A régi Budapestben gyönyörködve taxizhatunk végig a városon

Interjú2019. aug 3.Fodor Sándor

A szolgáltatás lényege, hogy egy tablet segítségével lehet egykori képeken nyomon követni, hogy éppen merre járunk a hajdani székesfővárosban. Az ilyenisvoltbudapest.hu oldalra eddig 1.2 millióan „kopogtak be” 165 országból és több mint 8000 városból.

Az Orczy téren túl, a Dobozi utca torkolatánál találkozunk Popovics András taxisofőrrel, aki már messziről integet. A fal mellett egy férfi szuszog paplanba tekerve, „évek óta itt él”, ad helyzetjelentést a környék jeles ismerője. „Nyócker”, indulhatunk, „a klíma be van kapcsolva”, jegyzi meg figyelmesen a „házigazda”. Popovics András a fia segítségével indította el a régi Budapestet fölidéző www.ilyenisvoltbudapest.hu internetes oldalt, amit aztán napi munkaeszközébe, a sárga bérautóba (taxi) is beszerelt.

A szolgáltatás különlegessége, hogy egy tablet segítségével lehet egykori képeken nyomon követni, hogy éppen merre járunk a hajdani székesfővárosban.

Indít, bekapcsolja a tabletet, régi házakat látok fekete-fehér fotográfiákon, az aktuális képen egy lefelé vezető sínpár is van, rajta egy szerelvény, „ezen a helyen próbálták ki a villamosok fékrendszerét”, kapom egyből a magyarázatot.

Mielőtt még belemerülnénk ebbe a feketén és fehéren látható színes világba, essünk túl a száraz, szakszerű részleteken.

A fiam informatikus, aki tudta, hogy a taxiban egy tabletet használok és GPS koordináták alapján kapom a címeket. Rögtön beugrott neki, hogy amikor dolgozom föl a fotókat a weboldalunkhoz, mindegyik képre ráírom a GPS koordinátáját is. Vagyis, amikor átkerül erre a tabletre a kép, akkor az hozza magával a GPS koordinátákat. A készülék, amivel dolgozunk, méri mindig az aktuálisat, mert ennek alapján kapjuk a címeket, és a program, amit a fiam készített egész egyszerűen egyezteti ezt a két dolgot.

Az algoritmus tehát úgy szól, hogy amennyiben van fotónk arról, ahol éppen vagyunk, akkor az látható a tableten, ha nincs, akkor pedig a legközelebbi helyről készült felvételt mutatja.

Világos. Mindig ugyanazokkal a fotókkal dolgoznak, vagy bővül a kínálat?

Természetesen, ahogy a honlapunkra új képeket töltünk, itt is megjelenik, ami napi 3-4 új fotót jelent átlagosan. 

Már mélyen járunk a „Nyócker”-ben, az egyik sarkon két öltönyös, piknikus alkatú roma ácsorog, mintha temetkezési vállalkozók lennének, de nincs akkora baj, az ujjaik között cigaretta, a hónuk alatt hegedűtok. Éppen egy félig lebontott ház mellett haladunk el, nyitott sebek tátongnak a sötét falakon. 

Mennyire fájó, hogy amerre járunk, láthatóan tűnnek el a múlt nyomai?

Éppen ez a célom a honlappal és a taxiba szerelt ismeretterjesztéssel, hogy megőrizzem az emlékét a régi épületeknek, a régi világnak. Természetesen nem csak a magam számára, hanem mindazoknak, akiknek jelenthet valamit, mert megidézi a gyermekkorukat, a fiatalságukat, az akkori élményeket.

Ezen a képen az olvasható, hogy „József távbeszélő”. Ezek a régi elnevezések is olyanok, mint a szignál, emlékeket hívnak elő.

Pontosan. Pár éve megszereztem Ráday Mihály: Budapesti utcanevek című könyvét, aminek segítségével a képekhez oda tudom írni az utcák valaha volt összes elnevezését. Ezt sokan szeretik, mert például egy régi könyv olvasásakor is remekül tudják használni.

Általában mi a reakciójuk az utasoknak, amikor észreveszik a szolgáltatást?

A legszélsőségesebb reakciókról tudok beszámolni. Előfordult, hogy egy utas nem akart kiszállni addig, amíg el nem adom neki a programot. Máskor két fiatal srác utazott a hátsó ülésen és beszélgettek, hogy milyen szépek ezek a régi képek. Aztán az egyik megdöbbenve fölkiáltott, hogy „úgy következnek a képek, mintha tudná, hogy merre megyünk”! „Tudja”, szóltam hátra nekik.

Egyszer pedig egy idegenvezetőt vittem és elkezdtünk beszélgetni, de kiderült, hogy 10-15 mondattal többet tudok mondani egy-egy helyről, mint ő. Erre megjegyezte, hogy „én már nem is vagyok idegenvezető, csak voltam”.

Az alkalmi idegenvezetés benne van a viteldíjban?

Természetesen plusz összeget nem számolok föl és tolakodni sem szoktam, csak azoknak beszélek a fotókon látható dolgokról, akiket ez igazán érdekel. Azt viszont bevallhatom, hogy kaptam már extra jattot ezért a kis ismeretterjesztésért.

Melyik környék áll legközelebb az Ön szívéhez?

Ahová most éppen befordulunk, az Erkel Színház és környéke volt a gyermekkorom színtere. Ide jártunk focizni a barátaimmal, az OTI székház tornyának négy sarkán négy szobor volt, fölül pedig egy óra, mikor az 8 órát ütött, akkor tudtam, hogy most nekem haza kell fáradnom.

Vagyis a foci a másik szenvedély?

A mai napig játszom kispályán, de fiatalon a III.kerületi TTVE (Textilfestő, Torna, Vívó, Egyesület) és később az Óbudai Fonógépgyár csapataiban is megfordultam. Mióta taxizom – aminek most már 35 éve – csak kispályán szoktam rúgni a bőrt, egyik nagy élményem az az Országos Taxis Kupa, amire meghívtak egy szerb csapatot is. És ott derült ki, hogy a nyolcvanas évek komplett jugoszláv válogatottja jelent meg, élükön Dragan Dzsaiccsal, az egykori legendás, világválogatott játékossal. Volt már egy kis pocak, de még mindig oda rúgták a labdát, ahová csak akarták.

Hogy jött a taxizás?

Valamikor a nyolcvanas évek közepén egy sporttársam ajánlotta, hogy próbáljam meg másodállásban és azóta is járom a várost, igaz most már este hattól éjfélig, mert így nyerek két-három órát, amit a honlap gondozására tudok fordítani.

Mit értsünk sporttárson?

Testépítő voltam.

Hoppá!

Mindig alacsony termetű és vékony fiúnak számítottam. Viszont erősnek. Hatvankét kilóval nyomtam fekve 128-at, ami azért nem rossz. És 1980-ban elhoztam egy országos harmadik helyezést is.

Az szép. Ha már a teljesítményeknél és a számoknál tartunk, mekkora a honlap látogatottsága?

A Google-statisztika szerint 1.2 millióan „kopogtak be” eddig az oldalra, 165 országból és több, mint 8000 városból. A külföldi városok közül New Yorkban a legnépszerűbb az „ilyenisvoltbudapest.hu”, 7000 rendszeres látogatónk van. Az összes letöltés száma pedig meghaladja a 7 milliót.