Betett a koronavírus az afrikai vadászatnak és a felelős vadgazdálkodásnak

Hány éves volt, amikor a vadászat rabul ejtette?

Képes voltam az óvodából megszökni azért, hogy szülőfalum Nick határában lévő folyóknál pecázhassak. Nagyapám erdész volt, természetes, hogy szívtam magamba a dunántúli növény- és az állatvilág titkait. Talán ötéves lehettem, amikor először lőttem puskával – természetesen szülői irányítás mellett, persze nem zsákmányoltam semmit. Később, amikor már olvasni tudtam, minden időmet Hermann Ottó, Fekete István, Bársony István, Maderspach, Kittenberger, gróf Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor, Jack London, George és Joy Adamson műveivel töltöttem, persze a szabadban erdőn-mezőn. Így kezdődött az a szerelem, amely ma is tart, csak épp távol Afrikától a pandémia miatt.

Az első saját puskáját mikor kapta meg?

Tízéves lehettem és egy légpuska volt. Később kaptam egy tacskót is, így új alapokra helyeztem a természetjárást.

Életem főszereplői lettek a verebek, a balkáni gerlék, szarkák, varjúk. Neveltem fülesbagoly fiókákat, pelyhes vörösvércséket, szajkókat. Ragadozó madaraim étkeztetését légpuskával oldottam meg.

Idomítottam, volt amelyik kézre szállt, ha hívtam. Az iskolai kíséretem is biztosított volt. Ilyen paradicsomi állapotok közt nőttem fel és tanultam tovább.

Testőrtiszt a Zrínyi című filmben

Gondolom, kétsége sem volt, hogy milyen szakirányt válasszon.

Egy percet sem. A soproni egyetemen végeztem, de eszembe sem jutott irodai mérnöki beosztást vállalni. Így lettem állami kerületvezető erdész a Sárvár melletti Bajtiban, de kísérővadászként tevékenykedtem például a Bakonyban és Gemencen, Zalában is.

Hogyan került kapcsolatba Afrikával?

Negyven évvel ezelőtt kerültem az Alpokaljára, ahol a legnagyobb Vas megyei vadásztársaság 25 ezer hektáros területéne irányítása lett vadászmesterként a feladatom.

Törzsvendégünk lett többek között az Osztrák Gyáriparos Szövetség Vadásztársasága, a Jeruzsálemi Szent Lázár Lovagrend Vadásztársasága, a Rotschild család, gróf Merán Fülöp és herceg Esterházy Pál.

Itt ismertem meg egy afrikában élő osztrák üzletembert, az SCI, azaz a Nemzetközi Safari Club Afrika szekciójának vezetőségi tagját, illetve a namíbiai Omatako Big Game Safaris és a botswanai Blue Diamond Enterprises Safari vállalkozások tulajdonosát. Az úr alaposan feladta a leckét. Addig mondogatta, hogy látnom kell, „mi hogyan csináljuk Afrikában”, míg 1990-ben kaptam tőle egy táviratot: most vagy soha, ugyanis vadvédelmi konferenciát szervez az SCI.

Nem örült? Hiszen ezt várta!

Dehogynem, csak épp építkeztem, ráadásul az első önálló vadászati vállalkozásom szervezésébe is belevágtam. Persze tudtam, ha a ziccert kihagyom, soha nem jutok ki.

A magyarok közül elsőként vágtam neki 1990. október 9-én az Air Namíbia Frankfurtból induló „Etosha” nevű Boeing 747 Jumbo fedélzetén a nagy útnak. Egy nappal később már Namíbia földjét tapostam.

Amikor épp nem – az amúgy roppant érdekes és tanulságos – előadásokat hallgattam, igyekeztem minél több vadásszal megismerkedni. Egyre többet kirándultunk, így lett fantasztikus utazás a konferencia utáni két hét.

Merre jártak?

Az Omatako Big Game Hunting Safaris két bozótos vadászterületén a Kalahári északnyugati peremén fekvő „Camp Damara” és a Közép-namíbiai Omatako-hegyeknél lévő „Camp Omatako” nevű területeken.

Vadászott is?

Igen, ekkor már volt erre lehetőség. Ráadásul önállóan. Közben ismerkedtem a tereppel. Így indult az afrikai kalandom.

Az első afrikai zsákmány 1990-ben

A kontinens olyannyira rabul ejtett, hogy elvégeztem a vadgazdálkodási szakképzést, majd 1996-ban a dél-afrikai egyetem vadvédelmimenedzser-képzését is, ahol a Professional Hunter, azaz a hivatásos vadász képesítést is megszereztem.

