Az üzletbe nem lehet belevinni a politikát – állítja a német kamara elnöke

A legnagyobb külföldi vállalati érdekképviselet, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) elnökeként milyen kihívásokkal szembesül?

Feladatunk a két ország közötti gazdasági kapcsolatok erősítése, fejlesztése, így nem meglepő, hogy több mint 900 tagvállalatunk nem csekély része hazai tulajdonú cég. A német gazdaság jelentős jelenléte Magyarországon magas elvárásokat is támaszt felénk. Mindkét országban számít véleményünkre a gazdaságpolitika, másrészt számtalan vállalat magas színvonalú szolgáltatásokat vár tőlünk. Ezt a szerepet úgy töltjük be, hogy egyrészt mindkét ország vállalatait támogatjuk a külpiacra történő kilépés során – akár exportálóként, befektetőként vagy vevőként teszik ezt. Másrészt az itt működő német és magyar vállalatoknak sokféle szolgáltatást nyújtunk a mindennapi működésükhöz és a versenyképességük növelése érdekében. A kamara elnöksége és az elnök maga a szervezet tevékenységének alapvető irányait határozza meg.

Melyek a főbb csapásirányok?

Ennek során a legnagyobb kihívás az, hogy a tényleges vállalati igényekre, elvárásokra, problémákra találjunk megfelelő megoldásokat. Továbbá ügyelünk arra, hogy egyenlő súllyal vegyük figyelembe a német és magyar gazdaság érdekeit, és politikamentesen közelítsük meg feladatainkat. Ezek az elveket egyébként már előd-szervezetünk – az 1920-ban alapított „Német-Magyar Kereskedelmi Kamara Budapesten” – is követte, amely jövőre lenne 100 éves.

Sávos András: Tavaly a magyar-német kétoldalú külkereskedelmi forgalom 4 százalékkal nőtt

Május óta a DUIHK elnöke. Végzett-e átalakítást a szervezet tevékenységében?

A kinevezésem előtti két évben már aktívan részt vettem a kamara elnökségének munkájában, és támogattam a felkarolt témákat. A korábbi vezetők alatt is kiváló munkát végeztek a kamara munkatársai és vezetősége, ezért nem tatom szükségesnek az érdemi újításokat.

Fontosnak tartom, hogy munkánkban mindig objektív, politikailag semleges és megbízható partnerként lépjünk fel, ami adott esetben magába foglalhat akár építő kritikát is.

Folyamatosan figyeljük a gazdasági folyamatokat, és a konkrét vállalati igényekre gyorsan, gyakorlatorientált megoldásokkal reagálunk. A következő években főleg az átalakuló világgazdasági környezetből és a gyökeres technológiai változásokból eredő új kihívásokra szeretnék fókuszálni.

A politikai kapcsolatokban tapasztalható időnkénti nézeteltérések mennyire befolyásolják a magyar-német gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat?

A vállalati szféra nem a napi politika mentén tervez és működik. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan bővültek a kétoldalú gazdasági kapcsolatok, változó politikai körülmények között is, de hosszú távon természetesen kívánatos, hogy a politikai kapcsolatokban is a közös értékek, célok, álláspontok domináljanak.

Térjünk vissza a gazdaságpolitikára. Milyen e téren a kamara és a magyar kormány közötti együttműködés?

Az a tapasztalatunk, hogy akkor lehet hatékony az együttműködés a kormánnyal, amikor kölcsönös érdekek fűződnek egy-egy adott kérdéshez, feladathoz. Ezért az elmúlt években olyan témákra fókuszáltunk, mint péládul a szakképzés, a kis-és közepes vállalatok szektora és a beszállítók támogatása, vagy a munkaerőhiány enyhítése. Az együttműködés különböző szinteken és eszközökkel folyik.

Létrehoztunk egy közös állandó munkacsoportot a kormányzattal, részt veszünk a Szakképzési Innovációs Tanács munkájában, felmérésekkel azonosítjuk a cégeket foglalkoztató kérdéséket, és javaslatokat teszünk a kormány felé.

