Nagyon megnőtt a kertészetek forgalma a karantén idején - Interjú az Oázis vezetőjével

Önök hogyan reagáltak március elején a kormány által kihirdetett tilalmakra?

Nekünk életbe vágó volt, hogy nyitva maradhassunk ugyanis a kertészeti szakmának a tavasz a főszezonja, az éves árbevétel 60-70 százaléka ebben a három hónapban realizálódik.

Pánikba estünk hiszen az üzletek feltöltve áruval, a beruházások elkészültek, a munkatársaink felkészültek és utolsó pillanatban a járvány lefújja a szezont? Ez katasztrófa lett volna nem csak nekünk, hanem az egész szakmának. Szerencsére a kormány is felismerte ezt és szigorításokkal, de engedte, hogy a kertészetek nyitva maradhassanak. Az üzletekben szigorú higiéniai és munkaszervezési szabályzatokat vezettünk be, hogy a fertőzésveszélyt minimalizáljuk.

A karantén alatt soha nem látott mértékben szépültek a kertek, az erkélyek virágokban pompáztak. Mennyire nőtt meg ebben az időszakban a forgalmuk? Volt-e a válság kezdetén forgalomkiesés és ez a roham pótolni tudta-e a korábbi veszteséget?

Március második felében harmadával esett vissza a forgalmunk, hiszen a hirtelen kialakult helyzetre a vásárlók sem tudtak reagálni. Aztán ahogy otthon maradtak egyre többen, beállt az új életritmus, egyre szélesebb kör töltötte az időt azzal, hogy az otthonát szépítette, ebbe beletartoztak a növények is.

Áprilisra már hoztuk a tavalyi évet és várhatóan ez jellemzi a májust is. Megfigyeltünk egy olyan trendet, hogy az önfenntartás szellemében nagyon megnőtt a kereslet a különböző zöldség, gyümölcs palánták, fűszernövények iránt. Nálunk ez mindig is egy fontos termékkör volt, a házi termesztés összes kapcsolódó termékével (speciális földek, szerves trágyák, növénytartók, stb), de ezúttal sokkal nagyobb volt rájuk az igény. Vannak Oázis márkájú zöldségpalánták (paradicsom, cukkini, paprika, padlizsán), eprek-szamócák, különböző aromájú menták, bogyós gyümölcsök (áfonya, szeder, málna, ribizli), szóval egy egészen hatékony „vitamin üzemet” lehet létrehozni néhány négyzetméteren. Fontos szempont, hogy ezeket a növényeket egy erkélyen is, minden szakértelem nélkül lehet nevelni, ráadásuk készen kaphatóak, nem kell sokat várni a termésre.

Boross Dávid, az Oázis Kertészeti Kft. ügyvezető igazgatója

Hogyan oldották meg a beszállítókkal a kapcsolattartást? Hogyan tudtak gyorsan reagálni a megemelkedett igényekre?

Óriási elismerés jár a beszállítóinknak, akik a vállalkozók, a tulajdonosok maguk is beálltak pakolni, szállítani, hogy időben megérkezzen a friss termék.

A kollégáim hajnalban kezdenek, hogy még vásárlók érkezése előtt tudják fogadni-kipakolni az árut és sokszor estékre maradt az adminisztráció, vagy épp a nap utáni takarítás.

Komoly logisztikai kihívás volt a szezon, amire mi nyilván fel vagyunk készülve, de azért jól esik, hogy túl vagyunk rajta.

Átszervezésekre, elbocsátásokra vagy extra munkaerő felvételére volt-e szükség? Kellett-e folyamodniuk kormányzati segítségért, vagy át tudták vészelni a rendkívüli helyzetet?

A tavaszi időszakban mi sok diákmunkással, szezonálisan felvett munkaerővel dolgozunk.

A járvány kezdetén úgy számoltunk, rájuk nem lesz szükség, de végül nem így alakult. A 60 év feletti munkatársaink és azoknak akik egyéb egészségügyi okból nem tudták vállalni március közepétől otthonról dolgoznak, illetve szabadságon vannak. A kormánynak köszönhetően az ágazat kapott adó és járulékkedvezményt, ezzel éltünk, a munkatársaink teljes mértékben megkapták a rájuk eső különbözetet.