Mivel a helyiek barátságosan fogadtak, a kezdetek óta a mai napig 74-szer ingáztam Magyarország és Afrika között. A turistákból, vadászokból most sem lenne hiány.

Ugyanis csoportokat kísértem, illetve vittem ki.

Mint micsoda?

Mint hivatásos vadász. Vadászszafarikra, fotózásokra, korábban még óceáni horgászatra is, illetve körutazásokra. Mindezt a Zambézi- és a Narancs-folyók közötti beláthatatlan területeken. Namíbiában annyira tiszta az égbolt, hogy a csillagfotósoknak ez külön programot jelent.

Ezt az öreg harcost jó széllel, körülbelül 15 méterről szunyókálás közben sikerült egy dagonyában meglepni. Nem lőttük meg, mert a "finnyás" vendégnek nem tetszett! A kifogás: a szarv hegyéből hiányzik egy kis darab, túl sáros és nem szép. Azt hittem, helyben megüt a guta. Azért örültem, hogy megúsztuk és egy fotó is készült erről a csodapéldányról.

Három magán vadászterületet képviselek, illetve a vadvédelmet is irányítom. Persze emellett tartom a kapcsolatot több mint egy tucat más vadászterülettel, illetve törzsi részekkel. Gyakorlatilag mindent végez a csapatunk: magyar kísérőt kapnak a kalandorok, az indulástól a hazaérkezésig felügyeletünk alatt vannak a résztvevők.

De nem vagyunk közvetítők és utazási iroda sem! Ez lényeges, mert sokan folytatnak ilyen tevékenységet. És bizony az afrikai szafari bizalmi kérdés.

Ezt megmagyarázná?

Afrikát, a Kalahári - térség országait jól ismerő hivatásos vadászok és szafarivezetők vagyunk, mint látszik, mindannyian komoly tapasztalattal. Nem csak földrajzilag ismerjük a kontinensnek ezt a hatalmas, Európánál is nagyobb szegletét, de a térség növény- és állatvilága, országainak és népeinek kultúrája, hagyományai és történelme sem ismeretlen számunkra. Vannak köztünk afrikaiak, németek és magyarok. Négy-nyolc emberre biztonságosan tudunk felügyelni.

Ám lényeges: amit mondok, azt kötelező betartani, nem viselem az okoskodást, ellenvetést. A társaság testi épségéért felelek, a játékszabályokat az elején tisztázzuk.

Nem hagyományos turistautat adunk, hanem magát Afrikát! Amely nekünk szenvedély és szerelem. A hangulat kötetlen és baráti.

Végülis vadásztársak jönnek...

Persze, összehoz bennünket. Az afrikai szafari legendája minden változás ellenére ma is él, Afrika hangulata ma is ugyanúgy rabul ejt, mint száz éve.

A vadászat miatt több mint 200 ezer négyzetkilométert, több mint 20 millió hektárt telepítettek újra vaddal Dél-Afrikban az elmúlt évtizedekben. Most mintegy 18 millió különféle nagyvad él itt.

A távolság ugyan jóval nagyobb, de ez ma már alig számít, hiszen 10-12 órás repülőúttal bárki itt, azaz ott teremhet.

Miként alakul egy jól szervezett program?

Például egy-egy bozóti körutazásnál a főhadiszállásomról, a Kalaháriból indulunk, és megnézzük Namíbia legszebb tájait. Több mint háromezer kilométert teszünk meg.

A kudubikák kemény harcot vívnak, akárcsak a mi itthoni szarvasbikáink.
A hatalmas, dugóhúzószerű szarvak éppen olyan kibogozhatatlanul akadnak össze, mint a szarvasagancsok.
Az eredmény mindkét fél számára a keserves halál. Így járt ez a két ifjú legény is. Kár értük.

Átkelünk a Namíb-sivatagon, elmegyünk az óceánhoz a Bálna-öbölbe, ahol a bálnákat és flamingók tízezreit csodáljuk. Ezután irány a Csontváz-part, amely tele van hajóroncsokkal, csontvázakkal. Később fölmegyünk a Cape Crossig, ahol annak idején az első portugál a partra tette a lábát. Utána az Etosha Nemzeti Parkba látogatunk, majd a két nagy törzsi területen keresztül visszamegyünk a kulipintyómig.

