megvizsgáljam, hogy ezek a pénz demokratizálódását és „zöldítését”, ezáltal az „morális gazdaság” helyreállítását segítik, avagy épp ellenkezőleg a nagy bankok, vállalatok és kormányzati vezetők technokratikus ellenőrzését támogatják. Épp ezért a BC4LS-nél bankárok és akadémikusok számára konferenciaelőadásokat szeretnék tartani, valamint különböző folyóiratokba is tervezek publikálni a témával kapcsolatban. Ezen túl egy könyv kiadásában is gondolkodom azzal a céllal, hogy a demokratikus ismereteket terjesztem és megismertessem a pénz, valamint az emberi lény, mi több az egész bolygó digitalizációjának az aspektusait.