Botos Katalin: Megosztó a tevékenysége, de nem kémhálózat a Nemzetközi Beruházási Bank

Interjú2019. máj 2.BG

A transzferábilis rubellel kapcsolatos publikációkról letiltották, kollégáját pedig a Dunából fogták ki, mert olyan közgazdasági témát feszegetettek, amelyet a szocializmusban nem kellett volna. Botos Katalinnal az Antall-kormány pénzügyi államtitkárával és tárca nélküli miniszterével, és az Állami Bankfelügyelet egykori elnökével beszélgettünk a Nemzetközi Beruházási Bankról. A professzor asszony jól ismeri az egyik legmegosztóbb pénzintézet hátterét, ugyanis egykor részt vett az alapítási tárgyalásokon.

Mi a véleménye arról, hogy Magyarországra helyezi át székhelyét a Nemzetközi Beruházási Bank?

Nem gondolom, hogy minősítenem kell a kormány döntését, ráadásul úgy, hogy már távol kerültem a mindennapos politikától. Nem láthattam az előkészítő számításokat, és így nem tudom a mérlegelés szempontjait. Bizonyára voltak a döntés előtt pro-kontra mérlegelések – ezt azért tételezzük fel. Különben csak ellenzéki vádaskodó politizálás volna, hogy foglalkozunk vele, s ez nem lehet a szándékom.

Mindenesetre érdekes, hogy pont abba az országba települt, amelyik kezdetekben a legtöbbet kritizálta.

Tehát úgy gondolom, hogy a beszélgetésünk apropója az lehet, hogy hozzánk jött a bank.

Pedig ha valaki, akkor ön tudja az igazságot a bankról, hiszen ismeri a létrejöttét. Térjünk is vissza a kezdetekhez, a hetvenes évekhez és avasson be a „rejtelmekbe”.

Ez így van. Rajtam kívül már szinte senki sem tudja, hogy mi állt akkor a háttérben, hiszen személyesen vettem részt egykor a tárgyalásokon. Ami ott történt, fel is dolgoztam a kandidátusi értekezésemben. Sajnálom, hogy a mai sajtót – a világon mindenhol – csak a napi politikai csemege érdekli. Pedig a legnagyobb csemegének azt tartom, hogy az NBB-t a KGST Komplex programja keretében hozták létre, 1970-ben.

Én a magyar tárgyaló delegáció tagja voltam. Angolul, oroszul kellett tudni, és érteni a beruházás-finanszírozáshoz.

Ez nálam adott volt, mert 6 éven át a magyar Beruházási Bankban dolgoztam.  A nemzetközi pénzügyi tárgyalások akkoriban keleti irányban is, csak úgy, mint a tőkés piacokon, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kezében voltak.

Ki vezette a magyar tárgyalódelegációt?

Az MNB egyik osztályvezetője, Berei Vera. Nem is nagyon akartak „kívülállót” befogadni maguk közé. Ő egy igen jeles marxista teoretikus, a Marx Károly Közgazdasági egyetem politikai-gazdasági tanszékvezetőjének, Berei Andornak a lánya volt. Anyanyelvi szinten beszélte az oroszt. Fel kellett mellettük kötnöm a fehérneműt. Ők fordítottak oroszra, én magyarra, ha jöttek magasabb rangú politikusok a tárgyalásokra. Kénytelenek voltak elviselni a Pénzügyminisztérium munkatársát, ugyanis addigra már ott dolgoztam, hiszen a nemzetközi beruházás-politikai koordinációból védtem meg éppen akkor a kandidátusi értekezésemet.

Mennyire ásta bele magát a nemzetközi ügyekbe?

Akkor pillanatnyilag senki nem ismerte nálam jobban Magyarországon a nemzetközi gyakorlatot. Nem állítom, hogy a csapat nem magyar érdekeket próbált volna érvényesíteni!  

Az akkori, reformlázban élő Magyarországon az MNB állt a reformok élén, a pénzügyi területen.

Azért azt éreztem, hogy én „kívülálló” vagyok a párttagok és munkásőr-kollegák között.

Mi volt az NBB létrehozásának a fő célja?

A bankot a „közös érdekű” beruházások finanszírozására hozták létre. Mi magyarok, úgy gondoltuk, hogy közös érdek lehetne a növekedést gyorsító könnyűipar fejlesztése is, hiszen az emberről Moszkvában szinte leimádkozták a csizmáját, bundáját, akkora hiány volt ilyen termékekben. De a szovjetek akkor szigorúan visszaterelték a banki szabályozást az infrastruktúra finanszírozására.  

