A „fél Belváros" ennek a szellemi műhelynek a tagjairól kapta a nevét

Épp 125 éve, pezsgő gazdasági környezetben alakult meg a magyar közgazdászok legrégebbi szakmai szervezete, a Magyar Közgazdasági Társaság. Milyen út vezetett az alapításhoz?

Kevesen tudják, de nem sokkal a kiegyezés után, 1872-ben tartottak egy országos közgazdasági gyűlést, ahol megvitatták a világgazdaság problémáit és a magyar gazdaság felemelkedésének útját-módját. Bár a résztvevők akkor elhatározták, hogy rendszeressé teszik a találkozókat, ebből semmi sem lett. Egészen 1893-ig kellett várni az áttörésre, amikor a kor egyik jeles közgazdasági írója – egyben az Országos Iparegyesület igazgatója – Mudrony Soma felvetette a szervezet létrehozásának gondolatát. A Magyar Közgazdasági Társaságot végül 1894. május 27-én alapították meg a kor jeles közgazdászainak, iparosainak, közéleti szereplőinek és politikusainak részvételével.

Az első listákat böngészve olyan nevekre bukkanhatunk, mint a későbbi miniszterelnökök közül Széll Kálmán, Tisza István vagy Wekerle Sándor. De az alapítók között volt például Falk Miksa, Hollán Ernő, Acsády Ignác, György Aladár, Galgóczy Károly, Lévay Henrik, vagy Lipthay Sándor. 

És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olyan további kiválóságok is tagjai voltak a szervezetnek, mint például Kautz Gyula, a tudós bankigazgató, Kőrösi József statisztikus, Popovics Sándor osztálytanácsos, később a Magyar Nemzeti Bank első elnöke, Kornfeld Zsigmond bankár vagy Lánczy Leó bankigazgató, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A tagok elismertségét jelzi, hogy mára utcákat neveztek el róluk Budapesten. A céljuk az volt, hogy a csoport- és pártpolitikai érdekeken felülemelkedve dolgozzanak az ország jobbításáért.  

A XX. század elején, de különösen a két világháború között meghatározóak voltak az MKT konferenciái, ahol a kor aktuális társadalmi, közgazdasági kérdéseit vitatták meg. Mennyire voltak ezek eredményesek?

Rengeteg témának adott teret a társaság, foglalkozott például az infláció kérdésével, hiszen az első világháború után elszabadultak az árak.

De itt vitatták meg például a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó Nagyatádi-féle földreform tervezetét vagy a főváros gazdálkodását.

Volt olyan többnapos konferencia, jobban mondva ankét, amelyen az akkori pénzügyminiszter is végig jelen volt. A társaság gyűlései mindig nagy figyelmet keltettek, mert aktív közéleti szereplők vettek részt a vitákon.

Milyen szerepet játszott a társaság a könyvkiadásban?

Az MKT jeles szellemi műhelyként működött, így többek között közgazdasági ismeretterjesztő sorozatot indított, és közgazdasági lexikont adott ki. Olyan sok könyv azonban nem fűződik az MKT-hoz, mert általában szerény anyagi körülmények között működött – igaz, nem is törekedett a gazdagságra. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megbízásából évtizedeken át adta ki a Közgazdasági Szemlét, amelynek történetében az 1948-as év jelentett nagy törést, amikor megszüntették. A folyóirat 1954-től indult újra, de az MKT-nak formálisan már nincs köze hozzá, az 1990-es évek elejétől a Magyar Nemzeti Bank és a K&H Bank által  erre a célra létrehozott Közgazdasági Szemle Alapítvány adja ki – jelenleg az MNB és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával

Hogyan vészelték át a második világháborút?

A társaságnál nem volt tisztogatás, például a magyar közgazdaságtan és statisztika jeles alakja, Földes Béla – akit a budapesti gettóban érte utol a vég – is választmányi tag volt. A világháború persze nem múlt el nyomtalanul az MKT felett, 1944-ben egyáltalán nem tartott rendezvényt. 1945 után, de még a kommunista hatalomátvétel előtt olyan témákkal foglalkozott, mint az újjáépítés vagy a forint bevezetése.

A Rákosi-diktatúra gyanakvó, mindenütt ellenséget kereső szelleme végül tevékenységének felfüggesztésére kényszerítette az MKT-t is.

A szervezet 1959-ben indult újra, amikor szabadabbá vált a közgazdasági gondolkodás. A hatvanas évek közepére pedig újra nagyon fontos szellemi műhellyé vált, valóságos aranykor jött el. A közgazdászok úgy érezték, újra van tétje a véleménynyilvánításnak.

Mennyire tudta visszaszerezni a befolyását a társaság?

A szocialista Magyarország gazdasági irányításának és tervezésének átfogó reformja, az új gazdasági mechanizmus 1968-ban indult, ezzel egyidőben megalakultak a társaság megyei szervezetei. Ekkoriban büszkélkedhetett a legnagyobb – mintegy 7-8 ezres – taglétszámmal az MKT, akkoriban “sikk” volt belépni a társaságba. Élénk viták folytak a helyi csoportokban, mindenki lelkes volt, mert úgy érezték, hogy tehetnek valamit.

