Hónapok óta zárva az állatkert, Budapest ostroma óta nem volt ilyen

Hogyan hatott a bezárás az állatkert mindennapjaira?

Tavaly az év első tíz hetében ment csak minden a rendes kerékvágásban, majd jött a bezárás március 15-én. Május 19-én tudtunk újra kinyitni, de csak számos biztonsági intézkedés betartása mellett, végül novemberben jött az újabb zárás. Nem ehhez vagyunk szokva, hiszen az állatkert korábban olyan intézmény volt, amely az év minden napján, az ünnepnapokon is fogadta a látogatókat. Évtizedekkel ezelőtt még az volt a gyakorlat, hogy késő ősztől kora tavaszig hetente egy napon zárva voltunk, de ilyen utoljára 1994-ben fordult elő, azóta folyamatos volt a nyitva tartás. Arra pedig, hogy hónapokig ne legyen nyitva a Fővárosi Állat- és Növénykert, csak a második világháború idején, Budapest ostroma alatt volt példa. A munka ugyanakkor nem állt le, továbbra is a megszokott magas színvonalon gondoskodunk az állatokról és a növényekről.

A 2019-es évhez képest tavaly mennyire esett vissza látogatottság?

Jelentősen. A számok ugyan még összesítés alatt vannak, de mivel az év egyharmadában egyáltalán nem voltunk nyitva, és a fennmaradó időben is sem tudtunk teljes gőzzel működni, nagyjából a felére eshetett vissza.

Anyagilag ez mennyire terhelte meg az állatkertet?

Normális körülmények között az állatkert működési kiadásait kétharmad, vagy egy jobb évben akár háromnegyed részben is a bevétel fedezi.  A bevételi oldal tavaly a szokásosnál lényegesen karcsúbb volt, de több helyről is kaptunk támogatást, így ellensúlyozni tudtuk a kieső bevételt. Már tavasszal rengeteg látogatónk keresett meg minket azzal, hogy szeretnének segíteni. Sokan fogadtak örökbe jelképesen állatot. Kaptunk segítséget a kormánytól, és a fővárostól is. És bár a kiadási oldalon szükség volt némi átszervezésre, halasztható karbantartási feladatokra később kerül csak sor, munkatársaktól nem kellett megválni. Ez azért is fontos, mert mindenkire szükség van a feladatok elvégzéséhez, ráadásul ehhez speciális szaktudás kell, így még fontosabb, hogy megmaradjon a csapat.

Reagálnak az állatkert lakói arra, hogy elmaradtak a látogatók?

Azt vettük észre egyes állatokon, hogy elszoktak a közönség jelenlététől, A zsiráfok és az oroszlánok kicsit csodálkoztak, amikor a saját gondozóikon kívül más emberek is megjelentek a környezetükben a tavaszi nyitás után. Az biztos, hogyha újra fogadhatunk látogatókat, ezeket az állatokat fokozatosan kell újra hozzászoktatni a rég nem tapasztalt nyüzsgéshez.

Volt olyan, állat, amelyik hiányolta a közönséget?

Igen, egyeseken ez kifejezetten látszik. Ilyenek például az oroszlánfókák, amelyek nagy örömmel veszik, ha az emberek megnézik a bemutatóikat. Májusban látható volt, hogy teljesen fel vannak villanyozva, amikor újra megnyitottunk. Ám a biztonsági előírások miatt azok a bemutatóhelyek, ahol be lehet menni az állatok közé, tavaly egész évben nem voltak látoghatók, így az itt lakó állatok már jó ideje nem részesülhetnek abban a figyelemben, amely az állatsimogatókra jellemző.

Az állatok is elkaphatják a koronavírust?

Erről elég kevés az ismeretünk. Vannak ilyen irányú kutatások, azt lehet tudni hogy voltak elszórt esetek, amikor a vírus tünetei állatoknál is jelentkeztek, a tesztek kimutatták már bennük a Covid-19-et. A sajtóban is sokat emlegetett eset volt a bronxi állatkert nagymacskáinak, vagy a San diegoi állatkert gorillájának megbetegedése. Nálunk ilyenre nem volt példa, igaz már tavasszal tettünk lépéseket ennek elkerülésére. Például a takarmány előkészítése kesztyűs kézzel történik, az állatokat pedig folyamatosan figyeljük, fel vagyunk készülve, ha a koronavírus tüneteit tapasztalnánk, van megfelelő tesztünk. A világ vezető állatkertjei – ebbe mi is beletartozunk – rendelkeznek kiforrott protokollokkal erre vonatkozóan.

