Képzésszervező: Diploma nélkül is informatikus az informatikus

Pár mondatban hogy foglalná össze: az informatika terén miben tér el egymástól az egyetemi képzés és egy bootcamp?

A felsőoktatás 3-5 év alatt egy szerteágazó alaptudást ad, nagy hangsúlyt fektetve az elméleti ismeretek átadására. Az egyetem elsősorban annak való, aki az érettségi után nem akar rögtön dolgozni, hanem rá tud szánni több évet a tanulásra. Utóbbiak számára a felsőoktatás több szempontból is komoly lehetőséget jelent. Jómagam sem bánom utólag, hogy elvégeztem a mérnök-informatika szakot a BME villamosmérnöki karán, hisz az iskola a tanuláson túl segített a kapcsolatépítésben is.

Ugyanakkor annak, aki már több év munkatapasztalattal rendelkezik a jelenlegi szakmájában, de pályát szeretne váltani, jó választás lehet egy rövid és gyakorlatorientált képzés, ahol elsajátíthatja azokat a modern technológiai standardokat, amelyeket ma a cégek többsége használ.

A bootcamp képzések tehát az aktív tudásszerzésről szólnak.

Kifejezetten arra koncentrálunk, hogy felkészítsük a résztvevőinket a munkahelyi kihívásokra. A gyakorlati programozás mellett a diákjaink soft skilljeit is fejlesztjük: a hallgatóink végig csapatban dolgoznak és prezentálják a munkájukat, így a képzés végére javulnak a problémamegoldó, kommunikációs és kapcsolatteremtő készségeik is. Ezek nélkülözhetetlenek manapság ahhoz, hogy a munkában megállják majd a helyüket.

A BME VIK dékánja a lapunknak nemrég úgy nyilatkozott, hogy a diploma nélkül nem informatikus az informatikus, legfeljebb kékgalléros asszisztens. Erről mi a véleménye?

Több, mint 65 partnercégünk van, amelyeknél a végzett diákjainkat elhelyezzük, köztük olyanok, mint az Accenture, a Nokia vagy a GE Healthcare. Tehát elég jelentős munkaerőpiaci tapasztalataink vannak, amelyek alapján kijelenthető, hogy a bootcampet végzett diákok és a frissdiplomások megítélése között nincs különbség a munkaadók körében.

Ezt az is elég jól mutatja, hogy az öt éve végzett hallgatóink háromnegyede dolgozik nagy tapasztalatot igénylő mérnöki pozícióban, ami minimum bruttó egymillió forintos fizetéssel jár.

A diákjaink többsége pár év után már medior – vagy akár senior – munkakörökben dolgozik, vagyis a karrierjük láthatóan felfelé ível.

Pedig a túlnyomó többségüknek nincsen szakirányú diplomája, hanem 5 hónap megfeszített, napi átlagosan tíz óra tanulás után kezdték el a fejlesztői karrierjüket. A diákjaink 70 százaléka egyébként diplomás – például jogász, közgazdász, természettudományi vagy éppen bölcsészvégzettségű –, ám végzőseink között szép számmal van korábban vendéglátósként, vagy akár CNC marógépen dolgozó hallgató is.

A szakdiploma tehát nem fontos a munkáltatóknak, a szoftverfejlesztői állások 90 százalékánál nincs szükség a papírra.

A cégeknek igazán az a lényeges, hogy a jelentkezőknek meglegyen a kellő tapasztalatuk és gyorsan tudjanak fejlődni, mi pedig pont erre összpontosítunk. Az öt hónapos képzésünk folyamán egyébként a hallgatóink több, mint 800 órát töltenek programozási feladatok megoldásával.

Egy ideig oktattam a BME-n is, így ismerem az érme mindkét oldalát. Az egyetemeknek és a pár hónapos képzéseknek is megvannak a maguk előnyei. De az biztos, hogy azokat, akik gyorsan akarnak karriert váltani és el akarják sajátítani a programozást, a bootcampek tudják a legjobban kiszolgálni.

Gyakran hallani azt az érvet, hogy akik egy intenzív képzésen válnak informatikussá, azok idővel beleütköznek egy plafonba, mert kiderül, hogy hiányzik az az elmélet, amelyre az egyetemen szert tudtak volna tenni. Erről mit gondol?

Az informatika eleve egy folyamatosan változó terület, ahol a szakembereknek állandóan képezniük kell magukat, függetlenül attól, hogy van-e diploma a kezükben. A hiányzó tudást munka közben is be lehet szerezni autodidakta módon, például könyvekből, belső céges képzéseken, online kurzusokon vagy épp akár az egyetemeken is, esti szakon. Az egyénen múlik, hogy melyik lehetőséget választja.

A szakemberek dolgát megkönnyíti az internet, ahol rengeteg tudás elérhető.

Pontosan hogy néz ki a PROGmasters üzleti modellje? A tandíjakból élnek?

A bevételünk nagyjából fele a partnercégeinktől származik, amelyek a végzett jelöltjeink után közvetítési díjat fizetnek nekünk.

Tehát már az üzleti modellünkből is következik, hogy elemi érdekünk, hogy a felvett résztvevők számára munkahelyet találjunk. Emellett állásgaranciát is vállalunk a diákok felé, a tandíj felét elengedjük, ha a képzés után nem találunk munkát a számukra. Egyébként az állásgaranciás képzéseinket elvégző diákok 96 százalékát elhelyeztük az IT-szektorban valamelyik partnercégünknél, ezt egy függetlenszervezet, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) is auditálta.

A tandíj nálunk körülbelül másfél millió forint, de ezt az összeget igény szerint akár meg is hitelezzük a résztvevőknek.

Később a hallgatók a fizetésükből is törleszthetnek miután elhelyezkedtek a szakmában.

Pont azért, hogy biztosra menjünk, hogy a végzettek megállják majd a helyüket a munkaerőpiacon, a jelentkezőkből egy többfordulós „állásinterjú” segítségével szűrünk. Ennek során a leendő hallgatóknak teljesíteniük kell egy alap Java programozási felvételit - amelyre nagyjából 2 hónap alatt fel lehet készülni az ingyenes tananyagunk segítségével - , de felmérjük azt is, hogy mennyire elhivatottak, ami azért is fontos, mert a képzés nálunk roppant intenzív.

Napi 8-10 órát foglalkozunk a programozással, így akiben nincs elég elhivatottság, az nem bírja ezt a tempót.

Ezeken túl a soft skilleket is felmérjük, hisz fontos, hogy a hallgatók tudjanak csapatban dolgozni. Jellemző, hogy tavaly 4000-en érdeklődtek a képzéseink iránt és közülük 70-80 embert vettünk fel. Mivel szigorúan szűrjük a jelentkezőket, ezért nálunk alig van lemorzsolódás: a résztvevők csupán 2 százaléka nem végzi el a képzést.

A PROGmasters-re milyen hatással volt a koronavírus-járvány?

A pandémia elején a partnercégek egy része befagyasztotta a munkaerő felvételt, ezért mi is kevesebb képzést indítottunk. De tavaly ősszel már beindult a visszarendeződés, mostanra pedig visszaálltunk a válság előtti szintre.