A Magyarországon jelenlévő német cégek kétharmada kapacitása legfeljebb felén dolgozik

Hogy érintette a Magyarországon tevékenykedő német cégeket a koronavírus nyomán kialakult helyzet?

A járvány tagságunkat is nehéz helyzet elé állította. Mindenkit megvisel – hogy kit milyen mértékben, attól is függ, milyen szektorban tevékenykedik. A kamarát sokan az országban jelenlévő német nagyvállalatokkal azonosítják. Kevesen tudják rólunk, hogy tagságunk nagyjából háromnegyedét kis-és középvállalatok teszik ki. A kamara mindkét „blokkot” képviseli. Pontosan ez a helyzet határozza meg, hogy milyen visszajelzéseket kaptunk/kapunk. Azok a kkv-k például, akik azon nagy autóipari cégek beszállítói, amelyek felvették vagy hamarosan felveszik a munkát, előbb-utóbb magukra találnak. Hogy milyen ütemben történik a visszarendeződés, még nem tudni. Németországban nagyon óvatosan már a szabályok lazítását tervezik, hiszen hosszútávon [minden] ország érdeke az, hogy normalizálódjon a helyzet.

Ahogy korábban is említettem, szektorfüggő, kit milyen mértékben érintett a válság.

Tagvállalataink 40 százaléka korábbi kapacitásainak felével vagy annál kevesebbel működik. A cégek közel harmada működik korábbi kapacitásuk felén, 35 százalékuk ugyanakkor több mint 80 százalékos kapacitással üzemel. Azon vállalatoknál, amelyek nem kötődnek szorosan az autóiparhoz – mint például a Siemens vagy a Knorr-Bremse – a megrendelések, az exporttevékenység változatlan.

Hogyan támogatja a kamara tagvállalatait?

Tagjainkkal szoros kapcsolatban állunk, próbáljuk munkájukat és a tervezést minél több információval segíteni. Március eleje óta több felmérést végeztünk – többek között arról kérdeztük tagjainkat, milyen hatással van rájuk a válság. Tartottunk attól, hogy kevesen jeleznek vissza, de sokszázan válaszoltak – ami nagy segítség volt a kormányzattal történő egyeztetéseinknél.

A kamara ugyanis a kormánnyal is folyamatosan egyeztet, a tervezett intézkedésekről a mi véleményünket is kikérik, így egyfajta hidat képezünk a kormány és a piaci szereplők között, akiknek kérdéseit, visszajelzéseit továbbítjuk a kormánynak.

Arra kerestünk választ, hogyan tudjuk segíteni azokat a kis- és középvállalatokat, amelyek – reméljük csak ideiglenesen – elveszítették megrendelésállományukat, piacukat abban, hogy ezt az időszakot átvészeljék, s hogy a szakképzett munkaerőt megtarthassák. Erre a Visegrádi Négyeknél, Ausztriában és Németországban már létezik gyakorlat, az ún. Kurzarbeit, azaz csökkentett munkaidő, amelynek bevezetését nálunk is meghirdette a kormány.

Bár a munkaerő megtartás kérdése nagyvállalatokat is érinthet, esetükben a mihamarabbi újra indulásnak a hosszútávú versenyképesség megőrzésének szempontjából van jelentősége. Ezekért a cégekért, melyek tudást, technológiát hoznak az országba, világszinten komoly verseny folyik, s az az ország, amelyik a leggyorsabban tudja a termelést és a korábbi körülményeket visszaállítani, versenyelőnybe kerülhet.

A csökkentett munkaidő bevezetése – ami annyit tesz, hogy az állam ideiglenesen finanszírozza a munkavállalók kieső jövedelmének egy részét – jó döntés volt. A részletszabályozáson kell még finomítani, fontos a megfelelő kommunikáció, a kamarák feladata is, hogy segítsék a szabályozás megértését. A kapcsolódó pályázatok csupán néhány napja érhetőek el, s várhatóan időbe telik, míg a szabályozás kiforrja magát – Németországgal és Ausztriával szemben, ahol már 2008 óta ismert és kialakult az ehhez kapcsolódó intézményrendszer, itthon ez teljesen új.

Hogy látják, mitől függ és milyen ütemben zajlik majd a gazdaság újraindítása?

Tervekről nem, inkább törekvésekről tudok beszélni. A felméréseinkre válaszolók 60 százaléka szerint legalább hat hónap szükséges ahhoz, hogy a korábbi kapacitásukat visszanyerjék. Szeretnénk, ha április végén-május elején elkezdődne a normalizálódás Magyarországon és Európában.

Hogy ki milyen gyorsan tudja beindítani a gazdaságát, gazdasági versenyképességi kérdés.

Ha saját tagságunk vállalati érdekeit nézzük, amely, úgy gondolom, egybevág az ország és a gazdaság érdekeivel is, mindenki abban bízik, hogy az Európai Unióban a számunkra meghatározó piacok és országok heteken belül „felélednek” és megkezdődik a normalizálódás.

Sokan figyelik, hogy a legnagyobb, határokon átívelő és legnagyobb értékláncokkal rendelkező globális vállalatok hogyan tudnak újra indulni, hiszen ezek fogják beindítani a gazdaságot nemcsak itthon, hanem másutt is. Az ő újra indulásuk attól függ, hogyan tudnak helyreállni a beszállítói láncok.

A másik tényező a keresleti oldal.

Az autóipar esetében a kérdés, hogy mikor kezdenek el az emberek újra autót vásárolni.

Tágabb kitekintésben pedig, hogy a kemény tényeken túl mikor jön el az a lélektani pillanat, amikor mindenki úgy gondolja, hogy érdemes elindulni. Ha egy ilyen irányú gondolkodás elkezdődik, jó úton járunk. A kormányzat határozott törekvése, hogy minél hamarabb kezdődhessen a gazdaság újraélesztése. A hangsúly nem a dátumon van: a lényeg az, hogy rövid heteken belül szeretnék, ha ebből a befagyott állapotból az „olvadás” elindulna.

Valamennyi törekvést támogatunk, amely a gazdaság beindítására irányul. Nagyon sok ember megélhetéséről van szó, ami komoly döntéseket, és határozott stratégiát igényel.

Nyilván van, ami további részletszabályozást igényel, amin csiszolni kell, de éppen ezért fontos, hogy van közöttünk párbeszéd és komolyan vesszük egymást és egymás visszajelzésit. Arról, hogy milyen további intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a gazdaság be tudjon indulni, például hogyan biztosítják a dolgozók munkába jutását, a vállalatok véleménye megoszlik – nagy a szórás az elképzeléseik között. Az újra indulás üteme tehát nemcsak a kormányzattól, hanem attól is függ, hogy az adott vállalatvezetők milyen állásponton vannak.