Székács Béla: Hamarosan nagyon sokáig élünk majd, de addig is tenni kell érte

Interjú2019. máj 12.Kamasz Melinda

Már a harmincas éveinkben tennünk kell azért, hogy a lehető legoptimálisabban öregedjünk meg. A legfontosabb, hogy fittek maradjunk, ez még annál is többet számít, mint, hogy túlsúlyosak vagyunk-e vagy sem – állítja Székács Béla a geriátriai-gerontológiai tudományok professzora, az MTA doktora.

A világ legbefolyásosabb országának vezetéséért 2016-ban hetven év körüliek versenyeztek, sőt Trump 74 évesen újra indul majd az USA elnöki posztjáért. Minek köszönhető az, hogy ennyi idősen Clinton, Sanders, vagy Trump szellemileg, fizikailag olyan jó állapotban van, hogy akár az USA elnöke lehessen?

Nagyjából hetven éves lett az a korosztály Amerikában, amelyik  már több mint három évtizede egészségtudatosan él, s bizony ez ennyit számít.

Körülbelül 75-80 éves korig állapotunk minőségét döntően az határozza meg, hogy korábban a 30-40-es éveinktől kezdve milyen életmódot éltünk. 80 fölött egyre inkább belép a genetikai meghatározottság. Még idősebb korban, mondjuk 95-100 év tájékán ez még inkább így van.  Mit jelent az pontosan, hogy öregedés?

Az öregedés alapja a progresszív, visszafordíthatatlan, nagyon lassú, de néha felgyorsuló sejtkárosodás, amelynek részeként maga a genetikai vezérlő információ is fokozódó károkat szenved, később pedig a sejt véglegesen elmúlik. Öregedő szervezetünk így egyre kevésbé képes fenntartani addigi anyagcseréjét, működését, egyre több lesz benne a kisebb – nagyobb hiba, az alkalmazkodóképességet biztosító kapacitásai egyre jobban, végül kritikusan beszűkülnek.

Van normális öregedés?

Hogyne. Kétfajta öregedés van.

A normális idősödés esetén  az ember a nagyobb korfüggő idült betegségek nélkül öregszik meg, önfenntartó marad, korának megfelelő a mobilitása, a gondolkodása.

A memóriavesztés jobbára a nevek, főnevek vonatkozásában fordul elő. A logikai kognitiív képességeink még jók, bár bonyolult új kihívásoknál a döntések lelassulhatnak. A kóros öregedést egy, vagy több  szervrendszerben is betegségek fellépése jellemzi. A szív, vese, agy éreredetű idült károsodása mellett súlyos tüdőproblémák, mozgásszervi degeneratív gyulladások, demencia, Alzheimer-betegség, Parkinson-kór, vagy rák alakulhatnak ki.

Meddig élhet optimális esetben egy ember?

Erre viszonylag pontos számunk van. Leonard Hayflick sejttenyészettekkel kísérletezett, ő állapította meg, hogy egy sejt nagyjából ötven sejtosztódásra képes, utána elpusztul, vagy rákossá alakul.

Ebből következően az ember maximum 120-130 éves koráig élhet. A rákos sejtek nem pusztulnak el soha maguktól, viszont előbb-utóbb megölik a szervezetet.Mit kell tennünk annak érdekében, hogy a lehető legoptimálisabban öregedjünk?

Három kulcsszóval indítok: fizikai aktivitás, étrend, agyi tréning.

Mindezekről komoly nemzetközi tanulmányok születtek. Egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a rendszeres mozgás, fizikai erőkifejtés, a fittség megőrzése minden tekintetben a legfontosabb, talán fontosabb, mint az, hogy kissé túlsúlyosak vagyunk-e vagy sem.

Ötven éves kor körül mindenképpen megindul, 70-75  év felett már kritikussá válhat az ember izomvesztése. Az viszont, hogy ez milyen mértékben következik be, nagyon függ attól, hogy mennyire élünk fizikailag aktív életet.

