Kritikus helyzetben az építőipar, és a legrosszabb még hátra van 

Egyre több helyről halljuk azt, hogy nagy a baj az építőiparban. Legutóbb egy alpin munkákkal foglalkozó cég vezetője mondta azt, hogy soha nem tapasztalt módon elfogytak a megrendelések, a munkások otthon ülnek. Mekkora a baj?

Csakugyan folyamatosan csökken a munka, legtovább szakszerelő iparosoknak tartott ki egész egyszerűen azért, mert az ő munkájukkal érnek véget az építkezések, az említett alpinosok esetében például a homlokzat tatarozásával. Éppen ezért az, hogy már ők is kifogytak a munkákból, megmutatja, hogy mennyire nagy a baj.

Az építőipar rendelésállománya 30 százalékkal kisebb a múlt év szeptemberi adatokhoz viszonyítva. A 2023. évben kötött új szerződések volumene 37 százalékkal marad el a 2022. év első felében kötött szerződésektől. A mélyépítési ágazatban ennél is durvább, 40 százalékos a visszaesés,

jól látható, hogy számos építési vállalkozás, tervező- és mérnökiroda az erősödő verseny mellett sem fog elegendő munkához jutni az év hátralevő részében. Elegendő alatt értendő, hogy leépítések nélkül is a piacon tudjon maradni a vállalkozás a következő két évben. 

Ezek szerint elértük a gödör alját?

Sajnos nem, az a véleményem, hogy még nem vagyunk a mélyponton. Úgy látom, hogy 2024 közepe-második fele lesz a legnehezebb.

Nagy kérdés persze, hogy az Európai Uniós forrásokhoz mikor tud Magyarország hozzájutni, de jelen helyzetben az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani, az az, hogy legalább a  logisztikai létesítmények területén továbbra sincs csökkenés.

Márpedig ezeket nagy többségében magyar építési termékekből, magyar munkaerő megmozgatásával valósítják meg hazánkban. Ezzel szemben hiába a sok új nagyberuházás, mozoghatnak hatalmas pénzek, sajnos az a rossz tapasztalatunk, hogy a múlt év végétől párhuzamos építőipari zónák alakulnak ki.

Ott, ahol távol keleti vagy török befektetők jelennek meg, nem veszik igénybe a hazai erőforrásokat, a hazai termékgyártók, tervezők és kivitelezők egyre kevésbé kapnak esélyt a közreműködésre.

Verseny nélkül jelennek meg Unión kívüli termékek, munkaerő és kivitelezői kapacitás a magyar állam által kedvezményezett befektetők holdudvarában. Sajnálatos, hogy erre a magyar jogszabályok jelen pillanatban még lehetőséget adnak.

Meg tudják őrizni a cégek ebben a negatív környezetben a munkaerőt vagy elindultak már a tömeges leépítések?

Vannak már leépítések, elsősorban a segédmunkás körében, míg a szakmunkásokat és a mérnököket a kivitelezők mindenképpen meg szeretnék tartani. A 2016-os szinthez képest még most is mintegy 100 ezer fővel többen dolgoznak az építőiparban, a 90 százalékuk segédmunkás.

Az építési vállalkozások többségénél radikális költségcsökkentésre van szükség, ami létszámleépítéseket generál, ugyanakkor amelyik cég nem tud hatékonyságot javítani, az lemarad az egyre erősebb versenyben, és nem csak a betanított munkásokat kell elküldenie, a szakmunkásokat, mérnököket sem tudja majd megtartani, főleg azért, mert ezeken a szinteken már bérfejlesztésre is szükség lenne.

Más baj is van, a hazai építőipari vállalkozások átlagosan egy évre való tartalékkal rendelkeznek. A sikeres nagyvállalatok 2-2,5 évig tudnak a tartalékaikból élni, ellenben a mikro és kisvállalkozások mindössze fél évig.

Nem sok jót ígérnek ezek a számok. Ha beválik a jóslata és a jövő év lesz a legnehezebb, akkor tömegesen fognak csődbe menni a kisebb szereplők. Van azért valami fény az alagút végén?

Az építési beruházások ilyen nagymértékű ciklikusságára az utóbbi tíz évben nem volt példa, ezt valóban nem sokan élnék túl. Abban bízunk, hogy a kormány részéről jelenhetnek meg olyan intézkedések, amelyek segítik az építési vállalkozókat.

Arra számítunk, hogy már november végéig kidolgozásra kerül a CSOK plusz, illetve jövőre elindul egy energiamegtakarítást célzó otthonfelújítási támogatás, amely nagyon jól jönne a kisebb építkezési vállalkozóknak.

Paks 2 építésének érdemi elindulására mindenképpen számít a szakma, egy országos lakóingatlan-felújítási program mellett bérlakásépítési program is előrelépés lenne. Sokat segítene az is, ha a kormány előírná a külföldi beruházóknak, hogy az állami támogatás fejében legalább 70 százalékban magyar erőforrásokat kell igénybe vennie.

A kisvállalkozások megrendelésállományán sokat lendítene, ha a lakossági építkezések, felújítások beindulnának, ez viszont aligha történik meg, amíg az építőanyagok ára az egekben van. Várható ezen a téren valamilyen pozitív elmozdulás?

Idén április és szeptember között csökkentek az építőanyagok, építési termékek árai, átlagosan 15 százalékkal.

További árcsökkenésre az év hátralévő részében nem számítok, árversenybe ugyanis sem a gyártók, sem a kereskedők nem tudnak beszállni, 2024 elejétől pedig akár egy minimális, 5 százalék körüli áremelkedés is bekövetkezhet.

A lakossági megrendelések akkor tudnának felpörögni, ha jelentős kamattámogatással vehetnének igénybe hitelt, és nem csak a gyerekvállalásra alkalmas társadalmi réteg, hanem mondjuk a nyugdíjasok is hozzájutnának. 

Az igények nem szűntek meg, finanszírozási problémák vannak, elsősorban a hitelkamatok magas szintje az, ami miatt inkább kivár a lakosság.