Melyik ország mennyi ingyenpénzt oszt a válság idején?

Elemzések2020. ápr 27.Fellegi Tamás

A váratlanul jött és a gazdaságot átmenetileg megbénító koronavírus-járványra sok ország kormánya és jegybankja úgy reagál, hogy az általános gazdaságélénkítésen túl közvetlenül pénzt ad a lakosságnak, vagy legalábbis azoknak, akik nem kapják tovább fizetésüket, de van remény rá, megmarad állásuk. Nézzük, hol és hogyan zajlik a program.

A programok célja

A járványra adott első reakció szinte mindenhol az emberek mozgásának korlátozása, a társadalmi érintkezések minimalizálása volt, legtöbbször az üzletek, szolgáltatóegységek bezárásával, működésük felfüggesztésével, de a korlátozások következtében sok, nem létfontosságú ipari üzem is bezárt. Miután ezek átmeneti intézkedések, a cél a kormányok részéről általában az, hogy ne keletkezzenek maradandó károk, ahol nem muszáj: a cégek, vállalkozások és az alkalmazottak egyaránt ki tudjanak tartani az újranyitásig, de előfordul differenciálatlan, általános pénzosztés is.

Mindez fedezetlen, azaz olyan költségvetési pénzt igényel, amely nem volt betervezve, ezért csak a költségvetés hiányának jelentős növelésével valósítható meg a program, viszont ez még mindig sokkal kisebb kárt jelent hosszabb távon, mintha a vállalkozások tönkre mennének, az alkalmazottak pedig nem tarthatnák meg állásukat.

USA 

Elsőként az Amerikai Egyesült Államok jelentette be, hogy ingyenpénzt ad mindenkinek, akinek a jövedelme nem tartozik a magas kategóriába. Ez egyszeri 1200 dollár (360 ezer forint), de akinek 18 év alatti eltartott gyermeke van, további 500 dollárt kap. A megoldás jellege, miszerint nem vizsgálják, hogy valakinek megvan-e az állása, vagy nincs, leginkább abból adódhat, hogy Donald Trump elnök már újraválasztási kampányában van, és így szélesebb rétegeket érint a támogatás.

Németország

Németország célzottabb megoldást alkalmaz: a kisebb vállalkozások, illetve magánvállalkozók, szabadfoglalkozásúak kapnak feltétel nélküli pénzt, részben szövetségi, részben a tartományi költségvetésből. Összege tartományonként változik, helyenként igen magas: Berlinben például a szabadfoglalkozásúak több mint 5000 eurót (1 750 000 forint) kapnak.

Hollandia

Hollandiában a munkahelyek megőrzése a cél: azok a cégek, melyek árbevétele legalább 20 százalékkal esett vissza, támogatást igényelhetnek, melyből alkalmazottaik fizetésének 90 százalékát fizethetik 3 hónapon keresztül, feltéve, hogy nem bocsátják el az alkalmazottakat. Kikötés viszont, hogy ezalatt az dolgozóknak otthon kell maradniuk, sőt, még csak nem is dolgozhatnak, így a kormány ténylegesen azokat kívánja támogatni, akinek veszélyben lenne a munkája.

Más európai országok

Nagy-Britanniában a dolgozók fizetésének 80 százalékát vállalja át az állam, amit visszamenőleg is igényelhetnek a cégek dolgozóinak, ha visszavesznek valakit, akit már a járvány időszakában bocsátottak el. Emellett a kisvállalkozások is kapnak pénzt, hogy átvészeljék a leállási időszakot.

Franciaországban legfeljebb 1600 eurót kaphatnak a kisvállalkozók, illetve szabadfoglalkozásúak, ha a korlátozások lehetetlenné teszik munkavégzésüket. Emellett az ország összesen 50 milliárd eurót fizet ki a cégeknek, tartsák meg alkalmazottaikat állásaikban. A szomszédos Belgium ugyancsak támogatja a szabadfoglalkozásúakat és egyéni vállalkozókat ha több mint 7 napig nem tudnak dolgozni a korlátozások időtartama alatt, nagyjából havi 1400 eurós összeggel. Írország ugyancsak fizet az egyéni vállalkozóknak emellett azoknak, akik elvesztették állásukat, heti 200 eurót.

Látszik tehát, hogy Európában a pénzosztás célja az, hogy megmaradjanak a vállalkozások, munkahelyek, így a gazdaság rögtön újraindulhasson, amint ezt a járvány visszahúzódása lehetővé teszi, így ezt tekinthetjük egyfajta rendkívüli, kibővített munkanélküli segélynek, míg az amerikai megoldás inkább tekinthető helikopterpénznek.

Ázsia és Ausztrália

Ami Ázsiát illeti: Hongkongban a kormány átvállalja a dolgozók fizetésének 50 százalékát hat hónapig, emellett egy 100 millió dolláros program támogatja, hogy a dolgozók szakmai továbbképzést kapjanak, a vállaltok pedig újabb technológiákat alkalmazzanak, vagyis lényegében járvány okozta kényszerszünetet úgy tekintik, mint egy lehetőséget a tanulásra és fejlesztésre.

Japán ugyancsak helikopterpénzt szór népére, mégpedig még szélesebb körben, mint az Egyesült Államok: minden polgára kap közel 300 ezer forintnak megfelelő összeget. Az ország különös veszteségként éli meg az olimpia elhalasztását, ugyanakkor Japán már eddig is mindenki másnál több fedezetlen pénzt pumpált a gazdaságba, de eddig nem lett belőle infláció vagy egyén probléma: a jegybank a teljes államadósság több mint felét megvásárolta már eszközvásárlási programok során.

A szegényebb országok lehetőségei értelemszerűen csekélyebbek: Malajzia meghatározza, hogy mely szolgáltatási ág dolgozói kapnak pénzt: a busz-, és taxisofőrök, az országba be-, és kiléptetést végző határőrök és az egészségügyi dolgozók. Bérüket az állam három hónapig fizeti, és a viszonylag magasnak mondható (kb. 300 ezer forint fölötti) fizetésűek nem részesülnek belőle.

Dél-Korea a dolgozók és vállalkozók bérének, jövedelmének 70 százalékát fizeti a korlátozások időszakában, és a részmunkaidősök sem maradnak ki a programból. A 25 milliós népességű Ausztráliában 6 millióan, az alacsony keresetűeknek minősülők kapnak 750 dollár egyszeri összeget.

Az igazi helikopterpénz

Emellett természetesen sok ország biztosít valamilyen segélyt, rendkívüli támogatást azoknak, akiknek jövedelme kiesik a járvány miatt, ugyanakkor klasszikus, feltételhez kötött ingyenpénzt csak a világ első és harmadik legnagyobb gazdasága, az Egyesült Államok és Japán oszt népének, és tulajdonképpen ők azok, akik ezt talán el is bírják annak ellenére, hogy államadósságuk már eleve meglehetősen magas szinten van.