Alig van víz, óriási a halpusztulás a magyar halastavakban - ökológiai katasztrófa előtt állunk

Jelenleg két részre oszlik vízellátás szempontjából az ország. A választóvonal a Duna mentén fut. Bármilyen furcsa is, de érdekes módon az aszály által a növénytermesztést illetően erősebben sújtott Alföld van kedvezőbb helyzetben ezen a téren – ismertette Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MAHAL) szóvivője.

Az Alföld van jobb helyzetben

Mint mondta, ennek oka, hogy korábban kiterjedt öntözőrendszereket és halastó vízellátórendszereket építettek ki a térségben. Kevesen tudják, hogy az 1900-as évek legnagyobb tóépítő nemzete a magyar volt. Ekkor hoztuk létre a napjainkban Szerbia területén fekvő Écskán a hatalmas, 500 hektáros Fehér-tavat, mi építettük meg a Biharugrai-halastavakat, és ekkor jött létre a hortobágyi halastó rendszer és a szegedi tórendszerek is ebben az időszakban alakultak ki.

Egy részükkel belvizet tároztak egy részüket pedig azért építették meg mert a területük másfajta mezőgazdasági művelésre alkalmatlan volt. Ez jól mutatja, hogy már akkor is látták, milyen nagy a víz jelentősége, annak ellenére is hogy akkor még többször okozott problémát a víz jelenléte, mint a hiánya – húzta alá.

Ezeknek az akkoriban kiépített vízrendszereknek, az öntözőrendszereknek, valamint a két tiszai vízlépcsőnek és a Nyugati- és a Keleti-főcsatornának köszönhetően az alföldi halastavak, tógazdaságok köszönik szépen jól vannak. Habár kétségtelenül ott is van probléma, de kisebb mint a Dunántúlon, és el tudják látni a halastavakat vízzel

-hangsúlyozta.

Aszálytérkép - jól látható, hogy a keleti országrész a legsúlyosabban érintett, a halastavak helyzete azonban ennek ellenére ott kedvezőbb, mint a Dunántúlon; Forrás: vizhiany.vizugy.hu

Ezzel szemben a Dunántúlon katasztrofális állapotok uralkodnak. Szinte nincs olyan kis vízfolyás, amelyik ne száradt volna ki már akár két-három hónappal ezelőtt is.

A téli csapadék hiánya miatt pedig az úgynevezett gravitációsan feltöltődő völgyzárógátasnak mondott rendszerek, amelyek a téli fölösleges vizekből töltődnek fel, totálisan üresen állnak. A vízutánpótlás hiányából fakadóan pedig a halastavak körülbelül 40 százaléka mostanra alkalmatlanná vált a haltenyésztésre. Sajnos a vízhiány talán egy ágazatot sem sújthat annyira, mint a halgazdaságokat – sorolta a problémákat a Fejér megyében működő halgazdaság vezérigazgatója.

Súlyos méreteket öltött a halpusztulás

Az ágazatot több évtizede ismerő szakember elmondta, hogy a jelenlegi helyzet következtében a halállomány jórésze elpusztul. A 40-60 centiméteresre leapadt vízben a légnyomás esés hatására felszabadul a fenéken lévő bomló kénhidrogén és ammóniagáz, ami a hajnali oxigén hiánnyal párosulva megöli a halakat - magyarázta. Emellett most a hallal táplálkozó élőlények is óriási károkat tudnak okozni. Ezek az állatok ugyanis korábban csak a part mentén a sekély vízben tudtak halászni, és többnyire a gyengébb egyedeket ejtették el. Ez eddig a természetes szelekciót szolgálta.

Most azonban a tó közepén is tudnak zsákmányt ejteni. A halnak pedig nem elég, hogy nem tud egy rétegződött vízben (ehhez kb. minimum 2 méteres víztest kéne) hidegebb sávokba lehúzódni, mert az egész víztest 28-29 fokos, ahol elenyésző az oxigén szintje, de még a halevő madaraktól sem tud elrejtőzni. Így tragikus állapotok uralkodnak és folyamatosan csökken a halállomány, sokkal nagyobb mértékben, mint az normális volna – tette hozzá.

Az egész országban pusztít az aszály. Már nem csupán az állóvizek, de a folyók is kritikus szintre apadtak. A képeken a Hármas-Körös látható a Békésszentandrási duzzasztó alsó felszíni állomásánál. Képek forrása: MTI/Rosta Tibor

Küzdenek a megmaradásért

Így körülbelül a halgazdaságok termelésének megközelítőleg a 30 százaléka kiesik majd. Fontos kiemelni, hogy más tényezők is sújtják a halgazdaságokat, mint a gázolaj árának az emelkedése, vagy a munkabérek növekedése, de ezek más ágazatokban ugyanígy jelen vannak és nem sújtják jobban a tógazdaságokat, mint bárki mást az agráriumban.

