Floridában dolgozó magyar orvos: Fejetlenség, üres kórházak, és átpolitizáltság
InterjúEgymás döntéseit bírálják felül a szövetségi, az állami, a megyei és a városi vezetők, akik leginkább a novemberi választásokat tartják szem előtt, nem a járványügy érdekeit - mondta a Növekedés.hu-nak Miskolczi László neuroradiológus szakorvos, aki évtizedek dolgozik Floridában, az egyik legfertőzöttebb államban. Késve kaptak felszerelést és adatokat, rohamtempóban készültek a járványra, ellopták a maszkokat a kórházból, és a szervezetlenség miatt most konganak a kórtermek az ürességtől, műtétek maradnak el. A társadalombiztosítási rendszer jellege miatt pedig sok vidéki kórház csődbe megy, a biztosítás nélküliek pedig csak nagyon súlyos esetben mernek orvoshoz menni.
Ön évtizedek óta él a Florida állambeli Ft. Lauderdale-ben és ott dolgozik neuroradiológus szakorvosként. Orvosként hogy éli meg a jelenlegi helyzetet: hogyan változott a munkája a vészhelyzet kihirdetése után?
Mint intervenciós neuroradiológus, a feladataim közé tartozik a nyaki és agyi érbetegségek kivizsgálása és kezelése, ugyanakkor az általános orvoslástól meglehetősen eltávolodtam, ideértve az infektológiát is. Emiatt a körülöttem zajló, pandémiával kapcsolatos dolgokról főleg másodkézből szerzek információkat.
Ugyanakkor a járvány az én szakmámat is közvetlenül érintette és érinti, gondoljunk csak a hírekben is szereplő megváltozott számú és minőségű stroke esetekre.
Floridában az első két beteget március 1-én diagnosztizálták. Két héttel később, március 14-én az a hír terjedt el, hogy mozgósitják a Nemzeti Gárdát és 2-3 nap múlva kijárási korlátozásokat vezetnek be. Ugyanazon a napon a hadsereg átvette az ellenőrzést a kórházunkhoz közeli kisebb repülőtér felett, és a hírek szerint konténerekből, sátrakból valami szükségkórház-szerűséget kezdtek építeni. Miután sokaknak van rokona vagy ismerőse a Gárdában vagy a hadseregben, hatalmas pánik tört ki, mindent felvásároltak.
Miskolczi László neuroradiológus
Este 7 körül indultam hazafelé a kórházból, és már nem találtam krumplit, hagymát, gyümölcsöt, tejet, tojást. A kormányzat az egész mozgósítást még aznap este letagadta, de a bevásárlási pánikon már nem tudtak úrrá lenni. A Nemzeti Gárdát végül csak arra használták, hogy biztosítsa a rendet a mobil tesztelő helyeken, bár azok csak hetekkel később kezdtek üzemelni.
A szükségkórházból sem lett semmi, átnevezték tesztelő állomásnak, de aztán még azelőtt megszüntették, hogy elindult volna. A korlátozásokat végül március 30-án vezették be.
A fentiekből látszik, hogy kormányzati szinten elég nagy fejetlenség uralkodott az elején. A floridaiak a hurrikánok miatt már annyira tapasztaltak, hogy azonnal bevásárolnak, ha érzik a bajt közeledni.
Május legvégén 53 ezer koronavírus-fertőzöttet és 2360 elhunytat tartottak nyilván Floridában, ami a nyolcadik legrosszabb adat. Milyen volt Önöknél a tájékoztatás minősége? Kaptak elegendő információt a fertőzések számáról?
A kormányzat kommunikációja katasztrofális volt az első napokban. Mindössze az esetszámot közölték, de azt már nem, hogy hol, vagy azt, hogy van-e haláleset.
Több hét telt el, míg értékelhető minőségű és mennyiségű hivatalos információ kezdett szivárogni. Igazából még azt sem tudtuk, hogy a saját kórházunkban van-e vírusfertőzött, illetve, hogy kell-e ilyen betegekre számítani.
