Mikor állhat helyre a hazai haltermelés? - így változhat a hal ára idén

Tavaly rendkívüli aszály sújtotta Magyarországot. Ez súlyos következményekkel járt a természetes állóvizekre, vízfolyásokra és a szántóföldi növénytermesztésre nézve éppúgy, mint a halgazdaságokra és horgásztavakra. Milyen állapotban vannak most a halágazatban hasznosított tavaink? Segített rajtuk az elmúlt hónapokban lehullott csapadék.

A 2022-es évben valóban rendkívüli szárazság volt Magyarországon. Nem csak a talajfelszín és a felszíni vizek száradtak ki, hanem az altalajban is jelentősen visszahúzódott a vízszint. A nagy folyóink kis vízjárása egyúttal azt is jelentette, hogy ’’lehúzták’’ az Alföld, illetve a Dunántúl egy részéről a vizet. Az altalaj vízszint csökkenése a felszínen nem látszik, de legalább akkora problémát jelentett mint a felszíni csapadék hiány.

Ez a súlyos helyzet oda vezetett, hogy mintegy 40 százaléka kiszáradt és további közel 20 százaléka jelentős aszálykárt szenvedett a gravitációsan felszíni vízből feltöltődő kis horgásztavaknak és a halastavaknak is.

Mindez a halállomány drasztikus csökkenésével, mi több ezzel párhuzamosan a halakkal táplálkozó madarak és emlősök hatalmas kártételével, a fogások visszaesésével és romló vízminőséggel járt együtt.

Ez azonban a múlt és a jelen szerencsére ezzel épp ellentétesen alakul.

Jelentős mennyiségű csapadék hullott le az utóbbi hónapokban. Az elmúlt 10-15 év egyik legcsapadékosabb telét éltük meg. Különösen szerencsés, hogy a csapadék nem egyszerre, intenzív záporok, zivatarok, hatalmas esőfelhők formájában, szórványban érkezett, hanem többnyire csöndesen, fagymentes időszakban beszivárgott a talajba. Így a talaj feltöltődött vízzel, majd annak telítődését követően az úgynevezett megfolyó csapadékok elkezdték tölteni a dunántúli halastavakat és horgásztavakat.

Most azt mondom, hogy mintegy 80 százalékos szintre töltődtek a felszíni csapadékból táplálkozó horgász- és halastavaink.

Így, ha nem lesz drasztikusan száraz a nyár, akkor alapvetően jobb esélyekkel tudunk nekiindulni az idei évnek a tavalyihoz képest.

Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet elnökségi tagja; Kép forrása: aranyponty.hu

Az elmúlt egy évben jelentős volt az élelmiszerinfláció. A halak esetében mekkora árváltozás tapasztalható? Milyen tényezők vannak hatással a hal árára? Lehet áremelkedésre számítani?

Mindenképpen számítunk áremelkedésre, mivel a haltenyésztésnek szinte minden eleme drágult az utóbbi egy évben.

Mindemellett a hal drágulása elmarad az általános mintegy 40 százalékos élelmiszerinfláció szintjétől.

Fontos kiemelni, hogy az egész állattenyésztési ágazat szenvedett attól, hogy tavaly indokolatlanul nagy áremelkedés következett be a takarmányok árában. Ezt a terhet azóta is cipeljük magunkkal, hiszen nagyon sokan tavaly ősszel megvették az akkori magas tonnánkénti áron a takarmányokat és most hiába csökkentek le az árak a beáramló ukrán gabona és a tavasszal érzékelhető nagyon jó gabonatermési kilátások következtében, de ez majd csak a 2023 végi, 2024 eleji takarmányozásnál fog érződni, amikorra elfogy a betárolt takarmány.

Hasonló a helyzet a földgáznál, amit szintén jóval drágábban vettünk meg mi is a mostani áraknál.

Épp ezért sajnos áthúzódó hatásokról beszélünk, ami miatt a halak esetében drasztikus árcsökkenésre jelenleg senki nem számíthat.

Szintén költségoldalon jelent növekedést a bérek emelkedése. Most ugyanis munkaadóként legalább 10-15 százalékos béremelést szükséges adni a munkavállalóknak, ami még így sem ellentételezi teljesen az infláció hatását.