-A helyzet viszont abból a szempontból rosszabb, hogy a halból, a befektetett pénz csak három évvel később jön vissza – húzta alá.

Az idén májusban született kishal év végére 15 dekás lesz, a következő évben 60-80 dekás, és csupán a két és feledik – harmadik évben lesz a hal 2-2,5 kilogrammos, tehát piaci méretű. Ha ezalatt a három éves periódus alatt folytatódik az aszályos időszak, akkor ez a növekedési lendület megtörik, hiszen már nem lehet hova kihelyezni a kis ivadékokat, mert nincs víz. Így a tógazdasági haltermelést ez a helyzet jelentősen érinteni fogja

-fogalmazott.

Érdemes kiemelni, hogy az akvakultúrák jelenthetnek némi menekülőutat - vélekedett.

Elmondta, hogy ezek olyan melegvizes, intenzív haltelepek, amelyek tulajdonképpen úgy működnek, mint egy broiler csirke telep, vagy egy tojó telep, tehát zárt rendszerben, technikai feltételeket biztosítva, oxigén utánpótlással, mesterséges táppal. Ezekben főképp harcsát, afrikai harcsát tenyésztenek. Ezekből 23 van az országban és teljesen jó állapotban vannak.

Nem érinti őket a mostani helyzet, hiszen ez az ágazat nincs kitéve az időjárásnak, nem számít számára, hogy van-e aszály, vagy nincs, egyedül a piaci folyamatoknak van kiszolgáltatva

-hangsúlyozta.

Fontos azonban, hogy az ezekből érkező hal ugyanúgy biztonságos, ellenőrzött minőségű és nagyon lényeges, hogy legyen ilyen hal a magyar piacon, így ezek az akvakultúrák is nagyon fontosak. Ez a termelési mód most is fejlődik, sajnos azonban az intenzív haltermelés bővülésének az üteme elmarad a tógazdaságok termelésének a visszaesésének a mértékétől. De legalább van egy menekülő útvonal.

Mi, tógazdák viszont, akik ebbe születtünk, küzdünk tovább, hogy minden áron megmaradjunk, hogy együtt élhessünk a halainkkal, a természettel és megtarthassuk az örökséget, amit az elődeinktől kaptunk

-fogalmazott.

Nem szabad eldobni az elért eredményeket

Kiemelte azonban, hogy a termelés visszaesése ellenére érezhető haldrágulásra nem kell számítani. A jelenleg beállt árszint vélhetően maradni fog.

Ennek oka, hogy van egy olyan lélektani plafon, ami fölé nem lehet és nem is szeretnénk emelni az árakat.

Tavaly ősszel, mikor látszott, hogy kevés a hal, a MAHAL megkérte a gazdaságokat, hogy ne vigye ki senki az országból a halat, pedig a románok például körülbelül 100 forinttal drágábban vitték volna el kilóját. Viszont mi öt évig kampányoltunk itthon a halfogyasztás népszerűsítése érdekében, és nem akartuk az eredményeket sutba dobni

- mondta Lévai Ferenc.

Kiemelte, hogy a COVID-19 első hulláma idején a kormány segített a nálunk ragadt halak elhelyezésében, és kisegítették a tógazdaságokat akkor, amikor beállt a piac. Így kötelességünknek éreztük, hogy karácsonykor minden magyar háztartás normális áron magyar halhoz juthasson, pedig tavaly egész Európában halhiány volt

Ehhez a szakma tartotta is magát és húsvétig kitartottak a hazai halkészletek. Fontos kiemelni, hogy eközben nincs annyi hal a piacon, mint amekkora igény lenne rá. Mi ennek ellenére most is azon dolgozunk, hogy a halfogyasztás fő szezonjára, karácsonyra idén is legyen elegendő mennyiségű, normális árú magyar hal, eközben pedig minden halgazdaság igyekszik a saját partnereit is kiszolgálni.

A nehézségeket pedig a partnereinkkel együttműködve próbáljuk meg áthidalni, hogy a piac működhessen és ne vesszenek kárba az eddigi eredményeink - sorolta.

Rajtunk kívülálló okok miatt ugyan megtört a lendület, de azt szeretnénk, hogy a magyar lakosság halfogyasztása tovább növekedjen. Ehhez pedig biztosítani szeretnénk, hogy legyen magyar hal a piacon, hogy azt ehessük, amiről tudjuk, hogy honnan jött és tudjuk, hogy a tótól a tányérig biztonságos úton jutott el, nem pedig a tengerekből származó, sajnálatosan kitudja milyen szennyeződéseknek, mikroműanyagnak és hasonlóknak kitett halat fogyasszunk. A hazai tavak ugyanis még tisztának mondhatók.