Emlékszik az első ügyletre?

Az első hitelkérelmet éppen mi nyújtottuk be, szovjet dízel motorvonatok szállításának finanszírozására. Mondtuk, ez közös érdek, hiszen a szovjet árufuvarozás gyorsítását is jelenti, nyugat felé. El is fogadták. Ezek után árgus szemekkel néztük a szállítások kifizetését, hova könyvelik. Az illetékes orosz bank sehogyan nem akarta megérteni, hogy a kifizetést nem a magyar-szovjet kapcsolatok számláiban kell rendezni, hanem a szovjet NBB-számlákon. Azt kérdezték: „Mit csináljunk mi ezzel a rubellel?” Mi azt feleltük: „Amit egy pénzzel szoktak. Fizessenek vele bárkinek – ha pénz.”

Végül mire használták a bank hiteleit?

Lényegében az Ural menti orenburgi gázvezeték finanszírozása lett a bank fő feladata, szemben a javasolt magyar könnyűipari fejlesztésekkel. Ez a 2750 kilométeres gázvezeték a KGST országok legnagyobb közös projektje volt, amelyben hét tagország vállalt szerepet: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság, Románia, Szovjetunió, illetve, mi magyarok is, a ránk eső 596 kilométeres szakaszával. Magunknak kellett felépíteni, igen nagy költséggel. Hiszen mi nem tudtunk kiskatonákat ingyen munkára kirendelni, mint az oroszok. De a teljesítményben csak a szovjet normákat és költségviszonyokat ismerték el. Nyilván, maga a gázvezeték kivitelezése nekünk hatalmas ráfizetés volt. A gázcsöveket meg, amit a németektől rendeltek meg, konvertibilis devizában kellett fizetni. Ehhez mi vettük fel a hitelt a Banktól.

Így maga az orenburgi beruházás is egy szög volt az eladósodásunk koporsójába.

Erről írtam az akkori disszertációmban is, amelyet természetesen, azon nyomban titkosítottak!

Kényes témába nyúlt bele?

Az érdekesség – legalább is számomra – az volt, hogy az NBB kapcsán bizonyítottam be, hogy a transzferábilis rubel nem pénz, mert a bank rubel hiteleinek a felhasználását maguk a szovjetek akadályozták, azzal, hogy a rubellal ők nem tudnak mit kezdeni. Az úgynevezett transzferabilis rubel (trf Rb) alaptőkét az országok két forrásból utalták át: vagy az elszámolási körben keletkezett követeléseikből, vagy az elszámolási kört bonyolító banktól,  hitelből. Egyik összegnek se volt árufedezete! A követelések azonban éppen azt jelentették, hogy az adott ország nem tudott mit vásárolni a többiektől! Hiszen eredetileg mindenki kiegyensúlyozott külkereskedelmet tervezett egymással!  Ha volt valakinek követelése, az éppen azt jelentette, hogy a pénz mögött nincs semmi áru.

Azaz?

Más szóval, a befizetett traszferábilis rubel alaptőke nullát ért a valóságban. Meg is írtam ezt egy cikkben. Két évtizeden át ez a felismerés tett engem a szocialista országokban és Nyugat-Európában a KGST pénzügyek egyik elismert nemzetközi szakértőjévé. Persze ma már ennek csak gazdaságtörténeti, elmélettörténeti jelentősége van. Akkor azonban komoly veszéllyel járt a hivatalos dogmákat feszegetni.

Egyik jeles kollegámat, aki e kérdés úttörője volt, a Dunából fogták ki. Állítólag öngyilkos lett. Engem a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, Jurij Andropov még 1981-ben is letiltott a KGST transzferábilis rubelével kapcsolatos publikációkról.

Nem viccelek: személyesen!

Ez ma már kissé furcsán hangzik.

Elhiszem. De Andropov, aki 1956-ban nagykövet volt Magyarországon, elég jól ismerte a magyarországi viszonyokat. És itt jártakor konkrét neveket húzott elő a zsebéből. Egyikük én voltam. A másik a MNB egyik mai alelnöke, aki annak idején a visegrádi országokról, a kis-KGST gondolatáról írogatott. Tudom, e személyes információk nem olyan érdekesek, mint  a titkosszolgálati iratok feltárásából előkerülő adatok. De ezek abban az időszakban kis hétköznapi hőstettek voltak. Ám annál jelentősebb eredménnyel! Hiszen sokaknak kinyitották a szemét.

