Magyarország, ha tetszik, ha nem, megkerülhetetlen tényező - indul a magyar uniós elnökség 

Mit jelent a gyakorlatban az, hogy Magyarország látja el az EU tanácsának soros elnökségét? Kik, hogyan és mit fognak irányítani? 

 Az uniós soros elnökség intézménye hosszú múltra tekint vissza. Az 1951-ben elfogadott Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) alapító szerződésében ugyanis már megjelent a rotációs elnökség intézménye. Ebben az időben, tehát több mint hetven évvel ezelőtt még az volt a rend, hogy a tagállamok háromhavonta, alfabetikus sorrendben követték egymást a Tanács élén.

Integrációtörténeti szempontból ez rendszer azt a célt szolgálta, hogy minden tagállam számára lehetséges legyen a tagállami, nemzeti érdekek becsatornázásának helyszínét jelentő ESZAK Tanácsának üléseit vezetni, és e körben saját nemzeti érdekeit megfelelő hatékonysággal érvényre juttatni.

Az 1958. január 1-jén hatályba lépő Római Szerződés, amely hatáskörök szempontjából még inkább a nemzetek közötti együttműködés fórumát jelentő Tanácsot helyezte előtérbe a szupranacionális ambíciókra törő Bizottsághoz képest, annyit változtatott a renden, hogy a tagállamok rotációját három hónap helyett hat hónapban határozta meg. 

A 2009-es Lisszaboni Szerződés óta a tagállamok az „elnökségi triók” rendszerében működnek, és határozzák meg azokat a kérdésköröket és témákat, amelyekkel a Tanács az elkövetkezendő másfél évben foglalkozni szeretne, a három ország külön-külön kidolgozott programjának összehangolt koncepciója alapján.

A triók, vagy más néven trojkák összeállításának logikája egyébként azt az elvet követi, hogy területi és lakosságszám szempontjából egy nagy tagállam mellett két kisebb van jelen a hármasban, így került Magyarország mellé Spanyolország és Belgium.

Milyen előnyei lehetnek az elnökségnek hazánkra nézve?

Az elnökséget adó ország az adott félévben az uniós ügyeket illetően, de szélesebb értelemben is, az európai figyelem középpontjába kerül, egy ilyen féléves periódus tehát komoly lehetőséget jelent az adott tagállam számára saját képességei felmutatására és befolyásának érvényesítésére. Az elnökséget ellátó országok feladatköre, hogy meghatározzák a Tanács féléves napirendjét, „őszinte félként” (honest broker) koordinálják a szakpolitikákat és közvetítsenek a tagállamok között a megállapodások létrejötte érdekében.

Ez azt jelenti, hogy a tanácsi formációk vezetése során az elnök, vagyis a tárcája szerint érintett, elnökséget adó tagállam miniszterének hagyományos kötelessége, hogy nemzeti érdekeit közvetlenül ne érvényesítse a viták során, töltsön be közvetítő szerepet, segítsen a kompromisszum kialakításában. Éppen ezért az üléseken az elnökséget adó ország más képviselője is jelen van, aki az elnökséget adó ország, tehát e félévben hazánk nemzeti álláspontját a tagállamok soraiból felszólalva fogalmazza meg. Ez a formai követelmény.

A nemzeti érdekérvényesítés gyakorlata azonban jellemzően abban rejlik, hogy az elnökséggel járó előjogok következtében Magyarország más országokhoz képest sokkal jelentősebb mértékben fér hozzá majd az információkhoz és irányíthatja a tárgyalási folyamatokat. Ezek révén pedig szabályozni tudja a viták intenzitását, egy adott témában el tudja érni bizonyos politikai kérdések bevezetését a tárgyalásokba, vagy akár kihagyását is abból.

Az elnökséget az egyes országok csak 13 és fél évente egyszer töltik be, azaz nem mindennapos dolog, hogy ránk kerül a sor. Mekkora mozgástere lesz Magyarországnak, és milyen tervekkel vágunk neki? Vannak esetleg már konkrét célkitűzések? Milyen témák lesznek a döntéshozók előtt, amivel foglalkozni kell?

Az uniós elnökség jelentős befolyással és presztízzsel jár, egy kivételes helyzetet teremt. A rotációs rend is önmagában ezt a logikát követi, a rendszer ettől igazságos. Minden tagállam annak tudatában alakítja ki együttműködését az aktuálisan Tanács élén álló másik tagországgal, hogy most ugyan a másik van soron, de legközelebb majd ő következik.

