Az ugróköteles világbajnok már egy jó tornatermi edzésre vágyik
InterjúMiközben a pandémiás helyzet jórészt szigorú keretek közé szorítja az embert és mindenhol arra bíztatnak mindenkit, hogy ne nagyon ugráljon, kíváncsiak voltunk, hogy mit kezdhet ezzel egy kötélugró, akinek éppen ez a szenvedélye a hivatása és a megélhetése is. A szombathelyi születésű Bánhegyi Adrienn édesapja, egykori labdarúgó, edző és testnevelő tanár Bánhegyi Attila egy televíziós műsorban fedezte fel a sportágat. Eleinte csak kiváló erőfejlesztő gyakorlatnak tartotta, majd klubot alapított és két lányával, Adriennel és Katával a sportág legsikeresebb hazai csapatát alkották hosszú évekig. A mostani helyzet azonban próbára teszi nem csupán a lányokat, hanem az egész családot is. Bánhegyi Adriennel beszélgettünk.
Szombathelyi lányként egy ideje Csehországban lakik. Hogy lehet ott most élni?
Azért a szűkebb hazámtól sem szakadtam el, hiszen az egyik bázisom jelenleg Kőszeg, igaz mellette sok időt töltök Prágában is. Ebben az időszakban kicsit többet voltam Kőszegen, kisebb város, szép természeti adottságokkal, jó levegővel, illetve van egy kis kertünk, ahol tudok edzeni akkor is, ha a termek zárva vannak. De szeretem Prágát, a cseh embereket, sokat viccelődnek, vidámak és sportosak, illetve nagyon élhető város, tiszta és rendezett és sok a bicikli út is.
Ha nem tévedek a ugrókötelezésnek van egy versenyzői része és van egy szórakoztatóipari része. Melyikben meddig jutott?
Így van, sokáig csak versenyeztem, 15 év alatt sikerült több Európa- és világbajnoki címet is szerezni.
A versenyek után jöttek a fellépések.
Az első komoly szerződés New Yorkba vezetett, testvérem Kata után, én is bekerültem a Cirque du Soleil társulat egyik műsorába.
Ezután több németországi varieté színházban dolgoztam, szerepeltem NBA mérkőzések félidejében, a Forma 1 Abu Dhabi-i futamán, Crossfit Játékon, a riói olimpián és karneválon. Nagyon sok értékes tapasztalatot szereztem.
A pandémia mindkét területet ellehetetlenítette? S ha igen, akkor miből lehet most megélni?
Sajnos most a szórakoztatóipar nincs könnyű helyzetben, az ugróköteles versenyekből pedig amúgy sem lehetett megélni.
A versenyek és fellépések mellett volt idő tanulni, illetve kicsit tovább építeni az ugróköteles vállalkozást. Így most a webshopra fókuszálunk.
Illetve az online edzésekre, ameddig ez a helyzet fennáll, addig igyekszünk minél több "nyilvános" otthoni edzést tartani, ezzel is mozgásra ösztönözni az embereket, és egy kicsit részletesebben bemutatni nekik az ugrókötélben rejlő lehetőségeket. Aki szívesen böngészget egy kicsit az ugrókötelezés pozitív hatásairól, annak javaslom ezt az oldalt!
Hihetetlen pontosságot igényel, amit csinál. Hogy lehet elérni ilyen szintű önfegyelmet és precizitást?
Pontosságot, precizitást csak gyakorlással, hatalmas ismétlésszámmal lehet elérni, legalábbis nekem. Lehet, hogy vannak olyanok, akik sokkal gyorsabban ráéreznek, hiba nélkül meg tudnak csinálni trükköket. Nekem az ismétlésszám a segítség.
Viszont ha megnézem a közösségi médiás posztjait, ezeken könnyed, már-már vicces, azzal együtt, hogy nagyon nehéz gyakorlatokat végez közben. Mégis, valahogy jó látni, hogy mindez mennyi lazasággal és humorral társul. Ez is a személyiségéből jön?
Ó, a viccesség. Amikor lehet nevetni, azt szeretem kihasználni, s az utóbbi időszakban, a konyhában felvett videók elég viccesen készülnek, talán ez látható a végeredményben is. Meglehet, ez is a személyiségem része. Ha nem ugrókötelezni hívtak volna a cirkuszba, akkor a bohóc szerepét vállaltam volna legszívesebben.(nevet)
Hogy tervez? Ha véget ér ez a rémálom, mi lesz az első hely ahová szeretne elutazni?
Az az igazság, hogy jobban hiányzik egy jó, csoportos tornatermi edzés, mint a sok utazás.
Elsőként, remélem, hogy lekerülhet a maszk a mindennapi élet során, lefaraghatjuk a 2 méteres javasolt távolságtartást és lehet ölelkezni, érinteni fertőtlenítő nélkül. Ha lesz lehetőség akár kisebb közönség előtt is szerepelni, színpadra lépni, annak nagyon fogok örülnék.