A sort hosszan lehetne folytatni. Valójában nincs olyan eleme a gazdálkodásnak, ami ne drágult volna a járműveinkre vásárolt gumiabroncstól, az oxigéntöltésig.

Meglátásom szerint a hal ára a nyári hónapokban még emelkedhet, de az ősszel már nem lesz jelentős áremelkedés, viszont árcsökkenés sem.

Jelenleg igen erőteljes halhiányt tapasztalhatunk a piacon, nem csak itthon, hanem Európa többi részén is. Kis túlzással két nap alatt az ország teljes halállományát el lehetne adni exportra. A költségemelkedés szintén érintette egész Európát, így a hal drágulása is általános volt a kontinensen.

Most tehát keresleti piac van. Mondhatni nem eladjuk, hanem osztogatjuk a halat.

Mi például csak szerződéses partnerekkel dolgozunk, tehát a vevőink legalább 5 éve leszerződtek hozzánk. Ez azért előnyös, mert egy olyan helyzetben, mint a mostani, mi biztosítjuk, hogy minden körülmények közt megkapják az általuk rendelt halat, mi pedig tudjuk, hogy legyen jobb, vagy rosszabb év, ennek a piaci szegmensnek akkor is értékesíthetjük a terméküket.

Említette, hogy az aszály következtében jelentős halpusztulás következett be. Mennyi idő visszapótolni az állományt?

Egy tavalyihoz hasonló esemény után 2 évig tart a pótlás. Nem csupán a halállomány pusztulása jelentett ráadásul problémát, hanem az ivadék termelés elmaradása is a szárazság miatt kieső vízterületeken.

Ilyenkor a meglévő területekről származó ivadékokból kell spórolni azokra a területekre, amelyek most feltöltődtek.

Így egy, de inkább két év kell ahhoz, hogy az a rend helyreálljon, hogy Magyarországon mintegy 15 ezer tonna halat termelnek, amelyből mintegy 5 ezer tonna megy horgászati célokra, körülbelül 5 ezer tonnát tesz ki a belföldi forgalom és szintén nagyságrendileg 5 ezer tonna az export.

Most ezek az arányok felbomlottak.

Ebben a helyzetben a MAHAL a tagjainak azt javasolta, hogy a jelentős összegből felfejlesztett hazai piacot - ahol komoly erőforrásokat fordítottunk a halfogyasztás népszerűsítésére -, ne engedjük veszni hagyni. Így most első a hazai piac, tehát addig, amíg a belső piac nincs kielégítve nem, vagy csak korlátozott mértékben adunk el külföldre halat.

Vízügyi beruházásokkal elkerülhető a jövőben, hogy hasonló problémák lépjenek fel a halágazatban? Egy újabb tavaly nyárihoz hasonló aszály okozhat újabb tókiszáradást?

A vízügyi beruházások mindig hosszútávúak. Míg korábban a túl sok víz ellen kellet védekezni, most bekövetkezett egy trendforduló és a vízhiány ellen kell küzdeni. Nem szabad, hogy megtévesszen minket az utóbbi néhány csapadékos hónap. A trend velünk maradhat és csapadékhiányra, illetve területileg egyenlőtlen eloszlású csapadékviszonyokra kell készülni.

Úgy vélem, nincs más lehetőség, mint hogy a szomszédos országok mintájára meg kell építenünk nekünk is a nagy folyamainkra a vízlépcsőket, mivel azok nélkül nincs víz visszatartás. A Dunára legalább kettő, illetve a Tiszára is legalább egy vagy két vízlépcső lenne még szükséges, hogy az altalaji vizeket meg tudjuk tartani. Csak Németországnak 16 vízlépcsője van a Dunán, és Ausztriában is számos vízlépcső működik, de folytathatnánk a sort Szerbiával, Romániával vagy Szlovákiával is.

Eközben itthon a nagy folyóink bevágódtak, lemélyültek, nyáron elviszik a vizet az ország magasabban fekvő részei alól. Ezt meg kell akadályozni.

Az egyetlen ország vagyunk a régióban, amelynek nincsennek a nagy folyóin vízlépcsői és ezen csak veszítünk. Az ország kiszáradása, altalajvíz vesztesége és az egyéb problémák pedig csak sűrűsödni fognak, ha nem lépünk időben.