Mi történt a szocializmus felbomlása után a bankkal?

A keleti blokk széthullása után lényegében feladat nélkül maradt. Magyarország az első Orbán-kormány alatt ki is lépett a szervezetből. A bankot csak a 2010-es évek elején élesztették újjá, új menedzsment került a szervezet élére, 2015-ben pedig a bank Pozsonyban megnyitotta első külföldi kirendeltségét is, majd hazánk ismét csatlakozott hozzá.

Mi a véleménye azokról az ellenzéki kijelentésekről, hogy egykor a KGST bankjaként működő, majd újraaktivált Nemzetközi Beruházási Bank az orosz kémhálózat része lenne? 

Ez rágalom, amelyet a Pénzügyminisztérium visszautasított. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy nincs a Földön olyan diplomáciai intézmény, amely titkosszolgálati ügyeknek ne lenne kitéve. Ami azt illeti, megnéztem a forrásokban az NBB elnökeinek nevét: egyiküket Georgij Matyuhinnak hívták. Nagyon jól ismertem.

Mit kell tudni róla?

A hetvenes években az arany pénzügyi szerepével foglalkozó kutató volt a Szovjet Tudományos Akadémián, s én a Pénzügykutatásai Intézet részéről egy nemzetközi monográfia szerkesztőbizottságában együtt dolgoztam vele. Akkor is sejtettük, hogy van ilyen kötődése.

Mert ugyan kit engedtek volna a Szovjetunióból erről a témáról akár Magyarországon, pláne Svájcban beszélni, előadásokat tartani!?

De ez a munkacsoport, amelyben együtt dolgoztunk, szigorúan elméleti szempontból vizsgálta az aranynak a nemzetközi pénzügyi rendszerben betöltött pénz-szerepét. Nézeteink ismertetéséhez nem kellettek titkosszolgálati eszközök, Hagelmayer István nyíltan tanította az egyetemen.

Elfogadhatónak tartja, hogy az EU-n belül létrejöjjön egy olyan orosz befolyás alatt álló bank, amely nemzetközi intézményként mentességet élvez az uniós bankfelügyeleti szabályozás alól? Illetve jogi kiskaput jelenthet az Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankciók kikerüléséhez?

Minden nemzetközi intézmény élvez bizonyos területen kívüliséget, diplomáciai jelleget. Legalább is, amikor én foglalkoztam vele, így volt. A bank többségi tulajdonosai nem az oroszok, noha ettől még természetesen nyilván van jelentős befolyásuk. A konkrét jelenlegi alapszabályt nem ismerem, de értelemszerűen a közgyűlés dönt a nagyon fontos ügyekről, menedzsment és a gazdálkodás elfogadásáról. Az alábbiakat olvashatjuk a pénzintézet dokumentumaiban: a bank kormányzói a Magyarországon szolgáló diplomatákkal megegyező mentességeket élveznek, ideértve a beutazási korlátozások alóli mentességet is. Ez a törvény szerint úgy jár nekik, hogy ebbe a magyar államnak semmiféle beleszólása nincs, eltérően a Magyarországra akkreditált diplomatáktól.

Amikor az NBB szabályozását készítették, milyen szempontokat vettek figyelembe?

Annak idején az Európai Beruházási Bank és a Világbank szabályozását vettük alapul. Hogy ez most, a változtatások után mekkora kiskaput jelenthet, nem tudom, mert azzal, hogy a bank valakinek hitelt nyújt, szállítást még nem garantál.

Magyarul: ha valakinek nem lehet az oroszoknak szállítania, szerintem akkor se lehet, ha az NBB finanszírozza a projektet. 

Persze maga a hitelnyújtás ténye az orosz fél részére, ha tiltva van az EU-s pénzügyi intézmények számára, az más kérdés. Próbáltam utána nézni az EU-s szabályozásnak.

És? Mit talált?

Sajnos, az olyan bonyolult és részletes, hogy ahhoz nemzetközi bank jogász kell, aki pontosan átlátja a paragrafusokat, s értelmezze, vajon mi a helyzet, ha az NBB nemzetközi státusú. Feltehetően e bank számára nem korlát az EU szabályozás. De ezt én így, ebben a formában pontosan nem tudom megmondani, csupán feltételezéseim vannak. Ami a munkatársak jogállását illeti, úgy tudom, a szabályozás összhangban van az 1961 óta érvényben lévő bécsi egyezménnyel.