Kimennek a fiatalok külföldre, de haza is jönnének majd

Mennyire jellemző, hogy a magyar fiatalok nem Magyarországon, hanem egyből külföldön kezdik meg a felsőfokú tanulmányaikat az érettségi után, mit tapasztaltál? Baráti körödben például voltak ilyenek? 
Minél jobb iskolában tanul az ember, annál nagyobb eséllyel kezdi külföldön az egyetemet. Az én harmincfős osztályomból ketten tanultak tovább egyből külföldön, mindketten Angliában. De ennél akadnak rosszabb mutatójú iskolák is. A top 10-es iskolákból akár az osztályok fele is kezdhet külföldön, ám ne feledjük, ez az iskolák felső 1 százaléka. Így attól nem kell tartani, hogy a nagy többség azonnal kint kezdene, elég sok buktatója van annak is.  Rátky Márton és csapata a PénzSztár versenyen

Te miért nem külföldön kezdted meg a felsőfokú tanulmányaidat?
Nem is volt tervben a külföldi alapképzés. Két okból maradtam itthon. Az egyik inkább alapvetően a korosztályomra jellemző, a másik pedig személyes. A mi korosztályunk, az egyetemisták nagyon nagy százaléka nem tud önellátóvá válni az érettségi után. Magasak a megélhetési költségek, az albérletárak elszálltak, és alapvetően nehéz az egyetem mellé munkát beilleszteni. Persze nem csak a költségek a fontosak. Egy háztartás vezetése, illetve az apró-cseprő teendők szintén nehezen illeszkednek az egyetemista életmódhoz. Ezekben egy szülői vagy rokoni segítség elég jól jöhet. Külföldön kezdéshez valakinek vagy elképesztően önállónak kell lennie 18-19 éves korára, vagy kell egy külhoni rokon, esetleg az, hogy a család is költözzön. Talán a kollégiumok jelentenek megoldást erre a problémára, de oda nem mindenki tud bejutni, ráadásul némelyiknek elég borsos ára is van. Ami személyesebb jellegű ok az itthon maradásra, az a mobilitás faktor. Szerintem mindenki tudja magáról, hogy ő mennyire ragaszkodik a családhoz, a barátokhoz, az emberi kapcsolatokhoz és a kultúrához. Én 18 évesen nem éreztem azt, hogy lenne bátorságom minden emberi kapcsolatomat nulláról kezdeni. De persze vannak, akik ezt bevállalják. És ezt nem teszik rosszul. 

Aztán mégis kimentél, miért? Most pontosan hol tanulsz, meddig leszel kint? 
Cserefélévet töltök el, Hollandiában, Maastrichtban jövő januárig a Campus Mundi ösztöndíjprogram keretében. 20 éves fejjel már úgy döntöttem, fél év azért nem olyan sok idő, és a későbbiek során óriási pluszt jelent egy cserefélév. Ennyi idő pont elég ahhoz, hogy adaptálódhassak a kultúrához, de még az otthoniaktól se szakadjak el. Egy cserefélév kitágítja az ember látókörét, új szempontokat nyit, és ez különösen a pénzügyi világban elengedhetetlen. Azt is fontosnak tartottam, hogy angolul is tanuljak, mégiscsak ez az üzleti élet nyelve. Az új barátok, akiket itt ismerhettem meg, az utazások és a bulik pedig csak hab a tortán.  

Neked van összehasonlítási alapod: milyen minőségű a magyar felsőfokú oktatás a külföldihez képest?
Nem szabad általánosítani ebben a kérdésben. Amit én látok a közgazdaságtani képzések összehasonlításakor az az, hogy nincs lemaradva minőségében a magyar oktatás. Más az alapszemlélet és az anyagi feltételek. Nálunk még a poroszos stílusú, „minél többet legyen bent a hallgató, üljön előadáson, ha pedig szemináriumon van, akkor is a tanár beszél” stílus dominál. Megjegyzem, ez szerencsére kezd kikopni. Voltak olyan otthoni tárgyaim, és oktatási programok, amelyek külföldi mércével is kiemelkedőek. Ezekből kell minél több, és akkor talán nemsokára elérjük az itteni szintet. Mert itt, Hollandiában kicsit másképp megy. 15 fős „megbeszéléseim” vannak, tárgyanként heti kétszer két órában. Előadás összesen kurzusonként egy akad, a nyitó óra. A kiscsoportos órákon a tanár nem sokat beszél, csak segíti a diskurzus előrehaladását. Megvan minden hétre, mi a tananyag, amit a következő órán megbeszélünk. Ha feladat volt vele, összehasonlítjuk, prezentáljuk. Sokkal készségközpontúbb a kinti oktatás. Ott már rájöttek arra, hogy akkor tanul az ember meg valamit igazán, ha azzal dolgoznia kell, előadnia, feldolgoznia, esetleg megtanítania, nem pedig egy 200 fős előadóterembe beülni, és két órán át hallgatni. Persze ez csak egy egyetem, sok helyen van Nyugaton is a hagyományos stílus berögzülve, itt sem szabad általánosítani. A vizsga persze ugyanolyan, mint otthon.
 
Mikor végzel?
Januárban térek haza, és bár megfordult a fejemben, hogy hosszabbítok, azzal már rendesen megcsúsznék a diplomával, így is ezzel a félévvel később végzek.

Milyen lehetőségeket látsz itthon az elhelyezkedésre?
Szerencsére olyan helyen tanulok, és olyan diákszervezeteknek, intézményeknek lehetek a tagja, ahol inkább a bőség zavara uralkodik az álláslehetőségekben. Ma Magyarországon óriási munkaerőhiány kezd kialakulni jó diplomás közgazdász és menedzser munkakörben. Az informatikusszakma mellett ez a másik, ahol hamarosan még nagyobb fizetésekre kell számítani.

Itthon vagy külföldön képzeled el a jövőt?
Épp az előbb említettek miatt hosszabb távon Magyarországon szeretnék dolgozni. Rövid távon viszont ki szeretném magam próbálni külföldön, akár 5-10 évre. Ebben a döntésemben sokat számított ez a cserefélév is, az, hogy látom, mennyivel egyszerűbb a külföldi élet, mint arra az ember számít. De mindenképpen szeretnék visszatérni egyszer, talán van ebben valamilyen hazavágyódás is. Meg aztán abból, amit kint félretesz az ember, kényelmesen el lehet élni otthon évekig. És akkor már inkább tölteném azokat az éveket otthon, mint külföldön.