Azt is csak a sajtóból tudtuk meg, hogy Fort Lauderdale-ben egy orvos, Miamiban pedig egy nővér is volt az első áldozatok között. Arról, hogy egy közeli nyugdíjas otthon gócponttá vált, abból szereztünk tudomást, hogy a mentősök rendszeresen ingáztak az otthon és a kórház között. A beérkező idős, nagyon rossz állapotban lévő betegeket eleinte tesztelni sem tudtuk, vagy ha igen, az eredmény több nappal az után jött vissza, hogy a beteg már elhunyt. Mindez ráadásul úgy történt, hogy riasztó példaként ott lebegett a helyi kormányzat előtt az észak-olaszországi vagy a Washington állambeli helyzet.
Kaptak elegendő védőfelszerelést a kórházban?
Egy biztos. A bűnözők sokkal gyorsabban felismerték a lehetőségeket. A kórházunk alagsori raktárából 60 kartondoboznyi maszkot loptak el egyik éjjel, több ezer darabot. Talán emiatt is közölték velünk hogy a maszkokkal erősen takarékoskodnunk kell, kb. 3 hétre volt elegendő, és akkor még semmi remény nem látszott, hogy be tudnak szerezni pótlást.
Az első N95-ös maszkot március 18-án kaptuk meg, azzal, hogy ezt kell használnunk, amíg nincs utánpótlás. A maszk még az előző, 2012-es SARS járvány óta volt a raktárban, úgyhogy figyelmeztettek, hogy a gumipánt lehet, hogy nem bírja sokáig.
Azóta magánúton beszereztem egy másodikat, valamint kaptam egy harmadikat a kórházban egy munkatársától. Most május közepe van, a negyediket egy hete kaptam, már hivatalosan a kórháztól. Így állunk a világ legnagyobb gazdaságában maszk szempontjából. Az utcára, a bevásárláshoz egyébként van textilmaszkunk, önkéntesek varrták, köszönet érte.
A járványra válaszként hogyan alakították át a kórház működését?
A védőfelszereléstől eltekintve a saját kórházunkban nagyon jó szervezettséget tapasztaltam.
Megnyitottunk egy COVID-19 intenzív osztályt 12 ággyal, majd kiürítettek két teljes emeletet, ahol COVID-19 osztályokat alakítottak ki. Később, ahogy szükség lett rá, az idegsebészeti intenzív osztályból is COVID-19 intenzívet csináltak 10 ággyal, végül kiürítették az általános intenzív osztályt is (ami újabb 10 ágyat jelentett), de végül erre már nem volt szükség, sőt, azóta ismét visszatértünk 12 COVID intenzív ágyra. Lélegeztető gépből nem alakult ki hiány, bár eleinte sokan pánikoltak. Kiváló ötletnek tartottam, amikor a teljes ideggyógyászati ambulanciát, ami egy külön bejáratú épületszárny, kiköltöztették, hogy egy COVID ellátó központot alakítsanak ki a kórházi dolgozók részére már az első héten. Végül szerencsére olyan kicsi lett a kihasználtsága, hogy két hete átszervezték, és most az elektív műtétre jelentkezők szűrését végzik itt. A kihasználtság még így is alacsony.
Mikortól és mennyi tesztet végeztek?
Magyarországon már rég ezrével végezték a PCR teszteket, mikor Florida igazából elkezdett tesztelni.
Mikor végre a CDC (Szövetségi Egészségügyi Szerv) beleegyezett, hogy mi is végezhetünk teszteket, onnantól a várakozási idő lecsökkent egy hétről mindössze 45 percre. Saját kórházunknak is van PCR berendezése, minden bejövő beteget letesztelünk, tünetektől függetlenül. Most, hogy a tervezett műtétek ismét beindultak, sajnos az igényelt tesztek száma megint meghaladja a helyi kapacitást, úgyhogy a várakozási idő megnőtt, most öt nap. A sürgősségi osztályon keresztül érkező betegeket viszont továbbra is 45 perc alatt le tudjuk tesztelni.
