IVSZ-elnök: A járvány miatt végre az EU döntéhozóinak legfelső szintjeivel is tudunk egyeztetni

A digitális transzformáció szempontjából csapás vagy lehetőség a járvány?

Rövidtávon mindenképpen csapás, hiszen bár lassan kilábalóban vagyunk a vírus katasztrófából, benne vagyunk egy másikban, ami a gazdaságot sújtja.

Bár voltak területek, ahol már a vírus megjelenése előtt is jelentkeztek problémák; például az autóiparban a kereslet jelentősen visszaesett, másrészről viszont gazdasági növekedést vártunk. Ám miután a járvány miatt teljes ágazatok álltak le, és nemcsak a termelés, hanem a kereslet is visszaesett, még úgy is, hogy vannak területek, amelyek újra lendületet kaptak, az ágazatok többsége szenved.

Rövidtávon tehát semmiképp sem előnyös, akkor sem, hogy sor került olyan lépésekre, melyek közép- és hosszútávon „megágyaznak” a digitalizáció sikerének.

Áttörés történt például a digitális eszközök használata terén: az emberek elkezdték ezeket használni, s nem csak szórakozásra, mint korábban, hanem munkához. Az üzleti célú utazások száma várhatóan jelentősen csökken, ami annak is köszönhető, hogy sokan belátták, egy tárgyalás virtuálisan is jól kivitelezhető.

Az iskolákban áttevődött az oktatás a digitális térbe, s ugyan csupán az infrastruktúra alapjait használják, az online oktatás így is sok fontos kérdésre rávilágít: például, hogy mennyire túlterheltek a diákok, hogy mennyi hasznosat vagy éppen feleslegeset tanulnak, mekkora a kompetencia alapú képzés aránya, stb.

Amikor szeptemberben vagy júniusban a diákok visszatérnek az iskolapadokba, a tanárok, a szülők és a diákok is emlékezni fognak, hogy mennyi minden oldható meg hatékonyabban a digitális térben.

A szülők és a tanárok is elérhetőek lesznek online, és kialakul a háromszög, sokkal gyorsabbak és közvetlenebbek lesznek párbeszédek, a reagálások, ezáltal iskolarendszerünk is javulhat. Egy ilyen haszna mindenképpen van a digitalizációnak.

Hogyan érintette a járvány a munkavégzés folyamatát?

Ez az időszak a nagyvállalatokat is gondolkodásra késztette arról, hogy a jövőben hogyan függetlenítik magukat a vírus okozta problémáktól.

Egy sor kérdést felvetett – például hogyan optimalizálható a beszállítói lánc, szabad-e függeni egy földrajzi lokációtól vagy inkább közel kell hozni mindent. A helyzet legfőbb üzenete a vállalatok számára, hogy elgondolkozzanak arról, hogyan helyettesítsék az emberi munkaerőt robotizációval, illetve automatizációval.

Arra számítok, hogy ez a folyamat felgyorsul. Hogy Magyarország versenyben maradjon, a beszállító „státuszból” magasabb szakmai szintre kell lépnie. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha minden fél komolyan invesztál a felnőttképzésbe. Uniós összevetésben nem állunk jól ezen téren: a munkavállalók mindössze 6 százaléka tanul, szemben a 15 százalékos uniós átlaggal – nagyobb elkötelezettségre van szükség. Hasonlóan a munkaadók, a szabályozók és a forrásgazdák – a kormány, az unió – oldaláról is.

KKV-k képviseletében tagja vagyok egy nemzetközi COVID-19 bizottságnak, s épp a napokban beszéltem ezekről Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős uniós biztossal. Kiemeltem a képzések fontosságát, és kértem, hogy támogassák egy voucher-szintű program létrehozását az unióban.

Ennek lényege, hogy a munkavállalók kapnának egy vouchert, melyet felnőttképzésre válthatnának – ideális esetben valamilyen digitalizációs jellegűre. Thierry Breton belső piacért felelős biztossal is egyeztettünk, a beszélgetések folytatódnak a következő hetekben is.

Mennyire van fogadókészség az unió részéről ezekre a javaslatokra?

A nyitottság megvan. Korábban nem nyílt meg olyan lehetőség előttünk, hogy az unió legmagasabb szintű döntéshozóival egyeztessünk.