Kondor Imre: alapszabály a safarin, hogy az autó csak akkor indul, ha én is benne vagyok!

Ilyen programokat csak az ország iránti tisztelettel, fegyelemmel lehet végigcsinálni.

Az indulás előtt mindenkinek meg kell ígérni, a tudtom nélkül egy tapodtat se tesz se jobbra, se balra, nem kukucskál be különböző lyukakba, szakadékokba.

Érhetik meglepetések ugyanis, pókok, kígyók, rovarok és nagyvadak formájában. Azt kell, hogy mondjam, a legveszélyesebb az ember – ezért kell figyelni. De arra büszke vagyok, hogy az évtizedek alatt amióta csoportokat vezetek, nem történt baleset. Talán nem véletlenül.

Azért csak volt olyan kalandja, amelyet ellenségének sem kíván. Jól gondolom?

Hajaj! Én ugyan soha nem hagyok el vendéget, de engem már hagytak el. A legemlékezetesebb egy magyar házaspár esete volt, Camp Damarán a Kalaháriban. Szóltak, hogy a délutáni szieszta helyett ők sétálni mennének a környéken. Mondtam, hogy semmi akadálya, de mivel könnyű eltévedni, ne menjenek távolabb egy 400-500 méter sugarú körnél. Fölényeskedve megnyugtattak, hogy kiismerik magukat a természetben, a tájékozódás a hivatásuk, hiszen mindketten földrajz és környezetismeret tanárok. Ám csak nem érkeztek vissza, a Nap már alacsonyan járt. Két legjobb busman kísérőmet felültettem a Land Cruiser első sárvédőjére, és a keresésükre indultam a nyomok után.

Mikor találta meg őket?

Napnyugtakor leltem rájuk. A nő már sokkos állapotban volt, sírt, ordítozott a férjével, hülyézte, válással fenyegette. Mikor megnyugodtak, kérdeztem hogy földrajztanár létükre hogyan tudtak eltévedni, hogy tájékozódtak. Azt mondták, hogy eleinte a Nap után mentek.

Aztán elkeveredtek, pedig a Nap után mentek, ám az nem ott bukott le, ahol várták. Hát igen: a Föld déli féltekén voltunk, pont a másik irányban.

Afrika szó szerint rabul ejtette volna a földrajztanáraimat, akik a tábortól a másik irányba tettek meg 22 kilométert!

Készül a híres "magyar pörkölt" busman módra, zebrából. Asszisztens Bokkie, a tábori fenevad, a fehérfarkú gnú, akivel Imre azóta barát,
amióta az megpróbálta felöklelni.  Cserébe egy kiadós pofont kapott, így már tudja, hogy ki az úr a háznál.

Ahhoz, hogy a turisták jól érezzék magukat, a személyzetnek topon kell lenni. Miként néz ki a munkahelyi hierarchia?

Ez nem egyszerű. Bozótirtó, rakodómunkás, pásztor, kerítésjavító, melegvízfelelős, udvari takarító, húsfeldolgozó, sofőr, karbantartó-szerelő, vadászkísérő és trófeafelelős, mindenes ügyintéző. Az utolsó kettőnek értenie kell az összes előző munkakörhöz és legalább három nyelvet kell beszélnie. Ezek bizalmi munkakörök, a kinevelésükhöz legalább 3-5 év szükséges. Az egyes beosztások apáról-fiúra szállnak. Munkájukra büszkék, eszükbe sem jutna elmenni. Jó helyre bekerülni nem egyszerű, többszörös kontroll, ajánlások és próbaidő kell hozzá. Egy-egy állatnyúzót például sofőr munkával megbízni nagy megtiszteltetés, amire nagyon büszkék.

Ön hány nyelven beszél?

Az angolt és a németet hoztam magammal. Mára megtanultam afrikaans nyelven, kicsit ismerem a sonát és a kwangalit is.

A nyelvtudás elengedhetetlen, a turistákat szívesen látják a helyiek, cserébe megbecsülés jár

Milyen juttatásokat kap a személyzet?

Nálunk a havi fizetés forintra átszámolva 80-100 ezer. Mellé természetbeni adományokat, például húst, lisztet, sót és cukrot kapnak. Továbbá a családosoknak szolgálati lakás (villannyal, ivóvízzel) is jár. A gyerekek ruházkodását és a családi ünnepek megtartását külön támogatjuk. Ám a 14 éves kor után a tovább nem tanuló gyerekek bekapcsolódnak a munkába és végig járják a „hierarchiát”. Az ügyesek, jó képességűek gyorsabban haladnak.

