Kocsis Korinna modell: A konkurencia nagy, a piac kicsi

Interjú2019. máj 18.Fodor Sándor

Bonyolult a világ. Budapest egyik központi terén szirénák rikácsolása és autók dübörgése közepette nézem, ahogy mindenmentes, makkegészséges ebédet fogyaszt Kocsis Korinna, a 2009-es Miss Earth Hungary győztese, fotómodell, miközben a rohanó járókelők megtorpannak egy pillanatra, s talán az is átfut az agyukon, hogy mit keres itt ez a pasas, egy ennyire zavarba ejtően szép nő mellett. Magyarázkodhatnék, hogy csak a munkámat végzem, de inkább élvezem a ritkán adódó helyzetet.

Nemrégiben láttam néhány fotót, ami az Azori-szigeteken készült és egy sziklafalon ácsorogva pózolt, könnyű, selyemruhában, miközben alant csapkodtak a hullámok.

Egy ékszerkészítő házaspár, akikkel már korábban is dolgoztam, felkértek egy fotós túrára, ahol magyar tervezők ruháiban fényképeztek és számos fotós is velünk tartott.

Miért kell ehhez a világ végére menni?

Mindig fontos a helyszín és a háttér, hogy mennyire számít különlegesnek, most viszont a körülmények is különlegesek voltak. Többek között egy meredek sziklafalon dolgoztunk, ráadásul 13 fokban és fújt a szél nagyon, mindenki télikabátban ácsorgott, még én is, csak a fotózáskor vetettem le a kabátot. Több helyszínen jártunk, mindegyik csodás volt egyébként, egyszerűen meseszép a sziget. Általában kocsiban tudtunk öltözni, ami kicsit azért más, mint a stúdiós körülmények, ahol az ember kényelmesen átöltözhet, megcsinálhatja a haját, a sminkjét. Ráadásul reggel 9-10-kor kezdtünk és este nagyjából 7-8 óráig dolgoztunk.

Most mintha panaszkodna.

Nem, nem panaszkodom, még mindig nagyon motiváló eljutni olyan helyekre, mint az Azori-szigetek, amit régóta szerettem volna megnézni és tényleg nagyon szép hely. Csak most már kicsit rosszabbul viselem a fotózással járó nehézségeket.

Mióta modellkedik?

Tíz éve és persze nagyon jó dolog visszagondolni erre a 10 esztendőre, de ma már nincs igényem, hogy folyamatosan fotózzak, vagy forgassak és őszintén megmondom, türelmem sincs mindig hozzá. Úgy érzem, már eljött az idő, amikor kell valami más.

Mennyi munkával és lemondással jár, hogy mindig az elvárásoknak megfelelően nézzen ki?

Most, hogy már elmúltam 25 éves (nevet) egyre többet kell tennem ezért. Próbálok egészségesen étkezni, miközben kialakult egy laktóz- és glutén érzékenységem, ami miatt sokkal jobban oda kell figyelnem. Diétát viszont nem tartok, egyszerűen ritkán fogyasztok szénhidrátot és kenyérből csak teljes kiőrlésűt. Heti négyszer-ötször sportolok, ha konditeremben vagyok, akkor főleg a csoportos órákra járok, mert egyénileg nehezebben tudom magam motiválni. Ha nem megyek terembe, akkor általában futni szoktam a szabadban.

Mennyire stresszes mindig megfelelni, mindig hibátlanul kinézni?

Ha rááll valaki erre az életmódra, akkor nem stresszes, megszokottá válik és normálissá, hogy minden nap figyelek arra, hogy mit eszem és mozgok-e eleget. Korábban nem voltam ennyire tudatos.

Nem foglalkozott annyira azzal, hogy mit gondolnak önről?

Szerencsére nincsenek (vagy nagyon kevés) negatív tapasztalataim, hogy miként vélekednek velem kapcsolatban. Nyilván működnek fenntartások, kételyek, főleg azok részéről, akik szeretnének dolgozni velem.

Milyen fenntartásokra gondol?

Volt cég, amelyik évek óta figyelt. Milyen képeket teszek ki a közösségi médiában, mit kommunikálok, milyen az életszemléletem, milyen életmódot folytatok. Mert minden megrendelő pozitív megítélést szeretne, olyan lányt akarnak választani, akivel sokan tudnak azonosulni és büszkén tudja képviselni az adott márkàt.

Mennyire spontán vagy mennyire tudatos, hogy milyen képekkel jelenik meg a közösségi médiában?

Nem tervezek előre különösebben, minden attól függ inkább, hogy milyen munkában vagyok benne éppen. Vannak persze influencerek, akik pontosan megtervezik, hogy napi szinten mikor, mit posztolnak, de nekem erre nincs időm. Akkor töltök fel képet, amikor éppen ráérek, és ha megkeresnek, csak azok termékeit mutatom be, akikkel már dolgoztam együtt és amit használok is.