Az egész kertészeti szakágra milyen hatással lesz a járvány? Ön szerint kik vannak a legnehezebb helyzetben és van-e érdekképviseletük?

A MAKERT (Magyar Kertészeti Árudák) vezetőjeként leginkább amiatt aggódtam, hogy a kertészeti árudák bezárása, azok jelentős részének csődje visszagyűrűzik a termelőkig és az egész szakmát kiírtja. A díszkertészeti termelés technológiailag és pénzügyileg is szezonról-szezonra halad, a sikeresen lezárt (kiárusított) növénykultúrából finanszírozza a következőt. Ha ebből a rendszerből egy szezon kiesik, akkor a dominó elv mindent borít, nem tud újat indítani.

Sokaknak nincs olyan tartaléka, hogy újrakezdje, így évekre kihatott volna egy ilyen csődhullám.

A szaporítóanyagosokat, díszkertészeti termelőket, kereskedőket, szolgáltatókat – mi csak úgy hívjuk zöldgazdászok – a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezete képviseli, mint szakmaközi szervezet és ilyen módon a Nemzeti Agrárkamarához tartozunk.

Hogyan látja az idei esztendőt a vállalkozásuk életében?

Én nagyon bízom benne, hogy a most kialakult szerelem nem csak egy futó kaland lesz az emberek életében. Aki növényt ültetett, gondozni fogja, élvezi szépségét-termését, ezért ültet majd jövőre is.

Optimista vagyok és bízom benne, hogy a nemzetgazdaság várhatóan kicsit csökkenő teljesítményén belül mi a jobbak között leszünk és növekedni is tudunk. Év végéig remélhetőleg megnyit további két-három Oázis Kertészet is, szóval erősödünk!

Önök a kezdetektől részt vettek a szülőkkel ebben a vállalkozásban, vagy csak a generációváltás miatt vették át a testvérével a stafétabotot? Van-e, lesz-e következő generáció az Oázisnál, akik ugyanolyan lelkesedéssel és üzleti érzékkel tovább tudnák majd folytatni a szüleik, nagyszüleik által megalakított vállalkozást?

Mi viszonylag fiatalon elkezdtünk dolgozni a családi cégnél. Abban nőttünk fel, hogy szüleink rengeteget dolgoznak, mi is ki akartuk venni a részünket. Én például 16-17 évesen már rendszeresen bejártam, eladó-pénztáros voltam, amikor jogsim is lett, már sofőrködtem is. Aztán főiskola után marketinggel kezdtem foglalkozni, majd a franchise hálózat fejlesztése lett a feladatom és édesapám halála óta vagyok cégvezető. Testvéreim hasonlóan végigjárták a ranglétrát, különböző vezető pozícíókban vagyunk a cégcsoporton belül, de egyformán vagyunk tulajdonosok. Van már harmadik generáció is, de ők még kicsik, mégis azt szeretném, ha egyszer közösen lennének tulajdonosok és közülük kerülne ki a cégvezetés néhány tagja is. Ehhez persze sokat kell még tanulniuk, tapasztalniuk.

Édesapjuk Corvinus Egyetemi kitüntetést, Ön Példakép díjat kapott, a vállalkozás pedig többször nyert Superbrands díjat, Hortus Hungaricus díjat, és sorolhatnánk. Mi volt a fő oka, hogy piacvezetővé válhattak?

Ez nem egy one-man-show, nincs egy hős, aki mindent visz.

Sok hős van a cégnél, van aki mindennap hőstetteket hajtanak végre.

Igyekszem személyes kapcsolatot ápolni az összes kollégánkkal, de nyilván egy bizonyos cégméret felett ez lehetetlen. Ha új emberrel találkozom mindig odamegyek bemutatkozom, váltunk pár mondatot, szerintem ez fontos, de nem gondolom, hogy én lennék a példaképük, ahogy nekem édesapám volt az. Mi mindennap beszéltünk, együtt dolgoztunk, barátok voltunk de mindig megvolt bennem az apa iránti tisztelet. Ők ketten alapították a céget édesanyámmal, mi pedig most testvérekként visszük tovább. 

Családi vállalat vagyunk, azt gondolom a családi értékek átszivárognak a vállalati kultúrába és ez teremt egy olyan kreatív, rugalmas, hatékony légkört, amit előreviszi a céget.