A vírus miként rendezte át a vadászati üzletágat?

Afrikában a külföldi vendégvadászok elmaradása, a bevételek kiesése miatt sok vadgazdálkodó és nemzeti park súlyos gondokkal küzd.

Veszélybe kerülhet a vadállomány fenntartása és védelme.

A vadászterületek tulajdonosai és a vadállomány kezelői fizető külföldi vadászvendégek hiányában arra kényszerülnek, hogy a hasznosításra tervezett vadmennyiséget saját maguk dolgozzák fel és értékesítsék a bőrrel együtt, hogy a túléléshez bevételhez jussanak. Szomorú helyzet. A közvetlen értékesítés lényegesen kevesebb, mint az elmaradt vadászati bevétel, annak csupán töredéke.

Szomorú a mostani helyzet: veszélyben az impala

A dél-afrikai Kwazulu-Natal tartományban egy törzsi tulajdonban lévő kis 12 ezer hektáros nemzeti park 400 - 800 db impala és nyala kilövését és vadhúsként való értékesítését kezdte meg, hogy a vadállomány fenntartásához valamelyest bevételhez jusson.

Mekkora bevételi összeget jelenthet ez?

Impala példával szemléltetem: az értékesítésre szánt mennyiség az impala-és nyala állománynak mindössze körülbelül tíz százalékát teszi ki, amit ezen vadfajok szaporulata könnyen ellensúlyoz.

A nyers, darabolt vadhúst 60 rand/kg áron (körülbelül 1050 forint) értékesítik, a félkész termékek (hamburger hús, kolbászhús, vagdalt-darált hús) 30-50 Rand/fél kilogram áron kaphatók.

Ez így lényegesen olcsóbb, mint a közkedvelt bárányhús, ezért értékesítési gond nincs, a kereslet nő. Ennek ellenére számítani kell az árak csökkenésére, mert ha a többi nemzeti park - köztük a nagyok, Etosha, Bwabwata, Krügerpark, Kalahari-Gemsbok, Pilanesberg - is rákényszerülnek a vadállomány egy részének hús formájában való értékesítésére, ők minden bizonnyal hatalmas mennyiségeket dobnak piacra.

Az orvvadászat mekkora kárt okoz? Ezt sem állította meg a vírus?

A COVID-19 miatti beutazási tilalmak következtében jelentősen csökkent az Afrikába utazó külföldi vadászok száma. Ezért, mint mondtam, csökkent a helyi lakosság vadászatból származó bevétele, csökkentek a munkalehetőségek és a vadhúsjuttatások is.

Ahol a kormányzat és a vadgazdálkodók nem gondoskodtak a helyi közösségek élelmezéséről, ott sokan élelemszerzés céljából orvvadászni kezdtek.

Nem elsősorban lőfegyverrel, hanem visszatértek az ősi módszerekhez, a lándzsához, az íjhoz és a különféle igen rafinált csapdákhoz. Mivel a csapdák önműködőek, nem szelektívek, súlyos veszélyt jelentenek az emberekre, az állatoknak pedig elképzelhetetlen szenvedést okoznak. Ezek felderítése azonban nehéz és rendkívül veszélyes, mivel álcázva vannak. A hatóság emberei az életük kockáztatásával derítik fel és semlegesítik ezeket a veszélyes eszközöket.

Az már kiderült, hogy a helyzet nem egyszerű. Ennél csak a társaságok működése tűnhet bonyolultnak. Mesélne erről?

Namíbiában nincsenek vadásztársaságok. Vadászterület-tulajdonos van, mégpedig háromféle: állam, törzsi közösség, vagy magántulajdon. Ez utóbbi jogi vagy természetes személy. A lényeg, hogy a földnek is a tulajdonában kell lennie.

Mekkora egy-egy földterület?

Ez általában 5-50 ezer hektár, de vannak 100 ezer hektáros magán vadászterületek is.

Ha például leopárdra szeretnék vadászni, mennyit kel fizetnem?

Ennek engedélyéért 500 eurót kell előre fizetni, akár meglesz, akár nem.

Leopárdvadászatot kapni csak csomagban lehet, 5-14 kötelező vadásznappal. Szállással, teljes ellátással, vadászatvezetéssel és terepjáró használattal. Az ár 5-20 ezer euró között változik.