Az izom tömegének lehető leghosszabb ideig történő megtartása nem csak azért fontos, hogy jól nézzünk ki, vagy, hogy tudjunk megfelelően mozogni. Egy sor fontos élettani szabályozásban ugyanis alapvető szerepet játszik. Tehát heti 3, de akár 6-7 alkalommal történő mozgás, amely a lehető legtöbb izomcsoportot érinti, elengedhetetlen az idős személyeknél.

Érdemes valamilyen speciális táplálékkal,  étrend-kiegészítővel segíteni az izomtömeg megóvását?

Az utolsó évtizedben jöttek rá arra, hogy időseknél érdemes nemcsak növelni a fehérjebevitelt, de a 65-70 éves életkortól már az úgynevezett gyorsan felszívódó fehérjebevitelt kell elsősorban emelni, ez ugyanis az izomban gyorsított beépülést eredményez.

Ezek a tejsavó eredetű fehérjék, amelyek kiugró mértékben tartalmaznak esszenciális aminosavakat. Mindezt leucinnal, D vitaminnal érdemes még hatékonyabbá tenni.

Az is fontos, hogy e speciális kombináció bevitele esetén pár órán át tartózkodjanak szénhidrát és zsír eredetű kalóriától, mert az gyengíti a hatást, vagyis  a fehérjeszármazékok gyors beépülését az izomba. Mindezek, együtt a mozgással, biztosítják, hogy az elkerülhetetlen hanyatlás lassabban következzen be.

Mi a helyzet általában az étrenddel?

Mértékletesen és racionálisan kell étkezni. Időskorban az egész bélrendszer lustábbá válik, a béltovábbító funkció renyhül,  így a rostbevitelt növelni kell, amely az optimális baktérium flórának is az egyik legfontosabb biztosítéka.

A rendszeres zöldség, gyümölcs, a fehérje és a kellő mérvű, időben megfelelően szétosztott  folyadékbevitel egyaránt kiemelkedő jelentőségű. A túlzott szénhidrátfogyasztást mérsékelni kell. A csak átmenetileg magas glukóz szintek is képesek érfali károsodást kiváltani.

A túlsúly 65 éven túl is szív-érrendszeri kockázatot jelent. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy van egy furcsa, időskori paradoxon. Az utolsó évtizedben fedezték fel és erősítették meg, hogy

főleg 80 év felett egyes betegségekben jobb a túlélése azoknak, akiknek van egy kis túlsúlya.

Az agyi kapacitás is óhatatlanul csökken?

A homloklebenyben a  rövidtávú gyors munkamemória  működés folyamatai kicsit mindenképpen romlanak, valamelyes lassulás, főleg egyidőben több csatornán is bejövő információk esetén mindig megfigyelhető.

Az öregedéssel az idegsejtek ritkulása, a receptorszám csökkenése következik be az az elülső homloklebenyben, majd hátrébb is, a hosszútávú memória kezelését biztosító hipocampusban.

A sejtek pusztulnak, ez ellen nem tudunk tenni semmit, idős korban egyszerűen kevesebb sejt áll rendelkezésre a rövid és hosszú távú raktározásra. Egyébként az öregkori szellemi teljesítménynek éppen ebből kifolyólag van előnye is. Kevésbé részletgazdag a hosszútávú információ megőrzés, így viszont könnyebb struktúráltan csomagolni, akut feladatnál így nagyobb emlék-volument lehet egyszerre pásztázni, és megszokottabb kihívásokra, kérdésekre akár gyorsabb is, akár jobb is lehet a válasz, a döntés, mint a részletgazdag fiatalabb agyak esetén.

Az agyi kapacitáson lehet javítani, vagy lassítani a leépülést?

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni bármilyen információs csomagok bevitelét, és legyen összekötve valamilyen feladattal, vagy érzelemmel.