Joggal készül rá, hogy kihasználhassa a helyzetből adódó lehetőségeket, javítson Unión belüli helyzetén, előtérbe helyezhesse prioritásait, jobb eséllyel kössön számára kedvező alkukat, nemzeti érdekeit pedig informális és formális eszközök együttes alkalmazásával közösségi keretbe foglalja. 

Az uniós soros elnökség intézménye tehát a közösségi jog része, nem jog, hanem az uniós tagságból eredő tagállami kötelezettség. Éppen ezért is volt súlyosan jogsértő amikor az Európai Parlament arról fogadott el határozatot, hogy Magyarországot meg kell fosztani ettől a tisztségtől, hiszen erre nincs eljárási lehetőség. Az elnökségi pozíció megvonását még az a legsúlyosabb, 7. cikk szerinti eljárás sem emeli a szankciók közé.

Az Európai Parlament ezzel a tavaly ilyen tájban elfogadott határozatával, amelyet öt frakció támogatott, minden olyan szabályt és elvet a földig rombolt, amelynek megsértését rendre Magyarországnak rója fel: az uniós jogot, az EU értékeit, a bizalmat és lojális együttműködést, de legfőképpen a jogállamiságot. 

Hazánk elnökségi prioritásai illeszkednek a spanyol-belga-magyar elnökségi trió programban foglalt kertekhez és Magyarország nemzeti érdekének célkitűzéseit rögzítik.

Mi azt szeretnénk, hogy az Európai Unió jólétet biztosítson az európai vállalkozások és ezáltal végsősoron az állampolgárok számára, ezt a célt szolgálja az új európai versenyképességi megállapodás. Erre azért is szükség van, mert Európa szomszédságában háború van, elszálltak az energiaárak és az infláció, az elhibázott szankciók következményeit egész Európa megszenvedi.

Az Európai Bizottság ráadásul ideológiai alapon hozott meg számos gazdaságpolitikai intézkedést, a zöldpolitikát és a digitális átállást pedig képtelen a megváltozott realitásokhoz igazítani és észszerűbbé tenni. Hazánk geopolitikai érdekeit szolgálja az európai védelmi ipar megerősítése, amit szintén támogatunk az elnökség alatt.

A távozó Európai Parlament utolsó ülésein áterőltetett migrációs paktum, illetve az Európai Bíróság napokban kihirdetett migrációs ítélete, amelyben hazánkat nyolcvanmilliárd forint és további napi egymillió euró összegben bírságolta meg, jól mutatja, hogy itt az idő újragondolni a bevándorlás kérdését Európában, hiszen az európai választások eredménye egyértelműen azt mutatja, hogy az emberek változást akarnak e téren.

Így a külső határok védelmének megerősítése, a migráció kezelése is Magyarország elnökségi prioritása. Folytatva a sort: különutas megoldások, kettős mérce és gyorsított eljárások helyett érdemalapú, objektív előírások szerinti és kiegyensúlyozott bővítéspolitikát szeretnénk látni és több figyelmet e téren a Nyugat-Balkán számára.

Stratégiai vitát fogunk folytatni a kohéziós politika jövőjéről, hiszen a területi felzárkóztatás az európai belső piac egységességének alapja, emellett gazdaközpontú agrárpolitikát és a demográfiai kihívások megfelelő kezelését határoztuk meg az elnökségi prioritások között.

A magyar elnökség szlogenje a „Make Europe Great Again” vagyis „Tegyük újra naggyá Európát” azt az elkötelezettséget támasztja alá, hogy Magyarország egy aktív, cselekvő elnökségre készül egy olyan Európai Unió érdekben, amely a békére, a gazdasági stabilitásra és a tagállamok közötti egyenjogúságra épül.

Kik voltak a korábbi soros elnökök? Hogyan értékelhető az ő teljesítményük?

Jelenleg tehát spanyol-belga- magyar elnökségi trióban dolgozunk, amelyet megelőzően Svédország, Csehország és Franciaország alkották az elnökségi hármast.

Az elnökség teljesítményének értékelése számos tényezőtől függ, beleértve az elnökségi periódus alatt elért kompromisszumokat, a fontos jogszabályok elfogadását és az uniós intézményekkel való hatékony együttműködést.

