Dél-Pesti Centrumkórház főigazgató: Biztató eredmények a vérplazmakezeléseknél

Hogyan értékeli a koronavírus-járvány magyarországi lefutását?

Jól vizsgázott a magyar nép, és jól vizsgázott a magyar egészségügy, jobban mint a nyugat-európai országok, hiszen arányaiban sokkal kevesebben haltak meg nálunk, mint ott. Nagyon időben reagálunk, az emberek többsége komolyan vette a korlátozásokat, nem berzenkedtek ellene.

Mi az oka, hogy Közép-Kelet-Európa sokkal jobban megúszta koronavírus fertőzést, mint a kontinens többi része?

Hangsúlyozom, orvos vagyok, nem járványügyi szakember, de annyit mondhatok, hogy ebben szerepe lehet a népsűrűségnek. Ha például megnézzük a hazai adatokat, akkor azt látjuk, Budapest vezet a fertőzések számában, és Székesfehérvár iparosodott részében is hasonló a helyzet. Ezeken a területeken a nagy népsűrűségre jellemző életmód segíti elő a betegség terjedését. A másik tényező a politika egységes, erős és iránymutató reakciója a történtekre. Ez alatt nemcsak általában értem a politikát, hanem az egészségpolitikát is, amely a Nemzeti Népegészségügyi Központtal együtt nagyon jól reagált, időben bevezette a korlátozásokat, és ez eddig működött is.

Az biztos, hogy most már leszálló ágában van a fertőzés, ugyanakkor nem tudni, lesz-e második hullám.

Azt is látni, hogy most inkább a déli féltekén, például Brazíliában van gond a hűvös időjárás miatt. Afrikát nem nagyon látni, mert nem ismerjük az adatokat. Az is biztosnak tűnik, hogy a pára, a hideg és a zsúfoltság kedvez a betegségnek. 

Vályi-Nagy István, a Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetének főigazgatója

Lehet összefüggés a környezetszennyezéssel?

Ez sem szakmám, de logikusnak tűnik, hogy

a szálló por, amely belégzéskor eléri az alsó légutakat, illetve például a légkondicionálás, amely nedvesíti a levegőt, együttesen megkönnyítik a vírus bejutását a szervezetbe. 

A vérplazmás kezelés során kezelt betegekkel kapcsolatos tapasztalatokról mit tud elmondani?

Pillanatnyilag négy betegen alkalmazzuk a vérplazmás kezelést. Hangsúlyozom, hogy kísérleti kezelésről van szó, a világ összes részén kísérleti terápiaként használják. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs pontosan meghatározott protokoll. Mi úgy döntöttünk, hogy a súlyos és kritikus betegeket kezeljük. Egyikük például már réges régen haza mehetett volna, de veseproblémái vannak, mert krónikus vesebeteg.

Mindenki, aki kapja a kezelést, már jó állapotban van: vagy lekerült a gépről, vagy még rajta van, de nem romlik az állapota. 

Többféle innovatív kezelést alkalmazunk, és elmondhatom, jók az eredmények. A terápiában részesítettek közül az enyhén megbetegedettek mindegyike vagy tünetmentes, vagy enyhe tünetei vannak, nem kerülnek kórházba, kezelés gyakorlatilag már nem szükséges. 
A súlyos betegeknél az a cél, hogy fordítsuk vissza betegség előrehaladását, ne kerüljenek az intenzív osztályra, mert ott magas a mortalitás. A lélegeztetés nem jó az embernek, mert mesterséges állapot, ezért is érdemes ezt lehetőleg elkerülni. Az intenzív osztályon pedig az a cél, hogy ne haljon meg a beteg. Tudni kell, hogy az ide kerülő betegek jó része idős, és más betegségek is társulnak a fertőzéshez. 

A napokban érkezett kipróbálásra a Pécsi Egyetemre egy koronavírus betegség elleni gyógyszer. Ezzel kapcsolatosan mi a véleménye?

Ezzel mi ugyan nem foglalkozunk, de a hírek szerint jó a szer, én azonban nem ismerem a pontos helyét a terápiában.

A favipiravir nevű gyógyszer az enyhe lefolyású betegségek esetében alkalmazható, és ezzel a gyógyszerrel nincsenek rossz tapasztalataink. A másik, a remdesivir nevű amerikai gyógyszert az ebolára fejlesztették ki.

Intravénás készítményről van szó, amelyet súlyosabb betegek esetében alkalmaznak.

A vérplazmás készítménynél vizsgálják-e, hogy mitől függ az, ki mennyire lesz beteg a vírustól?

Ezzel kapcsolatosan intenzív kutatások folynak. Valószínűleg genetikai tényezők is szerepet játszanak a betegség lefolyásában. Mi több családot is kezelünk, ahol egészen más lefolyású a betegség az egyes családtagokon. Az alaphelyzet az, hogy az idősek betegebbek, míg a fiatalabbak könnyebben vészelik át a kórt. Van, ahol az édesapa intenzív osztályon van, a fiatalok közül az egyik súlyos beteg, de nem igényel intenzív ellátást, a testvére szintén beteg, de állapota nem súlyos, otthon vészeli át a betegséget. Egy másik családnál a fiatal beteg, de állapota nem súlyos, az édesanya viszont intenzív kezelésen van. Azt látjuk, hogy a társbetegségek sokszor döntőek, például

az elhízás komoly veszélyt jelent, mert az elhízott betegek nehezen lélegeztethetőek. 

Lehet, hogy ősszel valóban lesz a betegségnek egy újabb felívelése?

Úgy gondolom, ennek esélyét ma senki nem tudja megmondani, de mindenki azt gondolja, hogy lesz egy másik hullám, hiszen kinyílik az ország, hidegre fordul az időjárás, ami kedvez a vírusnak.

Bár sokan azt mondják, az időjárásnak nincs köze a vírushoz, én mégis azt gondolom, az a tény, hogy felgyorsul az ország, sokan dolgoznak, az iskolák is megnyitnak, így sokan használják a tömegközlekedési eszközöket, együtt arra utal, hogy megvan az esély a második hullámra. A nyájimmunitás pedig sem nálunk, sem másutt nem alakult ki, mert nem volt akkora átfertőződése a társadalomnak. .