Dombi Rudolf: sportolóként mindig a dobogó legfelső fokára szerettem volna eljutni, most is magas célt tűzök ki

2012-ben Kökény Rolanddal együtt megnyerte a londoni olimpia kajak kettes 1000 méteres versenyét, majd 2017-ben visszavonult a versenysporttól. Mióta foglalkozik politikával?

Nem elsősorban a politika vonz, hanem a tenni akarás az emberekért, a közösségünkért.  Budapest II. kerületének polgármester-jelöltjeként erre a szerepre készülök. Számomra a polgármester az, akinek csak főnöke van.

Nem pozícióként, hanem szolgálatként tekintek erre a feladatra. A mentalitásom nem engedi, hogy ölbe tett kézzel figyeljem a hiányosságokat és a tettek nélküli ígérgetést. Dolgozni szeretnék és fejleszteni, képviselni az itt élők érdekeit.

Hosszú és eredményes sportolói életutat tudhat maga mögött. Miért döntött a váltás mellett, mi volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy indul az önkormányzati választáson, és a legfontosabb, miért érzi úgy, hogy az új pályán is sikeres lenne?

Hét éve hagytam abba a profi sportolói tevékenységemet, azóta cégvezetőként ingatlanfejlesztéssel és üzemeltetéssel, illetve rendezvények szervezésével foglalkoztam, együttműködve több önkormányzattal.

A sportpályafutásom alatt rengeteg szeretetet és bíztatást kaptam a II. kerületiektől is. A 2012-es olimpiai aranyérmemet ide, a Felhévízi utcába hoztam haza, és úgy érzem itt van az ideje, hogy visszaadjak az itt élőknek abból a rengeteg támogatásból, amit korábban kaptam. A bajnoki cím is közös, hiszen az olimpián is végig éreztük, hogy nem csak ketten ültünk a hajóban, így a polgármesteri feladatok során is a kerületiekkel közös munkára készülök.

Mivel lép a választók elé? 

A sportnak köszönhetően megtanultam, hogy hogyan tűzzek ki világos célokat és hogy mennyit kell ezekért nap mint nap dolgoznom. Olyan felelősséget, fegyelmet és rendszerességet tanultam, amelyben nincs mellébeszélés. Tudom, hogy nem elég például elkészíteni egy Facebook-posztot vagy szelfit, hanem kőkeményen, valós tettekkel kell megdolgozni az eredményekért.

Egy nemzet, egy ország, egy város és ezen belül egy kerület is csak a tényleges tettektől fejlődik, és nem a hangzatos, de soha meg nem valósuló ígéretektől. A köztisztaság, a közlekedési helyzet, a parkolási lehetőségek, az utak és járdák állapota is alapjaiban határozza meg a közösségünk mindennapi életminőségét és közérzetét.

Az elmúlt 5 évben valódi munka helyett csak látványpolitizálást tapasztalhatunk, nem történt érdemi infrastrukturális fejlesztés. Szeretném  visszaállítani a II. kerületet a fejlődő pályára!

Őrsi Gergely ígéretei túlnyomórészt nem valósultak meg. A 800 P+R parkoló helyett egyelőre annak 10 százaléka - 80 férőhely - is csak tervezés alatt áll Hűvösvölgyben, ráadásul azt is egy élelmiszer-kereskedelmi üzletlánccal akarja megoldani. Őrsi nem teljesítette a Margit körút homlokzatainak felújítására vonatkozó ígéretét sem (ha egy területet átnevezünk, de nem javítunk rajta, azzal valójában semmit sem tettünk).

De sorolhatnám a fürdőnegyed elmaradt kialakítását vagy a játszóterekre ígért mosdót és pelenkázót. Nem elég a beszéd, nem elég az ígéret, tenni is kell! Nekünk Buda jövője a tét.

Milyen fejlesztési lehetőségeket lát a kerületben, hogyan lehetne ezt elérni?

A pénzügyi forrásokat helyesebben kell beosztani a fejlesztendő területekre. Természetesen a pénzügyi lehetőségek nem végtelenek, de polgármesterként az is feladatom lesz, hogy megteremtsem a feltételeket a fejlődéshez.

Én nem a választás előttig spóroló polgármester szeretnék lenni. A folyamatos fejlesztésben hiszek, ha nem marad a kampány időszakra többlet pénz - “csak” annyi mint az előző években -, elégedett leszek, mert folyamatos volt a fejlődés.

A nemrég meghirdetett Budai Konzultációmban öt kérdésben kértem a kerületiek véleményét. Ezeket is felhasználva programom a választási kampányig kerül véglegesítésre, melyben kiemelten fontosak lesznek a közlekedéssel és parkolással kapcsolatos fejlesztések, a zöld tudatosságot elősegítő intézkedések, illetve a mindennapi életünket megkönnyítő beruházások. Sportolóként is mindig a dobogó legfelső fokára szerettem volna eljutni,

most is magas célt tűzök ki magunk elé, amiért minden nap keményen fogok dolgozni: szeretném, hogy 40-50 év múlva a II. kerületben olyan utcákat láthassunk, mint Svájcban.

A kerület jómódúnak számít, csak az iparűzési adó több mint 13,1 milliárd forint bevétele származik. Mitől ilyen erős itt a gazdaság?

Annyiban pontosítanék, hogy az említett iparűzési adó nem közvetlenül az itt folyó gazdasági tevékenység eredménye, hanem a forrásmegosztás alapján a fővárosi iparűzési adóbevételek kerületünkre visszaosztott összege, de azzal egyetértek, hogy a II. kerület jó adottságokkal és pénzügyi lehetőségekkel rendelkezik, csak jól kell elosztani. Nem úgy például, ahogy Őrsi elköltött 300 millió forintot Karácsony Gergely helyett a Szilágyi Erzsébet fasor egy részének felújítására, miközben a kerületi utak és járdák egyre rosszabb állapotban vannak és nem kerültek kialakításra új parkolóhelyek sem.

Jelenleg az egész költségvetést folyamatában vizsgáljuk, és nem kis aggodalommal tölt el, hogy Perjés Gábor a baloldal 526 millió forintos tiltott kampányfinanszírozási ügyének főszereplője bent ül a képviselő-testületben, a Költségvetési Bizottság tagja és a mai napig Őrsi Gergely frakcióvezetője.