„Putyin nem megy tovább Ukrajnánál” - véli a Széchenyi-díjas történész 

Mi a véleménye az orosz-ukrán háborúról, mi vezetett annak kirobbanásához?

Az orosz-ukrán háború nem előzmények nélküli. A két ország egykor egy birodalom, a Szovjetunió része volt. Egy birodalmon belül pedig a konfliktusok nem nagyon mutatkoztak meg, hiszen létezett egy központi akarat. A Szovjetunió felbomlását követően viszont saját érdekérvényesítő képességgel rendelkező országok jöttek létre. Az egykori kétpólusú világból megmaradó nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok hasznot akart és akar húzni ebből, ezért minden segítséget megadott az önállósuló országoknak.

A rendszerváltás környékén, amikor bomlófélben volt a szovjet birodalom, létrejött az egységes német állam, volt egy ígérvény arra, hogy a NATO nem terjeszkedik Európának erre a részére.

Ezt azonban nem tartották be. Hogy ki és miért, nem tudom, de ha szóba kerül, akkor mindig egy példát szoktam mondani.

A kubai rakétaválság idején az Amerikai Egyesült Államok nagyon fel volt háborodva azon, hogy a szovjetekkel baráti viszonyt ápoló Kuba miként gondolja, hogy néhány száz kilométerre az Amerikai Egyesült Államok határától rakétákat telepít.

Hasonló, de ellenkező előjelű – folyamat játszódott le a NATO keleti terjeszkedésével, hiszen Finnország és Ukrajna kivételével minden kelet-európai állam az atlanti szövetség tagja lett.

Amikor pedig szóba került Ukrajna EU, illetve NATO tagsága, azt már nem tudták tolerálni az oroszok. Azt laikusként nagyon nehéz megállapítani, hogy ebben a folyamatban kinek mekkora igazsága van. Az azonban biztos, hogy a háború senkinek nem jó, ahogy az is, hogy az egyre fogyatkozó kárpátaljai magyarság számára előnye biztosan nem lesz a konfliktusnak. Hiszen ahogy a horvát-szerb háború idején is harcolni vitték a délvidéki magyar fiatalokat, úgy a kárpátaljai magyarokat is behívhatják az ukrán haderőbe.

Ukrajnát Oroszország több nemzetközi egyezményben is elismerte.

Természetesen. Úgy látom, az oroszok álláspontja szerint az Ukrajnában élő oroszok jogai nem olyanok, amilyet az oroszok elvárnának. Az anyaországok mindig szeretnék az idegen fennhatóság alá került nemzetrészek számára a legtöbb jogot megszerezni. Ukrajnában pedig jelentős számban élnek oroszok, de ugyanez a helyzet a balti államokban is, ahol szintén másodrangú állampolgároknak érzi magát az orosz kisebbség. Jelentős különbség viszont, hogy ezek az északi államok a NATO tagjai. Ukrajna esetében más a helyzet, hiszen az ország nem NATO tag, és a jelek szerint nem is lesz az.

Annak a valószínűsége is igen kicsi, hogy az észak-atlanti szövetség fegyveresen beavatkozna a konfliktusba, mert azt az oroszok nem tűrnék el, és kezelhetetlenné válna a helyzet.

Úgy gondolom, Vlagyimir Putyin nem megy tovább Ukrajnánál, számukra elég biztosíték lenne, ha finn mintára vállalná Ukrajna, hogy semleges állam lesz, valamiféle kisebbségi jogokat biztosít a területén élő orosz kisebbségeknek.

Persze az is lehet, hogy Oroszország annektálná a már elfoglalt kelet-ukrajnai területeket, ahogy korábban a Krím esetében eljárt. Ez utóbbi esetben az is kérdés, hogy Ukrajna belemenne-e ezekbe a feltételekbe. Végül azt is jó lenne tudni, hogy ebben az ügyben csak az ukránok vannak benne, vagy mások is érdekeltek az ügyben. 

Lát arra esélyt, hogy Ukrajnát több részre osszák?

Nem vagyok biztos benne, hogy az oroszoknak lenne igényük erre, ha biztosítékokat kapnának egyéb követeléseikre. Azt viszont el tudom képzelni, hogy a két keleti népköztársaság, ahol tudomásom szerint többségben vannak az orosz nemzetiségűek, kikiáltja függetlenségét. Az más kérdés, hogy azt ki ismerné el. Láttunk persze már példákat ilyesmire: az Észak-ciprusi Török Köztársaságot ugyan Törökországon kívül senki nem ismeri el, mégis hosszú ideje - mintegy negyven éve - önállóan létezik. 

Szalay-Berzeviczy Attila A nagy háború százéves nyomában című kötetének megjelenése alkalmából is beszélgetünk A Versailles-ban kötött békemegállapodást követően az elcsatolt kárpátaljai területen hány magyar élt?

Kárpátalján soha nem volt magyar többség, számukat 150-200 ezerre lehet tenni. Az 1910-es népszámlálási adatok szerint mintegy 185 ezer fő volt a magyarok száma a területen. Kárpátalja területén döntő többségében ruszinok (ruthének) éltek, maga a Kárpátalja elnevezést is akkortól számíthatjuk, amikor a terület az 1918-1920-ban létrejött Cseh-Szlovák állam „alkotóelemévé” vált. Az ott élő magyarok és ruszinok papíron ugyan nem, de valójában másodrangú állampolgárok voltak.

1938. november 2-a, illetve 1939. március 15-18-a után ez a terület visszakerült Magyarországhoz. A magyar hatóságok igyekeztek bizonyos nemzetiségi jogokat adni a ruszinoknak,

kétnyelvű feliratokat, nyelvi jogokat biztosítottak, például a közigazgatásban elvárták a ruszin nyelv ismeretét. Már a második világháború alatt – 1943-ban – az emigráns csehszlovák kormány vezetője, Eduárd Benes lemondott a területről a Szovjetunió javára. Kárpátalja az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része lett, majd Ukrajna önállóvá válását követően annak a része maradt.

Az ott élő magyarok számára az is hátrányt jelentett, hogy a Szovjetunió fennállása idején a magyar mellett az orosz nyelvet tanulták meg, majd az ország önállósodását követően az orosz helyett az ukrán került előtérbe, és aki azt nem tudta jól használni, arra ferde szemmel néztek.