Ez persze függ a vadásznapok számától, az ellátás minőségétől és a vadászterület presztízsétől. A szállás-ellátás díját teljes egészében az kapja, aki a szolgáltatást nyújtja. Legtöbb esetben maga a vadászterület, vadászház mindenhol kötelezően van.

Lehet vadászni leopárdra is, de fizetni akkor is kell, ha nincs zsákmány

Említette a kilövési díjat. Ezen ki és hogyan osztozik?

A leopárd kilövési díj egyharmadát az állam kapja, a vadvédelmi alaphoz. A díj kétharmadát a vadászterület tulajdonosa, aki ebből fizeti a rezsit. Vannak olyan helyek, ahol a tulajdonosnak nincs vadászatvezető engedélye, ott vagy „bevesz az üzletbe” egy vadászatvezetőt, vagy a vadászatokhoz alkalmi szerződéssel alkalmaz egyet! Én is így vagyok társ a különböző vadászterületekben. Vadászni még a tulajdonosnak is vadászatvezetői engedéllyel rendelkező felügyelete alatt lehet!

Vannak kiskapuk? Gondolok itt például a hatalmas vitákat kavaró elfántagyar-feketekereskedelemre.

Az elefántagyar illegális kereskedelmét és az árait nagyban letörné, ha az országok a tulajdonukban lévő óriási állami elefántagyar készleteket forgalomba hozhatnák. Rögtön nem volna értelme a kockázatos orvvadászatnak és csempészetnek! Sok ország évek óta kérelmezi már ezt, de a nyugati „állatvédő szervezetek” befolyása alatt lévő CITES (Washingtoni Egyezmény) ehhez nem járul hozzá.

Olyan „sötétzöld” szervezetek, kormányok, delegáltak döntöttek az afrikai emberek és vadvilág fenntartása ellen, akik a SADC-országok (Dél-afrikai Fejlesztési Közösség- 14 tagországgal) eredményes vadvédelmét még soha egyetlen fillérrel nem támogatták. És ők papolnak felelős vadvédelemről?

Jelenleg több mint 36 000 vadon élő állat és növény kereskedelme szabályozott. A valós helyzet megismeréséhez a lábukat soha be nem tették azon közösségek területére, ahol az emberek az elefántokkal, a vadvilággal együtt élnek. Ez a kiindulópont.

Akkor ebből nem sok jó származik? Nem szigorodnak a feltételek?

A hozzá nem értő, oktalan, értelmetlen tiltások több kárt okoznak, mint hasznot. Az elefántot, mint fajt védő intézkedések már régóta megvannak és az ellenőrzés szigorú. Az igazi veszélyt a „kívülről jövő” szakszerűtlen amatőr beavatkozások jelentik és a „fejlődés”, az élőhelyek zsugorodása.

Mit gondol az állatvédők mozgalmairól, tiltakozásairól, különös tekintettel az elefántokkal kapcsolatban?

A kérdést messzebbről kell megközelíteni. Az elefántok Namíbiában is erős túlszaporodásban vannak, a fenntartható 20 ezer elefánttal szemben mintegy 30-32 ezer darab él a bozótvadonokban ahol a növényzetben és az élővilágban óriási károkat okoznak, veszélyeztetve más állatfajok létfeltételeit is.

Namíbia tagja a Washingtoni Egyezménynek, amely évente 100-120 elefánt vadászattal való hasznosítását engedélyezi a 30-32 ezres állományból.

Ez nyilvánvalóan túl kevés, hiszen az éves szaporulat ezres nyaságrend. Ezért Namíbia kérelmezte a vadászattal hasznosítható éves kvóták felemelését. A szomszédos országokban is hasonló mértékű a túlszaporodás, ezért Botswana, Zimbabwe és Zambia is kezdeményezte ezt.

Namíbiában jelenleg 30-32 ezer darab elefánt él, noha az élőhelyek károsodás nélkül csak 20 ezret tudnának elviselni.
Mára több száz kilométerrel "kitolták" elterjedésük határát a 25-30 évvel ezelőttihez képest.
Ezzel együtt természetesen a károkozás, az ember-állat-konfliktusok határait is

Milyen eredményt sikerült elérni?

Elutasították a kérelmet a különböző vadászatellenes, „állatvédő” szervezetek NGO-k, zöldpárti politikusok és celebek nyomására. A namibiai kormány ezért úgy döntött, hogy a veszélyeztetett helyeken tartózkodó több elefántcsoportot, összesen 170 elefántot, olcsón felajánl megvételre ezeknek a hatalmas költségvetésből, adományokból gazdálkodó állatvédő szervezeteknek, milliomos celebeknek vagy akárkiknek.