Hogyan alakult az ellátandó betegek száma?
Eleinte a legtöbben - beleértve a politikusokat, az egészségügyieket és a lakosságot - arra készült, hogy megismétlődik, amit a hírekben Olaszországból láttunk. Az osztálykiürítések és a fő átszervezések emiatt történtek: késve, és rohamtempóban. Aztán 2-3 hét múlva kiderült, hogy a betegszám nem növekszik úgy, mint New York-ban. Emiatt az egyébként mindenhol profitorientált kórházak nagyon kellemetlen helyzetbe kerültek anyagilag.
Az osztályok üresen álltak, miközben a műtétre váró, nem sürgős betegeket hazaküldték.
Így nem lehet bevételre szert tenni, úgyhogy a kórházak egy ideig arra vártak, mikor kapják meg a zöld jelzést a politikusoktól, hogy vissza lehet-e hozni a betegeket. Szerencsére május 11-én újraindultak a műtétek. A műtéteink száma március elején még erősen indult, de az utolsó 10 napban lényegében leálltunk, áprilisban pedig a visszaesés kb. 80 százalék volt. Csak sürgős eseteim voltak: stroke, agyi aneurizma vérzés. Gondolkodtam azon, hogy az elmaradt műtétek miatt felszabadult időmben önkéntesként besegítek a COVID osztályokon, de rájöttem, hogy jobban teszem, ha maradok gyakorlatilag ügyeletesként. A kórházban én vagyok az egyetlen specialista, aki stroke-ot tud katéteres úton nagy hatékonysággal kezelni, így több életet tudok a saját szakterületemen megmenteni, mint egy COVID intenzív osztályon.
Hogyan változott az orvosok fizetése az elmúlt időszakban?
Az alapfizetésem szerencsére nem változott a csökkent esetszám ellenére sem, mivel olyan szerződésem van, ami biztosítja az említett alapfizetést. Az orvosok többségének viszont teljesítmény alapú a bérezése, így egyesek nagyon nagy bajban lettek volna, ha nem áll át a kórház egy köztes megoldásra.
Az új rendszer szerint minden orvos a saját szakterülete átlagának 80 százalékát kapja, plusz egy teljesítmény alapú bónusz, ami nyilvánvalóan csak azoknak jár, akik a COVID osztályokon dolgoznak.
A leginkább vesztes szakterületek a kardiológia és az ortopédia. A leginkább nyertes a sürgősségi orvoslás, a belgyógyászat, azon belül az infektológia. A szakorvosok fizetése mindazonáltal összességében csökkent, mintegy 20-40 százalékkal, és mivel a változtatások 2021 áprilisig érvényesek, ez a fizetéscsökkentés egyelőre így is marad. Valószínűleg szükséges is a kórház túléléséhez. A probléma inkább az, hogy a kórházak konganak az ürességtől.
A vírussal kapcsolatban mit tart most a legnagyobb kockázatnak?
Az egészségügy meg tud birkózni a feladattal, amennyiben a politikusok ésszerű keretek között tartják a nyitást. Viszont a gazdaság miatt nagyon aggódom.
A gazdaság jó része leállt, és nehéz lesz feléleszteni. Hamarosan meg fognak jelenni a vállalati csődök, nem egy, hanem sok. A munkanélküliség hatalmasra nőtt.
Orvosi szempontból nézve, félelem abból az otthon is publikált megfigyelésből adódott, hogy a COVID elősegíti a vérrög képződést, ami viszont kihat a stroke esetszámra.