Mekkora jelentősége van a rendszeres jelenlétnek a különböző oldalakon?

Nyilván van, különösen azoknak, akik ebből élnek.

Nem ellentmondásos, hogy beengedi a nagyközönséget a személyes életébe, miközben éppen a privát szférája az, ahová nem szívesen enged mélyebben senkit?

Néha azt szoktam mondani, bárcsak ne lennének ezek az oldalak. Hiába nem élek ebből, akarva, akaratlanul odafigyelek rájuk és sok időt elvesz olyan dolgoktól, amiket sokkal értelmesebbnek tartok.

Ráadásul bevonja a családodját, a párját.

Ebből szerencsére még nem volt probléma, ugyanis nagyon ritkán kerülnek fel róluk képek, inkább csak valami nagy családi esemény kapcsán, vagy karácsonykor például. A páromnak viszont egyáltalán nincs semmilyen közösségi oldala, de nyilván ő sem szeretné, ha napi szinten posztolgatnék róla.

Általában rejtély övezi, hogy miből tudnak megélni a modell lányok, miből telik arra az életmódra, amit éppen ezeken a közösségi oldalon jelenítenek meg? És mekkora a konkurencia, a rivalizálás a lányok között?

A konkurencia nagyon nagy, a piac viszont idehaza kicsi. Nincs annyi tervező, nincs annyi cég, hogy 15-20 lánynál többet tudjanak folyamatosan foglalkoztatni. És nagyjából ezzel el is mondtam, hogy hányan vannak azok, akik tisztességesen meg tudnak élni Magyarországon a modellkedésből.

És mi lesz a többiekkel?

Nehéz kérdés. Sokan alkudoznak idehaza az árakon. A kezdő lányok sokszor elvállalják mondjuk csak a ruhákért cserébe a munkát, mert arra is szükségük van, és kell a képanyag is, meg a tapasztalat.

Azt hiszem ezek olyan határvonalak, amikor eldől, hogy ki, mennyire tud önmaga maradni, vagy mennyire válik kiszolgáltatottá.

Talán nem is csak Magyarországról kellene beszélni. Nyilván idehaza rendkívül sok gyönyörű lány van, de ahogy korábban is beszéltünk róla, az szépségipar és divatvilág viszont sokkal kisebb mint külföldön. Sok lány nem eléggé elhivatott és alázatos a modell szakmához, vagy pusztán mindig többre és többre vágynak. Ismerek olyan lányt, akinek egyszerűen nem volt kedve 40 ezer forintért órákig fotózni, castingokra járni és inkább a “könnyebb” utat választotta.

Ki tudja az mennyire könnyebb? Mégis, mi védhet meg ebben a világban a könnyebb megoldásoktól?

Nekem az a meggyőződésem, hogy a neveltetés és a családi háttér. Ebben nagyon nagy szerencsém volt és a Jóisten is mindig jó irányba vitte az életemet.

Mennyire meghatározó a szépségiparban a plasztikai sebészet előretörése? Tabu vagy egyre inkább elfogadott?

Teljes mértékben elfogadott, különösen külföldön. És most már lehet ezt nagyon finoman és esztétikusan is csinálni, túlzások nélkül.

De nem túl nagy áldozat csupán azért, hogy könnyebben kapjon valaki munkát?

Csak a modellkedés kedvéért soha nem tennék ilyet. Akkor van értelme és azt elfogadom, ha valaki ettől jobban érzi magát. Amúgy tele van a pálya ellentmondásokkal és talán nem véletlen, hogy idősebb modellek is kezdenek munkát kapni, trendivé válni. Eddig az volt az elfogadott irány, hogy 18 éves lányok mutattak be olyan termékeket, amik nem is nekik valók. Egy arckrémet miért egy 20 éves lány reklámoz, akinek nincs is rá szüksége? Eddig szinte kizárólag nagyon vékony testalkatú lányok voltak a divatszakmában, manapság ez is kezd egy kicsit lazulni. Jónak tartom a változásokat.

Közben fut az árnyékban valami, amit időnek hívnak. Hogy tartja vele a lépést?

Igyekszem, de nem félek, mert tudom, hogy amit eddig csináltam, annak körülbelül 10 év a kifutási ideje. Vannak már állandó munkáim, egy irodaházakat bérbeadó cégnek dolgozom és egy alapítványt vezetek. A ruhamárkát is csináljuk, már 2013 óta.

Utólag, hogy érzi, nagyon nagy utat járt be Jákfa és mondjuk az Azori-szigetek között?

Nem érzem akkora ugrásnak. Talán azért, mert nem szakadtam el a szüleimtől, a bátyámtól, rendszeresen járok haza Jákfára és a földön tart, hogy ma is meglévő, biztos hátteret jelentenek nekem.