Ha olvasok valami érdekeset, egy órával később, de másnap is ellenőrizzem, fel tudom-e idézni a benne lévő neveket. A karbantartott, szinte állandóan kihívásokkal szembesülő  agy jóval később hanyatlik, és erre jó példát mutatnak az USA említett elnökjelöltjei.

Egyébként érdekes, hogy még az agyi működés is javul a gyakori fizikai tréning hatására - feltehetően a javuló agyi kisérkeringés jóvoltából.

Sajnos nemcsak a fiziológiás, igen lassú sejtpusztulás játszik szerepet ugyanis az agyi elbutulásban.  Az agy a szürkeállománya alatt lévő fehérállományból is kiindulhat először az idegrostok károsodása, majd a sejtek patológiás pusztulása, a kiserek érelmeszesedése és a hajszálérkeringés kóros elégtelensége következtében. Ezeket az új generációs képalkotó rendszerekkel egyre jobban ki tudjuk mutatni. A rendszeres fizikai aktivitás ezeket a patológiás folyamatokat képes fékezni.

A stressz öregít?

A jó stressz nem, kellenek ugyanis a kihívások az embernek, ugyanakkor a feloldhatatlan, hosszú ideig fennálló probléma már károsító, kóros jó néhány szervrendszerre.

A női öregedés más, mint a férfi? Érdemes például hormont szedni a nőknek?

Az ösztrogénnek van szerepe abban, hogy a nők kevésbé halnak meg 50 éves korukig.

Az ösztrogén hormonpótlás sokáig csodaszer volt, amíg egy nagyon alapos kutatás be nem bizonyította, hogy bizony mellékhatásai is vannak, fokozza például a trombózishajlamot.

Vannak viszont érdekes új molekuláris biológiai kutatási eredmények is ösztrogénnel: a sejtöregedésben szabályozó, vagy csak jelző szerepet játszó telomer-hosszra pozitív hatást gyakorol.

Ön szerint a következő 20-30 évben milyen áttörések lesznek a gyógyászatban, amely kihat majd az öregedésünkre is?

Amerikában nagy divatja van az úgynevezett anti aging rendeléseknek, amelyeknek ígérete  tudományosan persze nem nagyon megalapozott. Különböző kezelésekkel a páciens külsőleg fiatalabbnak nézhet ki ugyan a koránál, de valójában nem vált fiatalabbá. Van azonban egy csomó ígéretes kutatás.

Egy-két évtizeden belül vélhetően az érrendszerünket sokkal jobban tudjuk védeni, és ez kihat majd szinte mindenre a szervezetünkben.

Hosszú távon valószínűleg génmódosítások, új megközelítésű őssejt próbálkozások is beindulnak majd, Az előbbiekre viszont megbízható módszerek még alig vannak, hiszen az már most biztos, hogy ha van értelme, akkor egy-egy gén módosítása helyett minimum 40-50 gént kell majd egyidőben módosítanunk. Élő már kialakult szervezetbe ilyen komplex információt egyszerre bevivő faktort jelenleg még elképzelni sem tudunk, sem vírus, sem baktérium erre nem alkalmas. A téma azért is szörnyen ingoványos, mert sohasem tudjuk, hogy akár csak egy-két gén módosítása is milyen rejtett következményekkel jár majd. Ha például egy tehén genetikailag módosított takarmányt eszik, akkor teljesen sohasem tudjuk, mit módosít majd ez az állat baktériumkészletén, amely viszont részben ránk, a fogyasztókra is kihatással lehet. A baktériumkészletünkről egyébként eleve még rengeteg izgalmas információt kell beszereznünk. Ugyanis egyre bizonyosabb, hogy nemcsak az emberi faj sokezer évi alakulásában, de akár az egyed fejlődésére is genetikai hatásokat tudtak és tudnak gyakorolni.

Sose felejtsük el tömeges jelenlétüket: valójában egy hatvánnyal több baktérium van bennünk, mint ahány sejt.