Érdekes módon mi ilyen eseteket nem kaptunk. Talán azért nem, mert a mi beteg populációnk főleg magas keresetű vagy jólszituált nyugdíjas, magasabb átlag életkorú személyekből áll, akik maguk is jól képzettek, jól informáltak a járvánnyal kapcsolatban, és inkább otthon próbálják meg kifeküdni a stroke tüneteit, semmint bejönni a kórházba, ahol esetleg megfertőződhetnek az ő korukban igen veszélyes vírussal. Ugyanakkor a szomszédos Dade megyében (Észak-Miami), ahol főleg alacsonyabb keresetű, kevésbé képzett, spanyolajkú a lakosság többsége, valami miatt jelentősen megugrott a kórházba kerülő stroke esetek száma. A valós okokat talán csak majd évek múlva tudjuk meg.
Milyen szakmai nehézségeket tapasztal a COVID miatt az Ön szakterületén?
A stroke esetek legsúlyosabb változatában valamelyik nagy agyi verőér záródik el, és amennyiben nem nyitjuk ki nagyon rövid időn belül, az érintett agyállomány elhal és a stroke visszafordíthatatlanná válik. Az elmúlt években tökélyre fejlesztettük a diagnózis és a kezelés gyorsaságát.
Gyakran 30 perccel a kórházba érkezés után már a műtőasztalon fekszik a beteg. Ez most probléma, mivel a gyors PCR teszt is legkorábban 45 perc alatt ad eredményt, tehát mi minden egyes esetet úgy kezdünk el, mintha pozitív lenne. Aztán amikor megjön a negatív (mint eddig még mindig), nincs időnk kivetkőzni a védőruhából, abban maradunk, amivel elkezdtük. Viszont van N95 maszk, amiben egy műtétet elvégezni jóval megterhelőbb, mint egy sima sebészi maszkban, aztán ott van az örökké bepárásodó arc pajzs, védőszemüveg.
Úgy tudjuk, hogy az amerikai egészségbiztosítási rendszer jelentősen különbözik a magyarországitól. Hogyan reagáltak a kórházak a járványhelyzetre?
Nem maga az egészségbiztosítási rendszer akadályozza a járvány elleni fellépést, hanem azok a beidegződések, amiket a rendszer hozott létre.
Itt az egészségügyi dolgozók már hozzászoktak ahhoz, hogy a lakosság nem biztosított része csak akkor jut el a kórházba, amikor a panaszai már súlyosak. Pedig a koronavírussal kapcsolatban nagyon fontos, hogy ne a közösséget fertőzzék az ilyen, biztosítással nem rendelkező betegek. Ugyanők azok, akiknek jelentős, kezeletlen alapbetegségeik vannak, és nyilván emiatt a vírusfertőzés is súlyosabb formában jelentkezik náluk.
Szerencsére az elmúlt hetek tapasztalata azt mutatja, hogy beteg nem maradt kezeletlen.
Arra nincs teljes rálátásom, hogy a biztosítatlan betegek költségeit ki fedezi, de Florida állam költségvetésében is szerepel ilyen tétel, és a szövetségi kormányzat is nyújtott és nyújt segítséget a kórházaknak. Ugyanakkor az sem tagadható le, hogy a kórházaknak a jelenlegi helyzet igen jelentős anyagi veszteséget okoz. Emiatt a kisebb, vidéki kórházak, amelyek egyébként is alacsony népsűrűségű, szegényebb környéket látnak el, már mentek csődbe és zártak be az elmúlt hetekben, és várhatók nagyobb kórházcsődök is.
A kórházak, versenyhelyzetük ellenére meglepően összezártak és segítőkészek lettek egymással. A probléma nem ebből adódik, hanem abból, hogy választási év van és az átpolitizáltságból sajnos a járvány kezelése sem maradhatott ki.
Ron DeSantis, floridai kormányzó viszonylag későn rendelt el korlátozásokat és nagyon hamar az állam mindennapi életének fokozatos újraindításáról döntött. Sokan bírálták a döntést, azt korainak és veszélyesnek tartották, hiszen a járvány még messze nem fejeződött be. Ez indokolt és helyes lépés volt-e?