Jelenleg például a munka és a család összeegyeztethetősége kérdésében dolgozunk együtt az EMMI-vel, a HIPA-val pedig a potenciális befektetők támogatására törekszünk.

A DUIHK felmérése szerint a cégek 82 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ismét Magyarországon hajtaná végre beruházását. Ez ön szerint minek köszönhető?

A vállalatok egy-egy beruházási döntésnél alaposan mérlegelik a saját működéshez szükséges feltételeket: milyen a munkaerő kínálata és képzettsége, az infrastruktúra, a kutatás-fejlesztés ökoszisztéma, a költségszint, a szabályozási környezet vagy az adózás. Ennek köszönhetően a legtöbben optimális helyszínt találnak maguknak, és amennyiben a későbbiek során nem változik lényegesen a környezet, hosszabb távon is megtalálják számításaikat. Ennek ellenére mindig lehetnek olyan piaci, technológiai vagy ágazati fejlemények, amelyek megváltoztathatják a helyszínre vonatkozó preferenciákat.

Más országnál mekkora ez az arány?

A 82 százalékos elkötelezettségi ráta igen örvendetes érték, de hozzáteszem, hogy a többi térségbeli országban is hasonló ez az arány.

A V4 többi országával vagy más uniós gazdaságokkal összehasonlítva, miként tekint hazánk gazdaságára Németország?

Német szemszögből a közép- és keleteurópai országok igen fontos gazdasági partnerek és befektetési célpontok, ezen belül is kiemelkednek a V4-ek. Ma a német külkereskedelem csaknem egyhatoda a közép- és keleteurópai EU-tagokkal bonyolódik – ez a volumen majdnem azonos a Kínával és az Egyesült Államokkal együttesen folytatott német külkereskedelemmel.

A német működőtőkebefektetések terén is előkelő helyet foglal el a térség, a V4-országokba eddig 90 milliárd eurónyi német tőke érkezett – több, mint Kínába, kétszer annyi, mint Franciaországba.

A térségen belül elsősorban Lengyelországot és Csehországot preferálják a német befektetők, a járműiparban azonban Magyarország Kína és az Egyesült Államok után a harmadik legfontosabb célja a német vállalatok befektetéseinek.

A statisztikák szerint a német vállalatvezetők optimizmusa viszont némileg csökkent az elmúlt évekhez képest. Mi állhat a háttérben?

A vállalatok alapvetően az aktuális üzleti helyzet, és még inkább a jövőbeni fejlődési feltételek, lehetőségek alapján ítélik meg a működési környezetet.

Mivel a Magyarországon működő német cégek jelentős hányada külpiacokra termel, őket is kedvezőtlenül érintik a jelenlegi világgazdasági bizonytalanságok. A tavaszi eredményekhez képest mostanra csökkent az üzleti bizalom.

E kérdésben hasonló cipőben jár a német és a magyar gazdaság. Legfrissebb, pár hét múlva nyilvánosságra kerülő felmérésünk szerint a tavaszi eredményekhez képest csökkent az üzleti bizalom; bár jó hír, hogy ez egyelőre nem okoz jelentős visszaesést a beruházási és a foglalkoztatási tervekben.

A befektetők üzleti potimizmusának alakulása

Mekkora súlya van a német vállalatoknak a magyar gazdaságban?

Németországi székhelyű vállalatok ma több mint 2600 vállalatban mintegy kétszázezer embernek adnak munkát Magyarországon. Ehhez még azokat lehet hozzáadni, amelyek ugyan nem német tulajdonban vannak, de Németországban van a központjuk. Így már háromezer vállalatról, és 250 000-nél is több alkalmazottról beszélhetünk.

Ennnek ismeretében a vállalati szférában mekkora a teljes hozzáadott érték?

Ebben a szegmensben az egyhatodát adják a német vállalatok, a járműiparban ez az arány megközelíti a kétharmadot. Ezek a számok azt igazolják, hogy milyen nagy jelentőséggel bírnak a német kapcsolatok a magyar gazdaság számára, ugyanakkor különös felelősséget is jelentenek az itt működő német cégek számára.

Mindebből feltételezhető a versenyképesség erősítésének lehetősége. A legjelentősebb innovatív cégek miként képesek ezt gyorsítani?

