Magyar ezredes: Putyinnak létfontosságú, hogy valamilyen győzelmet tudjon felmutatni

Az elmúlt napok csapatvisszavonásai – főleg Kijev mellől - Putyin taktikájának részét képezik, vagy valóban az van mögötte, aminek látszik? 

Nyilvánvaló, hogy ez nem visszavonulás, hanem átcsoportosítás. Az oroszok kivonják bizonyos erőiket, de közben több ezer katonájuk áll készenlétben Fehéroroszországban. Kiegészítik a veszteségeket szenvedett csapatokat, majd valószínűleg újra visszavezénylik az alakulatokat oda, ahonnan kivonták azokat. Emellett szól az is, hogy a tüzérségi sorozatvető csapásokat egy pillanatra sem hagyták abba.

Napi 10-30 Kalibr-típusú manőverező robotrepülőt rakétát indítanak a Fekete-tengeri hadihajókról, Iszkander rakétákat belorusz területről, de a légicsapások sem szünetelnek, ezek száma napi 100-250 körül mozog. Mindkét félnek szüksége van lélegzetvételre. Az oroszok logisztikailag számolhatták el magukat. Egy dandár általában egy hónapnyi ellátmánnyal rendelkezik, ezek mostanában fogyhattak ki, így a hadműveletek szünetét a készletek feltöltésére használják. Ez sem annyira egyszerű, hiszen sok száz kilométeres utánpótlási vonalaik vannak, amiket az ukránok folyamatosan támadhatnak.

Ukrajna hatalmas területű ország, több mint 605 000 négyzetkilométer, kelet-nyugati hossza is 1300 kilométer, ami az ukránoknak jelenleg ugyanolyan gondot okoz, hiszen a nyugatról beérkező fegyverszállítmányok célba juttatása az orosz légifölény közepette súlyos problémát jelent. A csapatkivonások által generált szünet arra jó, hogy az oroszok rendezzék a soraikat, az ukránok pedig folytassák a fegyverkezést.

Az, hogy 130 000 orosz kapott behívót a napokban, annak jele lehet, hogy Putyin hosszú háborúra készül?

Putyin nyilván gyors háborút akart, de a most behívottakkal nem fogja hamarabb megoldani a problémát. Ezek teljesen kiképzetlen emberek, akiknek 2-4 hónapig tart a felkészítésük. Ha így küldenék őket harcolni, azonnal áldozat lenne belőlük. Valószínű, hogy őket nem a legforróbb helyeken vetik majd be, amennyiben sor kerül rá. Ha befejeződnek az átcsoportosítások, a fő orosz csapásirány a Donbasz térségére koncentrálódik. Putyinnak muszáj valamilyen győzelmet felmutatni, erre pedig ott van a legnagyobb esély. A luhanszki területet már 95 százalékban az oroszok ellenőrzik, a donyeckinél ez még csak 55 százalék, tehát ott lehet majd számítani friss csapatok bevetésére, de azt is akár több hetes tüzérségi és légicsapások előzik meg, ahogyan azt Mariopulnál is láthattuk. 

Mariopul elfoglalása miért ennyire fontos Oroszországnak?

Több szempontból is stratégiai jelentősége van a városnak. A szakadároktól 2014-ben foglalták vissza az ukránok, katonailag megerősítették - főként az Azov-ezred katonái és tengerészgyalogosok védik -, így hátországi bázisként is szolgál. Másrészt tengerparti város, amely összekötő kapocs a donyecki és a krími régió között, így az elfoglalásával az oroszok teljesen elvágnák az ukránokat az Azovi-tengertől.

Lehet tudni, hogy hányan védik a várost?

Az Azov-ezred nagyjából 1500-2000 fővel volt jelen, de ebből már nagyon sokan elestek. A tengerészgyalogos harccsoport 2-3000 főből állhat. Jelenleg mindennél nagyobb problémát jelent az, hogy több mint 150 000 civil rekedt a városban, akiknek a sorsa azon múlik, hogy Putyin ultimátumának megfelelően leteszik-e a védők a fegyvert. Ha nem, folytatódnak a tüzérségi és a légi támadások.

Milyen feltételekre van szükség egy nagyváros ostromához? Miért okoz ekkora problémát Putyinnak?