Rövidtávú megoldás nincs – de hosszútávon még változtathatunk

Sajnos a Dunántúlon most pillanatnyilag semmit nem lehet tenni,a katasztrófa ott már nem akadályozható meg, mert nincs honnan vizet átemelni. Nincsenek pót-vízellátó rendszerek. Nincs olyan vízkapacitás, amit szabaddá lehetne tenni, hogy abból bármit is ellássanak. Ennek egyébként domborzati okai is vannak, hiszen nem lehet a végtelenségig emelni a vizeket, valamint részben hidrológiai okai is vannak – ismertette a helyzetet.

Hazánk egyébként speciális helyzetben van. Az ország területe alatt a mélyben óriási víztestek vannak. Csakhogy a felszín és a mélyen fekvő víztestek között van egy nagy ’’rés’’, ahol jelenleg nincs elegendő talajvíz, így épp az a felszín alatti 20 méteres réteg a vízhiányos, ami a növények és a vízből élők szempontjából fontos lenne.

A mélyen bemaródó folyóink mederszintje, mind a Dunáé, mind pedig a Tiszáé méterekkel lejjebb van, mint kellene, a folyamszabályozások, és az alattunk illetve a felettünk lévő tározók, gátak miatt

– vélekedett.

A tározók ugyanis megfogják a hordalékot és így hazánkba gyakorlatilag hordalékmentes kristálytiszta víz érkezik a Dunán. Így a legnagyobb folyónk csak visz tovább valamit, de itthon nem rak le hordalékot, emiatt egyre inkább mélyül a meder, az altalajvízszint pedig húzódik utána. Emiatt méterekkel került lejjebb az altalaj vízszintje, így kutak száradnak ki és a növénytermesztés is egyre inkább nehezebb – magyarázta a kialakult helyzet okait.

A helyzet tehát nem rózsás

– tette hozzá.

Változtatni viszont hosszabb távon lehetne és a vízügyi szakembereink alkalmasak rá, mert egy nagyon tapasztalt, felkészült szakember gárdáról van szó. Viszont ők valaha arra lettek kiképezve, hogy a vizeket el kell vezetni, és a vizek kártételétől kell megóvni az országot - mondta.

Ez a helyzet azonban most megszűnt. Nem az a gond, hogy idén egy aszályos évet élünk meg, hanem az, hogy egy 20 éve tartó trend miatt az elmúlt két évtizedben folyamatosan fogynak el a vizeink és csak időszakonkénti vizes periódusaink vannak. De már az utolsó vizes évünk is 2010-ben volt Magyarországon. Ez volt a legutóbbi olyan év, amikor a vizek kártétele ellen kellett védekezni, azóta viszont a víz hiányával kell megküzdenünk

-húzta alá.

Nem az idei az első aszályos év az elmúlt évtizedben; Forrás: MTI

Ha nem lépünk annak óriási ára lesz

Így rövidtávon a feladat most az, hogy meg találjuk azokat a víztárolásra alkalmas területeket, ahol eltárolhatjuk a vizet, ha újra lesz egy vízben bővebb időszak. Mert lesz ilyen, hiszen az évi 460 – 560 milliméternyi csapadék valamikor leesik Magyarországon és valamilyen formában össze jön az év végéig, de soha nem tervezhető módon és nem a megszokott időben és területeken jelentkezik, hanem villámárvizeket okozva esik le - sorolta. Azonban ha van hol, akkor ezeket a vizeket is meg lehet fogni és be lehet tározni. Viszont most vízügyi tározónk viszonylag kevés van és azok is nagyrészt ötven, hatvan éve épültek, ráadásul már évtizedek óta nem voltak kikotorva - ismertette.

Szörnyű következményei vannak az aszálynak. A képen a Bátonyterenye közelében található Halda-tó látható, idén július 20-án. A tó gyakorlatilag teljesen kiszáradt. Korábban horgásztóként funkcionált, ponty, amur, busa, csuka, balin, keszegfélék, kárász és törpeharcsa is lakta. Most nem csak a halak, de a halakkal táplálkozó többi élőlény is eltűnt a tó környékéről. Kép forrása: MTI/Komka Péter

Itt van most a Velencei-tó példája is. Hiába építettek rá vésztározókat, hogy azt a felesleg vizet, ami a Velencei-tóban nem fért el betárolják szűkösebb időkre, azok a tározók 50-60 százalékban feliszaposodtak. Ugyanígy jártak a legnagyobb mesterséges víztározásra alkalmas képződmények a halastavak is. Ezek a halastavak 80-100 évesek. Mindig is állami támogatással tudták csak létrehozni őket és a fenntartásuk karbantartásuk soha nem volt fedezhető abból a pénzből, amit a halászat, a halgazdálkodás megtermelt. Ez pedig ma sincs másképp. Most az államnak kellene ezeket a halastavakat, víztározókat kikotortatni és az infrastruktúrájukat rendbe rakni – vélekedett.