Aki csak tehette, az online térbe költözött a lezárások miatt. Az állatkertet viszont nehéz lenne a netre költöztetni…

Nagy kihívás volt, hogy miként lehetne az ismeretterjesztést, és a rekreációs természetközeli szabadidős programokat tovább vinni, igyekeztünk mi is kihasználni az internet adta lehetőségeket. A szokásosnál jóval több hírt, képes beszámolót, oktató-ismeretterjesztő tartalmat adunk közre közösségi médiafelületünkön, ezek közül néhány a híradókban is visszaköszön. Látszik, hogy van erre igény, szépen alakul a nézettség és a reakciók is nagyon pozitívak. Jó példa erre a Mackófarsang. Ez a programunk február másodikához kötődik, a népi időjóslás hagyományai szerint ilyenkor szokás megfigyelni, van-e a medvének árnyéka. Ha igen, akkor még hidegre kell számítani. Ha nem, akkor közel már a tavasz.

Ez egy évről évre visszatérő rendezvényünk, sokan látogatnak hozzánk ilyenkor. Idén viszont szó sem lehetett arról, hogy a szokásos formában megtartsuk. Megcsináltuk viszont az online Mackófarsangot. Rengeteg medvével kapcsolatos tartalmat osztottunk meg a Facebookon, az ominózus napon pedig élőben jelentkezztünk a medvék kifutójából, és megnéztük, van-e árnyéka a medvének. Nagyon sokan, még óvodás csoportok is követtek minket, utána sokan írták kommentben, sőt még telefonon is hívtak, hogy elmondják, mennyira örülnek, hogy részt vehettek ebben.

Ezek szerint a közönségnek is hiányzik az állatkert…

Igen, január utolsó napjaiban például arra lettünk figyelmesek, hogy valaki egy A4-es papírra felírta, hogy „hiányzol állatkert” és kitűzte a bejáratra. Az ügyeletes dolgozók válaszul kiírták, hogy ti is hiányoztok nekünk.

Árad a szeretet, de más hangokat is hallani. Radikális állatvédők egyre hangosabban követelik, hogy engedjék szabadon a rabságban tartott állatokat. Valós veszély, hogy a zajos kisebbség célt ér és világszerte elkezdik bezárni az állatkerteket?

Nem hiszem, hogy ettől kellene tartani. Az állatkertek közhasznú tevékenysége és természetvédelmi jelentősége igen jól ismert, sokan tudják, hogy ezek az intézmények Noé bárkáját jelentik számos veszélyeztetett faj számára. Mi magunk is rendszeresen hírt adunk ezzel kapcsolatos munkánkról, a veszélyeztetett fajok szaporításától egészen a vadállatmentésig. A legfrissebb hír például az, hogy már Andalúziában, egykori természetes élőhelyükön vannak azok a fiatal tarvarjak, akik tavaly a mi Állatkertünkben keltek ki, most pedig e veszélyeztetett madárfaj visszatelepítési programjában vesznek részt egy olyan helyen, ahonnan az ember korábban kipusztította őket.

Természetvédelem, természetközeli szabadidő-eltöltés, oktatás, ismeretterjesztés és kutatás – ezek mind jelentős területei a munkánknak. Sőt, egy olyan régi állatkertnek, mint a miénk – elvégre idén 155 évesek vagyunk – a kulturális örökség védelmében és gazdagításában is van feladata. És konkrétan az állatvédelemben is fontos a tevékenységünk. Ezért én nem is tartom jó megközelítésnek, hogy vannak állatvédők, és vannak állatkertek. Mint állatszerető emberek, mi magunk is védjük az állatokat, és sok komoly, felelős állatvédelmi szervezettel dolgozunk együtt jó célok érdekében.