Alapfontosságú az összes szereplő közötti együttműködés erősítése és támogatása. Ide tartozik a vállalatok közötti együttműködés mellett a gazdaság, a kutatás és az oktatás szorosabb kooperációja, valamint a kis- és a nagyvállalati szektor erőteljesebb integrációja is, ideértve például a startupok ökoszisztémáját is. Ez nemcsak pénzügyi forrásokat igényel, hanem megfelelő intézményi és szabályozási környezetet is.

Hatalmas a kkv-szektor jelentősége, ám ezeknek a cégeknek is erősíteni kellene a piaci pozícióját. Miként lehet ön szerint felturbózni ezt?

Meggyőződésem, hogy egy sikeresen működő gazdasághoz szükség van egy erős kkv-szektorra is – így hazánkban is. Méretükből fakadóan több kérdésben valóban nehezebben tudnak reagálni bizonyos kihívásokra.

Például?

Gondolok itt például a kutatásra és fejlesztésre, a kiváló szakemberek vonzására, vagy az expanzióhoz szükséges finanszírozás biztosítására. Ugyanakkor a kkv-k rugalmasak is, ami a gyors technológiai változások korában előnyt jelenthet. Az állam célzott eszközökkel tudja támogatni a szektort, de ezalatt nemcsak pénzügyi forrásokat kell érteni.

Sok magyar kkv-ben még nem érvényesül a stratégiai megközelítés, ezért fontos a korszerű vezetési módszerek terjedése, vagy például a minőségbiztosítás javítása is.

Erőteljesen támogatni kellene, hogy minél több kkv bekapcsolódjon nemzetközi szállítási láncokba, akár saját export révén, akár a hazánkban működő nemzetközi vállalatokkal való együttműködéssel.

Mindezek tükrében hol lát közös érdekeket Magyarország és Németország gazdaságfejlesztési terveiben?

Mindkét országban a digitalizációval kapcsolatos változásokra való reagálás az egyik legfontosabb feladat. A digitalizáció nemcsak új termékeket és technológiákat jelent, hanem gyökeresen új üzleti modelleket, új együttműködési és kommunikációs formákat a vevőkkel, a beszállítókkal vagy az állammal, és új versenytársakat hozhat egészen más ágazatokból.

Mindez nemcsak új termékeket és szolgáltatásokat, új vállalatszervezési modelleket vagy új partnerekkel való együttműködést igényel, hanem erőteljes képzési erőfeszítéseket is – mind állami, mind céges oldalról.

A DUIHK és számos tagvállalata ezért alapítóként csatlakozott a magyar Ipar 4.0 Nemzeti Platformhoz, és idén osztrák, svájci és magyar partnerekkel és támogatókkal létrehoztuk a „Netzwerk Digital” nevű platformot, amely a magyarországi cégeknek nyújt ismereteket és tapasztalatcserét a digitalizáció gyakorlati kérdéseiben.

Milyen a beruházási kedv a német cégek körében?

Az elmúlt években azt tapasztalhatjuk, hogy a külföldi működőtőke-befektetések egyre növekvő hányada a már itt működő vállalatok újrabefektetéseiből származnak. Ez teljes mértékben érvényes a német befektetőkre is, amelyek csak az elmúlt öt évben több, mint 4 milliárd eurót forgattak vissza magyarországi leányvállalataikba. Ez egyébként korántsem csak a közismert nagyvállalatokra érvényes, hanem számtalan kevésbé ismert, kisebb vagy közepes német cég is folyamatosan fejleszt Magyarországon.

A befektetések függvényében a külkereskedelmi forgalomról mit gondol? 

Tavaly a magyar-német kétoldalú külkereskedelmi forgalom 4 százalékkal nőtt, és több mint 54 milliárd eurót ért el.

Csak az 50 legnagyobb német vállalat évente több mint 20 milliárd euró értékű árut exportál Magyarországról, német és más külföldi piacokra. Ez a teljes magyar kivitel csaknem egyötöde.