Végre lehet tenni valami valósat, valami érdemlegeset a szájalás és a hamis ideológiák helyett.

A vevő a megvásárolt elefántokat befoghatja, elszállíthatja és a saját birtokán elhelyezheti. Netán odaajándékozhatja olyan más, alkalmas élőhelyekre, ahonnan az elefánt kipusztult vagy létszáma vészesen lecsökkent. Pont, ahogy ezt az állatvédők hirdetik.

Milyen eredményre számít?

Tudom mi történik. Semmi! Korábban a szakminisztérium egy darab fekete orrszarvúbika és 10 darab fokföldi zsiráf élve történő értékesítését ajánlotta fel! Az „állatvédő NGO-k” mindkét vadfajt kihalással fenyegetettként hirdetik és siratják. Ez persze a legkevésbé sem igaz Afrika déli részén. Tudja hányan jelentkeztek?

Öntől szeretném hallani…

Senki! Nem kellettek a tisztelt állatvédőknek, hogy megmentség őket. Hol vannak, hol voltak? Az elefántokért sem fog, bármilyen olcsók is azok. Nem 170, de egy kisebb, 20-25 fős elefántcsapat befogása és elszállítása is olyan hatalmas munkával, vesződséggel és főleg olyan horribilis költségekkel jár, hogy nem lesz aki vállalná.

Miért nem?

Mert igaz ugyan, hogy a nagy nemzetközi állatvédő szervezetek iszonyatos összegű, hiszékenyektől összetarhált pénzekből gazdálkodnak, de azoknak a pénzeknek „jobb helye van a vezetők, szakértők” fényűző afrikai életvitelének finanszírozásában, luxus-hotelszámlák, ultramodern terepjárók és a vadászatellenes propaganda költségeinek fedezésében. Az elefántok nem érdekesek, ők várhatnak!

A költségek mekkorák?

Elefántonként akár egy euró is ajánlható. De egy elefánt élve befogása, rakodása és szállítása akár tízezer euróra is rúghat darabonként ! A legkisebb elefántcsoport létszáma is több tucat, ugyanis csak csoportonként lehet elszállítani. A költség kapásból háromszázezer euró. Ehhez jön még az új élőhely költsége, amelynek legalább 30 ezer hektárosnak kell lennie és alkalmassá kell tenni az elefántok számára.

Botswana tavaly 400 elefántot adott el így. Egyet sem az „állatvédők vettek meg. A kínai kormány.

Mi jellemzi az elefántvadászatot?

Trófea vadászati engedélyt kizárólag az idős, (kb.55-60 év feletti) bikákra adnak ki, amelyek már nem vesznek részt a szaporodásban és egyébként is életük végén járnak. Az elefánt, ha elkopik az utolsó fogkészlete, legyengül és egyszerűen éhen hal. A kiadott engedélyeket, a vadászatot szigorúan ellenőrzik.

A vadászatból befolyt pénzt a vadvédelemre és az élőhelyek védelmére fordítják, az elejtett állatok húsát a helyi lakosság, a törzsi közösségek kapják meg, annak minden porcikája hasznosul.

Az elefánt emiatt nem hal ki, amint az ostobák ezt sugallják. A vadászat részéről nem fenyegeti kihalás. A többi vadfaj élőhelyét és vele a magukét viszont maradéktalanul tönkre teszik. Ezek a területek igen hosszú időre „halottá” válnak. A túlszaporodás miatt az elefánt terjeszkedik, új élőhelyeket keres. Az elmúlt 10 év alatt az elefánt elterjedésének határa körülbelül 200 kilométerrel kitolódott. Jelenleg a Swakopmund - Erongo hegység - Okahandja vonalnál van.

Még azt árulja el, mikor megy vissza szeretett Afrikájába?

Pontosan két éve ilyenkor jöttem haza egy hónapra. Azóta itt vesztegleg. Jókor ért utol. Pár hét múlva szeretnék indulni, a ritka népsűrűség és az UV-sugárzás miatt a fertőződés veszélye ott kisebb, mint Európában. Remélni lehet, hogy indulhat a vadászat és a vadászterületek hozzájuthatnak a vadállomány és az élőhelyek fenntartásához szükséges bevételekhez. Mi valóban felelős vadgazdálkodást folytatunk.