MCC szakértő: A klímaváltozásra válaszul át kell alakítani a mezőgazdaságot

Az utóbbi időben határozottan érzékelhető Magyarországon is a klímaváltozás, annak számos jelensége. Ön hogyan látja?

Valóban így van. Egyre gyakoribbak az extrém időjárási jelenségek a világban és hazánkban is.

Ezek a változások a globálisan is, de különösen hazánkban a vízkörforgás elemeinek megváltozásában érhetők tetten.

A lehullott csapadék mennyisége nem változott radikálisan, annak időbeli eloszlása azonban jelentősen átalakult. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ugyanazon a területen hatalmas mennyiségű csapadék hullik le igen rövid idő alatt, majd hosszabb aszályos időszak következik. Ennek egyenes következményeként ma már nem ritkák a villámárvízek, amit a természetes vízfelfogó rendszerek – természetes növényzet – hiánya, valamint a mesterséges vízelvezető rendszerek – leginkább a csatornahálózat és átmeneti tározók – nem megfelelő felkészítése katasztrófává eszkalálhat.

A Velencei-tó vízszintcsökkenése is ennek a változásnak köszönhető?

Az olyan nagy vízfelületek, mint a Balaton, a Velencei-tó vagy a Tisza-tó esetében nyilvánvalóan számolni kell a klímaváltozás hatásával, de nem csupán ezzel. Nagyon sok olyan emberi tevékenység van, amely ezekre a vizekre hatással lehet, tehát összetett befolyásoló rendszerrel kell számolni. A Balatonban az utóbbi időben fellépő algásodásról például a szakemberek megállapították, hogy az legnagyobbrészt a korábban felhalmozódott kötött foszfor felszabadulásának hatására alakult ki.

A közvetlen árvízveszélyen kívül milyen egyéb károkra kell számítani a klímaváltozás hatására?

A klímaváltozás elsőként a mezőgazdaságot, illetve azon keresztül az élelmiszeripart sújtja. Az árvíz és az aszály mellett a fagymentes tél a kártevők elszaporodásához, a kevés hó a talaj vízháztartásának megváltozásához vezet.

Ezzel veszélybe kerülhet például az országok élelmiszer önellátása, illetve megváltozik az egyes területek mezőgazdasági haszonnövénye. E probléma  jelentett kihívásra egyrészt a termesztett növények fajtájának megválasztásával, azaz szárazságtűrő növények termesztésével, illetve a legkevesebb vízveszteséggel járó öntözési technológiák kiválasztásával lehet válaszolni. A másik oldalon pedig az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével mérsékelhetjük a fent ismertetett hatásokat. Hazánk esetében azonban meg kell említeni, hogy

az ország az uniós üvegházhatású gázkibocsátásnak alig egy százalékáért felelős, az éghajlatváltozás azonban ennél sokkal intenzívebben éri Magyarországot.

Ezért, bár esetünkben a kibocsátás csökkentése is fontos feladat, még fontosabb az érintett ágazatok, mindenekelőtt a mezőgazdaság felkészítése az elkerülhetetlen változásokra. 

Igaz-e az az állítás, hogy a nagyvárosokban nem a gépjárművek károsanyag kibocsátása jelenti a legnagyobb szennyezést, hanem a korszerűtlen fűtési rendszerek?

Ennek megválaszolásához szükséges, hogy különbséget tegyünk a kontinentális éghajlatú és a mediterrán, illetve óceáni éghajlatú területek között, mivel az utóbbiak esetén nem, vagy csak elvétve merül fel kisebb fűtési igény, amit légkondicionálóval, vagy mobil hősugárzóval megoldanak. A mi esetünkben a járművek, közülük is leginkább a dizelek valóban szennyezik a levegőt, azonban

a még a nagyobb városokban is megtalálható korszerűtlen egyéni fűtési rendszerek felelősek hozzávetőleg háromnegyed részben a rossz levegőért. Ma még Budapest belvárosában is sok nem villany- vagy gázüzemű kazán üzemel, amelyet nem ritkán nem megfelelő tüzelőanyaggal, például hulladékkal fűtenek, ami irtózatosan nagy károsanyag kibocsátást eredményez.

És itt nemcsak az üvegházhatású gázokra kell gondolni, hanem az olyan apró szilárd részecskékre (ún. aeroszolok), és PAH vegyületekre amelyek közvetlenül károsítják az emberi egészséget. Ezt a terhelést jelentősen lehet csökkenteni az épületek hőszigetelésével, hiszen a lakásban jobban megmaradó hő egyenesen vezet a fűtésre fordított energia, és így a kibocsátott szennyező anyagok csökkenéséhez.

Szintén megoldás lehet a fűtésrendszer korszerűsítése.

Milyen pályázati lehetőség nyílik a korszerűsíteni vágyó, vékonyabb pénztárcájúak számára?

E probléma kínál megoldást az Innovációs és Technológiai Minisztérium napokban megjelent fűtéskorszerűsítési pályázata, amely éppen azokat a szegény rétegeket célozza meg százszázalékos támogatási aránnyal, ahol a legjellemzőbb az igen környezetszennyező fűtési módok használata. 

Ebben a rendszerben 2,8 és 11 millió forint közötti összeget kaphat az arra jogosult, annak függvényében, hogy csak napelemes rendszert vagy hőszigetelést és hőszivattyút szeretne telepíteni ingatlanjára.