Ennek zöme az autóiparhoz kötődik, de jelentős exportot termelnek a járműipari beszállítók, és olyan gépipari cégek is mint például a Kuka Robotics, a Knorr-Bremse, a Siemens, a Hauni vagy a Festo, vagy például a Henkel. A kétoldalú áruforgalom egyébként jól szemlélteti, hogy milyen szorosan kapcsolódtak be a magyarországi német cégek a nemzetközi értékteremtési láncolatokba, hiszen mindkét irányban a forgalom mintegy fele beruházási javakból áll, a félkész ipari javakkal együtt ez az arány eléri a 80 százalékot is.

Kár szépíteni: munkaerőhiány van. Ennek enyhítésére milyen megoldásokat látnak az itt működő német cégek?

A munkaerőhiány a német cégek számára ugyanúgy kihívás, mint a hazai cégek számára, ezt az utóbbi két-három évben végzett felméréseink is igazolják: négy cégvezetőből hárman elégedetlen a szakképzett dolgozók rendelkezésre állásával. Mivel egyre szűkebb a még mozgósítható inaktív munkaerő-potenciál, és a demográfia sem ígér gyors segítséget, a megoldást elsősorban a képzés terén kell keresni. Csak képzéssel lehet magasabb hozzáadott értéket, versenyképességet elérni a meglévő munkaerőállománnyal.

Mit tehet, miben segíthet ebben a kamara?

A német vállalatok igen aktívak e téren, a érdekképviseletünk évek óta aktívan közreműködik a szakképzési rendszer korszerűsítésében, hiszen ezen a területen támaszkodhat a német duális rendszer pozitív tapasztalataira is. Továbbá számos német vállalat részt vesz a duális felsőoktatásban is, és együttműködik egyetemekkel illetve a főiskolákkal.

Milyen területen valósul meg ez az együttműködés?

Szeretném hangsúlyozni, hogy a képzés és oktatás fokozására nemcsak a műszaki területeken van szükség, hanem a szolgáltatási vagy kereskedelmi szakmákban is, mert ezek a területek is nélkülözhetetlenek a gazdaság számára, és nagyban befolyásolják az ország versenyképességét.

Mindehhez megfizetett dolgozó kell. Mennyire sikerül felzárkózniuk az itt működő vállalatoknak a német bérszinthez?

A bérfelzárkózás igen kívánatos cél: növeli az életszínvonalat, és erősíti a belső keresletet. Ugyanakkor látni kell, hogy ez egy sokéves folyamat, hiszen a béremelkedés ütemének azonban összhangban kell állnia a termelékenység növekedésével, máskülönben veszélybe kerül hosszú távú versenyképességünk. Ráadásul a hazai gazdaságban a kisebb cégek számára a munkaköltségek emelkedése gyakran nagyobb gond, mint a nagyvállalatok számára, ami kedvezőtlen hatással lehet a kkv-szektor erősítére.

Az említettek kapcsán, hogyan, miben, milyen programokkal segítik a cégeket?

Mi nem csak eseményekben gondolkodunk, munkánk fontos része a folyamatos üzleti tanácsadás, a gazdasági szereplők tájékoztatása is. Ennek keretében a közeljövőben például nagy közösségi standon jelen leszünk az Automotive Hungary kiállításon, és szakmai utat szervezünk magyar autóipari szakembereknek Szászországba.

HR-vezetőknek szól a most zajló éves bérezési felmérésünk, és tapasztalatcserét is szervezünk a digitális gazdaság szakképzési vetületeiről.

Nemzetközi kitekintést pedig az a konferencia nyújt, ahol német, magyar, lengyel és szlovák top-menedzserek Palkovics László innovációs és technológia miniszterrel elemzik a közép- és keleteurópai régió jövőbeli gazdasági szerepét az Európai Unión belül. Tevékenységünk során azokra a területekre fókuszálunk, ahol konkrét igényt látunk a vállalati szférában, és egyben rendelkezünk megfelelő tapasztalatokkal vagy partnerekkel, amelyek segítségével konkrét, kézzelfogható megoldásokat tudunk nyújtani a cégeknek.

(Fotók forrása: DUIHK/Pelsőczi, grafikonok forrása: DUIHK)