Az értékelés gyakran a tagállamok, az Európai Parlament és az Európai Bizottság visszajelzésein alapul, nem mindig tárgyszerű. A spanyol elnökség első hónapjait belpolitikai válság nehezítette.

A választások után ugyanis a spanyol Szocialista Munkáspárt került kormányalakítási helyzetbe, ám a szocialistáknak többek között annak a függetlenségpárti Együtt Katalóniáért nevű pártnak a támogatását is meg kellett szereznie, amely évekkel ezelőtt elszakadási törekvéseivel belpolitikai válságot robbantott ki.

A párt a szocialistáknak nyújtott támogatásáért a spanyolországi etnikai törekvések egyik régi követelését kérte: a baszk, a katalán és a galíciai nyelveknek az Európai Unió hivatalos nyelveiként való elismerését. Ezután egy érdekes fordulat következett, a spanyol miniszterelnök az EU elnökségi feladatait ellátó saját spanyol külügyminiszterétől kérelmezte az ügy napirendre tűzését, hogy kormányt alakíthasson, és követelőző koalíciós partnereit kielégítse.

Semlegességi elvárások ide vagy oda, az ügyet napirendre is tűzték, Brüsszel pedig érdekes módon ebben az esetben nem kérte számon a pártatlanságot a spanyol elnökségen és nem kiáltott jogállamisági eljárásért sem... Ismét egy jó példa a kettős mércére.

Egyébként, ha a számokat nézzük, az EU Tanácsának spanyol elnöksége számos eredményt könyvelhetett el az elmúlt szemeszterben: 1766 tárgyalást rendezve, több mint 70 dossziét zártak le, amelyek között volt az első uniós mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály elfogadása is vagy éppen az elektromos árampiac reformjáról szóló megállapodás. 2023. december 30-án, egy nappal azelőtt, hogy átadta volna a stafétát Belgiumnak, Spanyolországnak sikerült lezárnia egy 12 éves tárgyalási szakaszt, így Bulgária és Románia a schengeni övezet része lett, ami fontos előrelépést jelentett.

Az Európai Parlament feloszlatásáig, a belga elnökség 67 jogalkotási aktát véglegesített, ami meghaladta a várakozásokat. Belgium mandátumának első fele a jogalkotási munkára összpontosított, míg a második fele egyfajta mandátumzárási pánikban telt, hiszen az európai vezetők célja volt például a bevándorlási és menekültügyi paktum lezárása még az európai választások előtt, a távozó Parlament pedig áprilisban ülésezett utoljára.

Mi a helyzet jelen állás szerint a visszatartott uniós pénzekkel, mire számíthatunk a közeljövőben? Hasznos lehet a folyósítás szempontjából a magyar elnökség?

Az európai emberek a változásra szavaztak június 9.-én, a szuverenitáspárti politikai erők térnyerése az Európai Parlamentben számunkra kedvező irányba befolyásolhatja a jogállamisági eljárások menetét a Bizottság előtt is, hiszen az eddigiekben bármilyen lépés is történt a Bizottság vagy a Tanács szintjén, ahhoz mindig a Parlament baloldali többsége fújta a passzátszelet.

Ez azért is fontos lehet, mert márciusban a korábbi összetételű, távozó Parlament beperelte az Európai Bizottságot, amiért az a felfüggesztett uniós pénzekből 10,2 milliárd euró összeget feloldott Magyarország javára.

Érdekes kérdés ennek a pernek a sorsa, a magyar EU elnökségtől függetlenül is. Arra pedig, hogy Magyarország kialkudjon magának egy sokkal kedvezőbb pozíciót a forrásokhoz való hozzáférés terén egy Brüsszelben szokásos „csomagmegállapodásban”, az elnökségi félév kiváló lehetőséget teremthet.

Miközben zajlik a jogalkotási munka, napirenden van az európai csúcspozíciók elosztásának kérdése, majd következik a biztosjelölés. Ezekben az ügyekben pedig minden EU intézmény, minden európai politikai párt és minden tagország saját érdekekkel, saját célokkal érkezik és szeretne megállapodni. Hazánk pedig kihasználhatja a helyzetéből adódó előnyöket, mivel az elkövetkező hat hónapban Magyarország, ha tetszik, ha nem, megkerülhetetlen tényező.