Földindulás a Közel-Keleten - ki lesz a legnagyobb vesztes?

Nem gondoltuk Bassár el-Aszad elnök uralmáról, hogy ezer évet is kibír, de azt sem, hogy egy hét leforgása alatt könnyedén megdönti egy semmiből jött iszlamista csoport. Mi áll a gyors bukás hátterében?

Bassár el-Aszad rendszere, emlékezzünk csak vissza, már 2015-ben is majdnem megbukott, a szír elnök elsősorban regionális szövetségeseinek köszönhette, hogy hatalomban maradhatott.

Mára azonban fordult a kocka, a Hezbollahot politikai, gazdasági, de fegyveres értelemben is megroppantotta Izrael az elmúlt egy évben. Iránban csapnivaló a gazdasági helyzet, a perzsa állam jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ezeket a veszteségeket pótolni tudja.

Oroszország figyelmét leköti az ukrán háború. Ez nem jelenti azt, semmit nem tettek Aszad megmentéséért, amikor a felkelők elkezdtek előrenyomulni, az orosz légierő légicsapásokat indított ellenük,

ezek csak akkor álltak le, amikor Moszkvában konstatálták, hogy villámgyorsan omlik össze a szír haderő. Vélhetően úgy döntöttek, nem fogják egyedül megvívni Aszad háborúját.

Valóban nem állíthatjuk, hogy a szír kormányerők tigrisként harcoltak volna. Miért volt ennyire lagymatag az ellenállás?

A külső okok mellett bőven voltak belső problémák. Szíria gazdasági helyzete katasztrofális volt, Aszad már régóta nagyon gyenge kézzel uralkodott.

A politikai megbékélésért, és a lojalitásért cserébe nagyon nagy teret kellett adnia azoknak a haduraknak, milíciáknak, akik az ország különböző területeit uralták. Így meg tudta ugyan erősíteni a pozícióját, de mozgástere nem sok maradt. Mindeközben a lakosság 90 százaléka segélyektől, illetve a külföldön élő és dolgozó rokonok hazautalásaitól függött. Egy katona zsoldja három napi megélhetésre volt elég. Ebbe a nem éppen rózsás környezetbe érkeztek meg a lázadók.

 A felkelők nagyot nyertek, ellenben Irán nagyot vesztett. Fél éve még úgy tűnhetett, hogy jól sakkoznak ott a térségben, még ahhoz a céljukhoz is elég közel kerültek, hogy Izraelnek komolyan tudjanak ártani. Mekkora hatalmi átrendeződést jelent a bukásuk a Közel-Keleten?

Valóban, Irán nagyot vesztett. Geopolitikai szempontból nagyon rosszul jön ez a rezsimnek, ám korai lenne még temetni őket. Azt még nem látjuk, hogy mit eredményez majd ez a folyamat.

Irán irdatlan erőforrásokat ölt bele abba, hogy proxyhálózatát fenntartsa, Szíria és a Hezbollah rengeteg pénzt emésztett fel. Elképzelhető akár egy olyan forgatókönyv is, hogy miután ezek a kiadások most visszaesnek, több pénz marad a lakosságra, akár még javulhatnak is Irán gazdasági mutatói.

Az oroszokat eddig leginkább presztízsveszteség érte, legfrissebb információink szerint egyik szíriai bázisukat sem ürítették ki, a tartúszi kikötőt nem kellett evakuálni, mindössze fokozták a hajók védelmét.

Hosszú távon mi lesz az orosz katonai létesítmények sorsa?

A felkelők azzal indítottak, hogy egyedül az Aszad-kormányt tekintik ellenségüknek, Oroszországot nem. Ám a tartuszi kikötő sorsáról aligha a felkelők fognak dönteni, és nem is az új szír kormány.

Azon fog múlni, hogy milyen megállapodások köttetnek a háttérben az Egyesült Államok és Oroszország között. Ez az egyezkedés elsősorban Ukrajnáról fog szólni, ebben lehet majd egy ütőkártya a kikötő sorsa.

Ha valahol árgus szemekkel nézik, mi történik Szíriában, az Izrael. Mit jelent a zsidó állam számára ez a hatalmi átrendeződés?

Izrael felé is baráti jobbot nyújtottak a felkelők, sőt még meg is köszönték, hogy az IDF segített nekik megszabadulni a Hezbollahtól. Kezdetnek ez biztató, de érthető Izrael bizalmatlansága is az iszlamisták irányába.

Ha nem sikerül békés úton levezényelni az átmenetet, könnyen káoszba fulladhat az ország. Az izraeli fegyveres erők ezért is pusztítják el módszeresen a korábbi szír kormányerők fegyverzetét, nehogy azok egy ilyen helyzetben rossz kezekbe kerüljenek, és esetleg Izraelre nézve is fenyegetést jelentsenek.

És bár a szárazföldi erők előrenyomultak a Golan-fennsíkot követő területeken, ez nem jelenti azt, hogy területi ambícióik lennének, inkább arról van szó, hogy pufferzónát képeznek.

Visszatérve Iránra, bukott a teljes proxyhálózata Gázától Jemenig?

A jemeni lázadók részesei, ennek az iráni proxynak, de nem ők állnak a legközelebb Teheránhoz. A Hezbollah volt koronaékszerük. Persze ettől még a jemeni lázadók is Irán szövetségesei, és aligha fogják önként feladni ezt a pozíciót, azt azonban még nem lehet tisztán látni, mit hoz a jövő.

Ahogy most mindenhol, Teheránban is azt várják, hogy milyen irányba indul el az új amerikai kormányzat. Mit lép Donald Trump? Mutatja-e jelét annak, hogy készen áll a helyzet békés rendezésére, vagy inkább a szankciós politikát fokozva nekilát a rezsim megdöntésének?

Közben Irán elsődleges célja most az, hogy gazdaságilag stabilizálja magát, mert ott is katasztrofális a helyzet, és ez erodálja a rezsimet.