Mindkét biztos elmondta, hogy Európai Unió most nem azon dolgozik, hogy visszaállítsa, ami volt. Egy olyan új rendszert akarnak kialakítani, mely az európai vállalatok és polgárok érdekeit képviseli.

A digitalizációs tanácsadó bizottságnak, melyet említettem, amerikai nagyvállalatok, például az Amazon, is tagjai. Partnerségre törekednek velük, de a kintieknek kell majd alkalmazkodniuk az uniós szabályokhoz, mely egyértelműen az európai vállalatok érdekeit képviseli majd. Mindezt nagyon megszállottan mondják, majd meglátjuk a konkrétumokat. Kértem, hogy gyorsítsák fel a beszerzéseket, egyszerűsítsék az adminisztrációt, akár több közvetlen uniós forrással támogassák a KKV-kat, az ágazatok digitalizációját.

Magyarországra visszatérve: az IVSZ digitális oktatásra és munkaerőre vonatkozó programjaiban foglaltak mennyire érvényesülnek a jelen helyzetben?

Az elmúlt hónapban három javaslatot is küldtünk a kormánynak, köztük a hazai IKT-szektor járvánnyal kapcsolatos kérdéseinkre adott válaszairól szóló felmérést és az abból levont következtetéseket és ajánlásokat. Egy, a felnőttképzéssel kapcsolatos elképzelésünket pedig a napokban fogjuk benyújtani, az előbb említett voucher-rendszert. Ennek főbb vonalait korábban már felvetettük, elküldtük, amiben javasoltuk, hogy vezessenek be egy technológia-váltó adót, mely mentesíti a szakképzési hozzájárulás befizetése alól azokat a vállalatokat, amelyek az adó összegét alkalmazottjaik digitális továbbképzésre fordítanák.

A digitális munkaprogramunkban két éve javasoltuk, hogy a felnőttképzést segítsék legalább egy rövid időre szóló, diákhitelhez hasonló konstrukcióval. Ennek bevezetését most be is jelentette a kormány. A járvány kitörésekor, illetve az oktatási intézmények bezárásával szinte egyidőben az IVSZ arra buzdította a tagságát, illetve a piacot, hogy eszközökkel, szakmai tanácsadással, vagy módszertannal segítsék azokat, akik ezekben hiányt szenvednek. A partnereinkkel, civil szervezetekkel karöltve egy hálózat szervezésébe fogtunk, amit követően nem sokkal a kormány is bejelentette digitális összefogás kezdeményezést, amihez felkérésre mi is csatlakoztunk, így most egy közös csatornán keresztül próbálunk segítséget nyújtani.

Egy nemzetközi felmérés szerint ma Magyarország két területen komoly lemaradásban van: ez a digitális írástudás és a KKV-k digitális kompetenciája.

Megjegyzem, ez utóbbi másutt sem erős.

Digitális infrastruktúra szempontjából viszont az élmezőnybe tartozik az ország.

A probléma inkább az volt, hogy több helyen az előfizetéshez tartozó sávszélesség kevés volt digitális munkavégzés vagy oktatás folytatására. A távközlési cégek jól reagáltak erre, egymásra licitálva ajánlottak fel nagyobb sávszélességet. Nagyobb probléma, hogy sok településen/sok diáknak nincs rendszeres digitális csatlakozása – százezerre teszik azoknak a diákoknak a számát, akiket nem tudnak rendszeresen elérni digitális oktatásban.

Milyen változást hozhat a járvány, ami a digitális szokásainkat illeti?

Egy-két hét erre talán kevés, de egy-két hónap már elég arra, hogy új szokások alakuljanak ki. Ilyen például

az interneten történő vásárlás és kiszállítás, melyet a lakosság néhány tíz százaléka használta eddig. Úgy vélem, mára az ez szám megduplázódott, s aki ezt megszokta, az nem fogja feladni.

A vásárlási szokások változóban vannak, ami megváltoztathatja az áruházak szerkezetét: nem az emberek tolják a bevásárlókocsikat, hanem hozzájuk visznek ki árut. Ez lehetőséget ad majd a kistermelőknek és a KKV-nak, akik akár a nagy láncokat ki is tudják kerülni. Elég, ha csatlakoznak egy virtuális hálóhoz, mely egy magyar termelői piacot fog össze, s így nagyobb rés maradhat a magyar termelőknél. Ezek a lehetőségek is gyorsabban be fognak érni a jövőben.