Szeptember 20. után jelentkezhetnek a kivitelezésre vállalkozó cégek, mert csak a regisztrált cégek végezhetik a kivitelezést. A támogatást igénylők október elejétől vehetik fel a kapcsolatot az arra jogosult vállalkozásokkal, a szerződéskötési időszak november elsejétől indul. A megyénként négy hullámban meghirdetendő program első, százmilliárdos keretösszegű üteme november 15-től indul el, és december közepéig érhető el.

A második ütemre jövő év márciusában kerül majd sor. A programra szánt teljes keretösszeg 201 milliárd forint, amelyet 2023 végéig osztanak ki. A tervek szerint a programot uniós forrásból finanszíroznák, de a támogatás megérkezéséig annak összegét megelőlegezi a magyar kormány. 

Mely családok a program célpontjai? Mennyit spórolhatnak meg általa? Miért érdemes belevágni azoknak, akik jogosultak a támogatásra?

Bár nem mi írtuk ki a programot, vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy azok a kedvezményezettek, akik önerőből soha nem vállalkoznának ilyesféle beruházásra. Erre utal az évi összevont 4 850 000 forintos jövedelmi határ családonként, másrészt, hogy száz százalékos a támogatás mértéke, azaz egyetlen fillért sem kell költeni a pályázónak a beruházásra. A rendszer telepítését követően pedig azonnal érzi a család a hasznot, hiszen biztosan csökken majd rezsiköltsége.

Fontos lehet az is, hogy az emberek ne idegenkedjenek a napelemtől, fogadják el, hogy nem egy gázkazán, hanem egy napelem által termelt árammal működő fűtőpanel, vagy hőszivattyú szolgáltatja a meleget. Persze akadhatnak objektív tényezők is, amelyek akadályozzák a napelem telepítését, például ha arra alkalmatlan a tetőszerkezet. Összefoglalva elmondható, hogy ez a támogatási rendszer összhangba hozza az egyéni és a társadalmi érdeket, hiszen a rezsicsökkentéssel együtt a klímaváltozás ellen is teszünk egy lépést. 

Hány család számára jelenthet rezsicsökkenést a program?

Az előzetes számítások szerint 35 ezer család juthat klímabarát energetikai rendszerhez a program során. Az elképzelések szerin a programban 175 megawattnyi napelem kerülhet a háztetőkre, amelynek hatására ötvenezer tonnával csökkenhet a szén-dioxid kibocsátás Magyarországon. A program jelentőségét az adja, hogy a lakossági napelemes kapacitás negyedével, a megújuló energiát használók aránya pedig harmadával emelkedik majd a tervezett beruházások eredményeként.

Elérheti-e hazánk a karbonsemlegességet 2050-re?

Amint már szóba került, Magyarországon relatíve alacsony az üvegházhatású gázok kibocsátása: az uniós ranglistán az alacsony kibocsátási lista első harmadában található. Ez annak köszönhető, hogy mintegy harmadával csökkent a kibocsátást az 1990-es bázisévhez képest. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy közben nőtt a GDP, ami világszerte kevés országnak sikerült. Ez egyrészt a szocialista nagyipar összeomlásának köszönhető, de legalább ilyen mértékben az azt követő évek gazdaság- és beruházáspolitikája is közrejátszott. Azt is érdemes kiemelni, hogy

az Európai Unió köztes célként 2030-ig a kibocsátást 55 százalékkal szeretné mérsékelni. Korábban ez az érték 40 százalék volt.

Érdekes módon e célt azok az országok is támogatják, amelyek nem hogy nem csökkentették, de egyenesen növelték a kibocsátást. Ez egyben azt is jelenti, hogy lesznek országok, akiknek a csökkentéshez szükséges technológiaváltás költségét nehéz lesz előteremteni. A jelenleg ismert elképzelések szerint az Európai Unió a kibocsátás csökkentéséhez szükséges forrásokat az adók és vámok emelésén keresztül szeretné biztosítani.

Ezen kívül a szén-dioxid kvóta kereskedelmet kiterjesztenék a lakossági kibocsátásra is, azaz a közlekedési és az épületenergetikai területet is bevonnák a rendszerbe. Ez pedig azt jelentené, hogy a lakosságnak is meg kellene fizetni a klímaváltozás árát. Ez a nyugat-európai bérek esetében talán nem jelent nagy terhet, azonban a később csatlakozott tagállamok esetén igen. A jelek arra utalnak, hogy a legújabb uniós klímacélok sok ország számára nem elfogadhatóak, ez ellen a V4 országok és más csoportosulások is tiltakoznak. Az alapvető kérdés az, hogy a célok elérése érdekében Brüsszel egyfajta revolverezésként fogja használni a forrásokat, vagy pedig a most ismertetett magyar energetikai program mintájára pozitív ösztönzőket használnak majd. A kérdés még nem eldöntött. 

Ebben a tekintetben jelentett valami újdonságot Ursula von der Leyen legutóbbi beszéde?

Nem igazán, hiszen csak megismételte, amit korábban is mondott: a szennyezésnek ára lesz. Érdekes azonban Frans Timmermans bizottsági alelnök nyilatkozata, amelyből kiderül, hogy a szociális klímaalapnak – amelyet az Európai Bizottság létre akar hozni – lesznek politikai vetületei is. Arról van szó, hogy a Bizottság a tagállamokat megkerülve közvetlenül az uniós polgárokhoz juttatná el a klímavédelmi támogatásokat, ami felveti a tagállami szuverenitás megsértésének problémáját.