Ekkor még létezett az úgynevezett második nyilvánosság, számos fontos témáról ugyanis a sajtó nem beszélt. Például tabutémának számított Magyarország államadóssága.

Az újságokban vagy a médiában elhallgatott kérdések azonban előkerültek az MKT zártabb körű megbeszélésein, így a tagok értékes információhoz juthattak.

Óriási vonzerőnek számított az is, hogy a társaság rendezvényein előbb lehetett megtudni, hogy milyenek lesznek a következő évi szabályozók.

Az MKT rendszeresen megkapta a fontosabb gazdasági jellegű törvények tervezetét vagy az ötéves népgazdasági tervek rövidebb változatait, és ezeket megvitatta. Jól emlékszem, amikor elkészült a társasági jog “atyja”, Sárközy Tamás törvénytervezete a gazdasági társaságokról, Bod Péter Ákos – akkoriban a Tervgazdasági Intézet osztályvezetőjeként és az MKT Népgazdaság-tervezési Szakosztályának titkáraként – kijelentette: ha ezt bevezetjük, akkor megszűnik Magyarországon a szocializmus.

Csak néztünk, hiszen 1988-ban még nem tudtuk, hogy hamarosan valóban meg fog szűnni a szocializmus. A társaság vonzerejét csak növelte, hogy fórumain, a vándorgyűléseken olyan személyekkel lehetett találkozni, akik számítottak az akkori gazdaságpolitika alakításában.

Kik határozták meg akkoriban a szervezet működését?

Az MKT vezetői a reformkurzus környékéről kerültek ki. Így érdemes megemlíteni Vajda Imre nevét, aki részt vett a Nyers Rezső vezette gazdasági reformbizottság munkájában és az MKT újjászervezésében, amelynek később elnöke is lett. Nyers Rezső egyébként 1983-tól a rendszerváltásig alelnöke volt a társaságnak. Csikós-Nagy Béla akadémikus is hosszú időn át töltötte be az elnöki tisztet, alelnöke pedig az a Bognár József lett, aki korábban többször volt a kormány tagja. Nyers Rezső, Csikós-Nagy Béla és Bognár József kiváló kapcsolatot ápoltak egymással, triumvirátusuk alatt a társaság lendületesen fejlődött.

A rendszerváltás után milyen idők jártak az MKT-ra?

1990. március 11-én, a Budai Várban tartották a rendszerváltó küldöttközgyűlést, ahol Csikós-Nagy Bélát közfelkiáltással örököstiszteletbeli elnökké választották. Erdős Tibor személyében hosszú idő után egy nem politikai szereplő került az elnöki székbe.

Egyik alelnöke Kemenes Ernő, a rendszerváltás előkészítő Németh-kormány korábbi minisztere volt, a másik alelnöknek pedig azt a Kádár Bélát szavazták meg, aki néhány hét múlva a nemzetközi kapcsolatok minisztere lett a jobboldali Antall-kabinetben.

Ez is mutatja, hogy a társaságban soha nem az számított, hogy ki milyen pártállású, az embereket az értékük, a szakértelmük alapján ítélték meg. Ezért folytak és folynak gyümölcsöző viták a különféle gazdasági kérdésekről. Sajnos a rendszerváltás nem várt mellékhatásaként anyagilag még nehezebb helyzetbe került az MKT.

A társaság társadalmi presztízse azonban mit sem csökkent, a vándorgyűléseken továbbra is miniszterek, államtitkárok, neves szakemberek vettek részt.

A szervezet igyekezett távolmaradni a politikától, így minden pártból meghívott közgazdászokat. A kétezres években, amikor a Fidesz ellenzékben volt, Varga Mihály, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetőjeként rendszeresen tartott plenáris előadásokat. 

Milyennek tartja az MNB Kiválósági ösztöndíjprogramját, amelyet a határon túli magyar diákokra is kiterjesztettek?

Az MKT jelenlegi elnöke, Pleschinger Gyula kezdeményezte a programot, amelyre a legtehetségesebb határon túli magyar hallgatók is pályázhatnak. Szerintem nagyon jó kezdeményezésről van szó, nagyon sokat számít, különösen a Vajdaságban vagy a Kárpátalján tanulóknak. Éppen néhány napja adta át ezeket az ösztöndíjakat Szabadkán Dubéczi Zoltán, a PADE elnöke 26 tehetséges fiatalnak. 

Mint gondol, kiknek érdemes ma belépni a szervezetbe?

Olyan közgazdászoknak, illetve egyetemi hallgatóknak, akik a szabad véleménynyilvánítás hívei, szeretnének fontos információkhoz hozzájutni, jól tájékozódni, és személyes kapcsolatokat kialakítani a gazdasági döntéshozókkal a különböző rendezvényeken. Az elmúlt években folyamatosan nőtt a társaság szerepe és a taglétszáma, jelenleg több mint öt és félezer tagja van.