Nádas a Velencei-tavon, a víz a tó egyes részeiről szinte teljesen eltűnt

Ha jól működne a halastórendszer, akkor körülbelül 400 millió köbméter vizet tudna megtartani Magyarországon, ez a szám azonban most a 300 millió köbmétert sem éri el. Tehát csak itt önmagában nagy tér van a fejlődésre. Némi bővítéssel pedig a 450-500 millió köbméter víz betárolása is elképzelhető

– magyarázta a növekedés.hu-nak a szektort jól ismerő szakember.

Ez pedig nem csupán a halgazdálkodás szempontjából lenne fontos. Sőt bármilyen furcsa is, ez az egyik legkevésbé lényeges haszna. A halastavak, mint vizes élőhely ugyanis ökológiai szempontból is nagyon fontosak. A vízhez kötött élőlényeknek ugyanis több mint 90 százaléka védett. A halastavaknál pedig nemcsak halak, hanem kétéltűek, gőték – békák; vidrák; madarak, kormoránok – kócsagok is élnek és még hosszan sorolhatnánk a fajokat, amelyeknek otthont adnak a tavak. De a víz eltűnésével nem csak a halak pusztulnak el, de ezek az élőlények is mind eltűnnek. Olyan ökoszisztéma rendszerek pusztulhatnak el, amik nem biztos hogy valaha is helyre állnak -sorolta a veszélyeket.

Ha egy egyhektáros tó helyén lesz egy hektár kukorica, akkor az ökológiai szempontból olyan, mintha egy buja őserdőt lecserélnénk egy sivatagra

-fogalmazott.

Ha ez nem lenne elég a nagy vízfelületek - a tavak, a levegőminőség és a szállópor koncentráció csökkentése szempontjából is nagyon fontosak. A tavak ugyanis a párolgás útján növelik a levegő páratartalmát, ami segíti a levegőben lévő por lecsapását, megmossa, benedvesíti a növények levelét, kitágítja azok kutikuláit, segíti levegőhöz juttatni azokat. Emellett pedig egy-egy tónak óriási az altalajvízre gyakorolt hatása. A tóban lévő víz ugyanis folyamatosan diffundál el lefelé és oldalirányba és így tölti fel a rétegvizeket. Ezek a rétegvizek pedig a valódi tartalékai a növényzetnek. Most viszont, hogy elkezdtek kiszáradni a tavak, teljes erdőrészek száradnak ki – hangsúlyozta.

Olyan katasztrófa előtt állunk, amit ott kell kezelni, ahol még tározható víz van és azt kell elérni, hogy ne fusson ki a víz az országból. Az országba beérkező vízből ugyanis több megy ki, mint amennyi beérkezik, mert még a csapadékvíz is kifut az országból 1-2 napon belül, ha nem tudjuk betározni

-húzta alá.

Hosszútávon viszont egy tudatos vízgazdálkodással megoldható lenne a helyzet. Ha a vízügy azt a feladatot kapná, hogy rakja rendbe a meglévő csatorna rendszereket; építsen ki olyan vízvisszatartó műtárgyakat, amik megakadályozzák, hogy néhány óra alatt lefusson a víz és visszatartják vizeket; kikaparják a halastavakat; építsenek ki mindenhol ahol lehet víztározó kapacitásokat. Egy tudatos és átgondolt vízügyi politikára lenne tehát szükség, ami azt a kettős szerepet képes betölteni, miszerint véd a vizek kártételétől és közben segíti a vizek megtartását. A kettő nem mond ellent egymásnak  – mondta el a lehetséges megoldásokat a szakember.

Kiemelte, hogy a fentieken túl további komoly beruházásokra is szükség lenne. A Dunán jelentős tározó kapacitásokat kellene létrehozni. Ezt minden Duna menti ország megtette csak mi nem. A Bős-Nagymarosi vízlépcső magyar részét valójában a vízgazdálkodás szempontjából jó volna mégis kiépíteni és lent délen, Paksnál is szüksége lenne egy nagy tározóra. Sőt éppígy a Tiszán is meg kellene építeni Csongrádnál a vízlépcsőt. Ennek a tervei 30 éve megvannak, mégsem építettük még meg. Pedig ezáltal meg tudnánk emelni a Tisza vízszintjét. Itt kell tartani minden liter vizet – magyarázta.

Ha viszont nem tesszük meg a szükséges lépéseket, akkor az ország komoly árat fog érte fizetni, ami akár emberéletekben is mérhető lehet, ugyanis a víz az egyetlen olyan elem, ami enyhíteni tud az éghajlatváltozás, a felmelegedés káros hatásain. Ezért kell a vizet megbecsülni és megőrizni magunk és az utánunk következő generációk számára

-fogalmazott.