A helyi hírcsatornákból tájékozódva mindenesetre feltűnő, hogy mennyire szabad keze van a helyi vezetőknek.
Az állam kormányzója felülbírálhatja a szövetségi kormányzat döntéseit, a megye polgármestere nemet mondhat az állami vezetésnek, és a város polgármestere mindezek után úgy dönt, ahogy jónak látja, szem előtt pedig leginkább a novemberi választásokat tartják, nem a járványügy érdekeit. Számomra például teljesen érthetetlenül meghátráltak a kijárási korlátozások bevezetése ügyében, ami minimum egy hét késlekedést eredményezett. Szerencsére ez nem okozott kontrollálhatatlan felfutást a betegszámban.
Általánosságban elmondható, hogy
a republikánus politikusok a vírus terjedése miatt kevésbé aggódnak, viszont szeretnék a gazdaságot jó állapotban látni, vagy legalábbis mutatni a novemberi választásokhoz közeledve. A demokrata vezetők viszont, hangsúlyozzák a vírus terjedésének veszélyét, és minél későbbi nyitásban gondolkodnak.
Az ő érdekük inkább az, hogy saját magukat erőskezű, határozott politikusnak tüntessék fel, és a gazdaság visszaerősödése lehetőleg a novemberi választások utánra tolódjon.Én ebben az ügyben igazságot tenni nem tudok, nem is szándékom, utólag majd meglátjuk.
Az amerikai társadalomban mennyire érezni a járványtól való félelmet? Milyen óvintézkedéseket tesznek az emberek a járvány elkerülésére a hétköznapokban?
A kormányzati utasítások kapcsán látok néhány megmosolyogtató hasonlóságot Magyarországgal. Eleinte, amíg nem volt elég maszk, hangsúlyozták, hogy a maszkok nem is segítenek annyit. Most, hogy már van mindenkinek valamit feltenni a szája elé, kötelezővé tették a közterületeken.
Az emberek hozzáállásával kapcsolatban az USA-t az észak-olasz lakossághoz tudom hasonlítani. Amikor az olasz kormányzat kihirdette a kijárási tilalmat, lakosok tízezrei indultak meg délre, az utolsó vonattal. Emlékszem, az amerikai hírműsorokban mindezt meglehetősen elítélték. Majd néhány héttel később, mikor New York-ban tombolni kezdett a járvány, a lakosok tízezrei ültek repülőre vagy autóba, áthozva a vírust Floridába.
A hétköznapi élet mikor térhet vissza a normál kerékvágásba? Tart-e egy második fertőzési hullámtól?
A külföldi utazások nyilván leálltak. A belföldi turizmus biztos elsőbbséget fog élvezni az idén, lehet, hogy jövőre is. Légitársaságok, busz és vasúti vállalatok fognak csődbe menni az elkövetkező hónapokban. A társashajó társaságok szintén léket kaptak. A lakosság egy jó részének anyagi gondjai lesznek, és nem az utazás lesz az első gondolatuk. A vállalatok az elmúlt hetekben rájöttek, hogy jelentős költségmegtakarítást lehet elérni video konferenciákkal.
A kilátások eléggé komorak. Az utazási korlátozások teljes felszabadítása egész biztosan egy újabb jelenős fertőzési hullámot indítana el. A világnak meg kell tanulnia egy kicsit zárkózottabban élni. Szerintem az egészségügyi maszkok hosszú hónapokra, ha nem évekre, a jó barátaink maradnak.
Az egyetlen reménysugár egy védőoltás mihamarabbi kifejlesztése, és a tömeges oltások elkezdése. A gazdaságban pedig fel kell készülni egy elkerülhetetlen válságra, ami viszont nem fog minden szektort egyformán érinteni. A hanyatlás már elkezdődött, csak a statisztikák még nem mutatják. A visszaesés hosszan fog tartani és a kilábalás lassú lesz.