Egy nagyváros ostroma mindig sok időt és még több áldozatot követel. Külön doktrínák léteznek mind a NATO-ban, mind az orosz haderőben arra vonatkozóan, hogyan lehet egy beépített, lakott települést megostromolni. Történelmi példák állnak előttünk, mennyire bonyolult a dolog: gondoljunk Szarajevó, Berlin, Sztálingrád vagy akár Budapest ostromára. A támadó félnek legalább háromszoros túlerővel kell rendelkeznie, ezzel körbe kell tudnia zárni az adott települést. Meg kell tervezni a helyszínre vezényelt csapatok számát, összetételét, drónokkal, műholdakkal fel kell térképezni, hogy hol van az ellenség. Ezt követik a célzott tüzérségi csapások, közben meg kell tervezni, milyen zászlóalj-kötelékek fognak behatolni a városba, amik aztán tovább bomlanak roham-harccsoportokra, lövészekkel, különleges műveleti katonákkal, tüzérekkel, műszakiakkal. Mindez csak akkor működik, ha pontosan megtervezhető, ki melyik kerületet, épületet veszi birtokba. Míg a támadónak a tűzcsapások jelentenek előnyt, a védőt a helyismerete és az segíti,  hogy bárhonnan támadhat, akár a csatornarendszerből is.

Ennek fényében Kijev elfoglalása mennyire lehet reális cél az oroszoknak?

Jelenleg nem úgy tűnik, hogy az orosz haderő erre tudna fókuszálni. Rengeteg katonára, időre, óriási volumenű átcsoportosításra, logisztikai tervezésre és rengeteg előkészítő csapásra lenne szükség. Kijevet ráadásul az egyik legjobban felszerelt alakulat, az Ukrán Nemzeti Gárda védi. Az oroszok semmiképpen nem várhatnak gyors eredményt. Emlékezhetünk: Szarajevó ostroma 3 és fél évig tartott. Az ukrán főváros pedig keményebb diónak tűnik.

Említette az emberveszteséget: mennyire lehetnek valósak az ukrán közlemények az orosz hadsereg halottainak számát illetően?

A dezinformáció mindkét fél kommunikációjára jellemző. Az orosz jelentések szerint a háború kezdete óta 1300 katonájuk halt meg, az ukránok szerint 18 000. Elemzők számításai alapján az igazság valahol a két adat között lehet, ők 6-8000 főre teszik az orosz emberveszteséget. Valószínűleg ez áll a legközelebb a valósághoz.

Ha hosszú távú hatásait tekintjük a háborúnak, az eredményezheti a NATO további bővítését Európában? 

Három olyan ország volt, akik határozottan, de egyoldalúan jelezték a múltban, hogy nem csatlakoznak semmilyen katonai tömbhöz és semlegesek kívánnak maradni: Finnország, Svédország és Írország. Ezek az államok kicsi, ráadásul rendkívül költséges tartalékos haderővel rendelkeznek, amelyek területvédelemre vannak berendezkedve. A háború azonban világossá tette, hogy a védelemhez egy támadás esetén ez nagyon kevés lesz, főleg úgy, hogy esetükben nem nagyhatalmilag garantált semlegességről van szó, mint Svájc vagy Ausztria kapcsán. Belátták, hogy érdemesebb szövetségi rendszerben gondolkodni, a vezetők és a lakosság zöme most már úgy gondolja, hogy az országuknak felvételt kell nyerniük a Szövetségbe. Ebből a szempontból nagyon is lehetséges a NATO további bővítése. 

Magyarországon elég zavarosan ítélik meg a NATO szerepét a jelenlegi konfliktusban. Erős hangja van annak a bázisnak, amelyik azt mondja: ha a NATO kéri, akkor be kell lépnünk a háborúba. 

Ez egy óriási félreértés, amelyet az ukrán vezetés is igyekszik propaganda célokra felhasználni. 

A NATO csak a NATO tagországok területén köteles hadműveletet kezdeni az 5. cikkely, azaz a kollektív védelem elve alapján. 

Természetesen lehetősége van ugyanerre nem NATO-tagország területén is, de az nagyon komoly engedélyezési folyamathoz kötött. A NATO politikai és katonai szervezet egyszerre. Egy ilyen engedélynél a protokoll szerint először össze kell ülni az Észak-atlanti Tanácsnak, ami a szervezet legfőbb politikai döntéshozó fóruma. Egyöntetű döntés szükséges, azaz minden egyes tagállamnak bele kell egyeznie abba, hogy egy nem NATO-s ország területén műveletekbe kezdjen a szövetség.

Ezután kerül a kérdés a Katonai Bizottság elé, ahol a védelmi miniszterek, vezérkar főnökök megtervezik a művelet katonai részét. Csakhogy minden tagállamnak meg van a joga ahhoz, hogy politikailag támogassa a katonai akciót, de fizikailag ne vegyen benne részt. Németország, Görögország és Csehország éppen ezt tette a koszovói háború idején. Elviekben támogatta a hadműveletet, de sem katonát, sem fegyvereket nem küldött a térségbe. Amennyiben egy NATO tagország úgy véli, hogy saját területének biztonságát veszélyeztetné a részvétel egy Szövetségen kívüli ország területén végrehajtott hadműveletben, minden joga adott ahhoz, hogy nemet mondjon arra.