Mucsi Zoltán: Úgy próbálunk, mintha rendes színházi évad kezdődne

Tavasszal, amíg a járvány be nem indult, a József Attila Színházban A király beszédében, az Átriumban Színházban pedig a 12 dühös emberben is láthattuk. Úgy tűnik, döcögve indul az őszi évad is: például az Átrium egyik előadásának közreműködője is megfertőződött, ezért két hétig elmaradnak az előadások. Mi várható most? 

Ha erre pontos választ tudnék adni, nem biztos, hogy színházzal foglalkoznék, és valószínűleg sokkal több pénzt keresnék. De komolyra fordítva a szót, sajnos nem rendelkezem ilyen váteszi képességgel. Úgy gondolom, most mindenki reménykedik. A szeptemberi-októberi műsorterv már elkészült, a viszonylag hosszú kihagyás miatt nyilván felújító próbák lesznek.

Augusztus 25-én el is kezdtük a III. Richárd betiltva című darab próbáját a Szkéné Színházban, de sorra kerül a többi is. Bízunk abban, hogy még egyszer nem zárják be a színházakat úgy, mint tavasszal, de nagy a bizonytalanság, mert a járványhírek nem éppen a legkedvezőbbek.

Mindenesetre mi úgy próbálunk, mintha rendes színházi évad kezdődne, abban a reményben dolgozunk, hogy nem lesznek nehézségek.

Megszűntek a kulturális taopénzek, és még a pandémia is nehezíti a kis színházak helyzetét. Hogyan tudnak most túlélni?

Fogalmunk sincs, annyira nem látjuk a jövőt. Nem tudjuk, milyen lesz, ha a nézők hamada ülhet csak be egy előadásra. Akár kicsi, akár nagy színházról beszélünk, minden forint számít, és ez óriási kiesést jelent. Sajnos a megoldást sem látjuk, pedig hosszú távon nem lehet így működni.

Ráadásul egészen más érzés 160 nézőnek játszani, mint 30-40 embernek.

Még februárban egy interjújában azt mondta, hogy 25-26 fellépése is van egy hónapban. Most mi a helyzet?

Júliusban négy előadásban játszottam, augusztus 23-24-én a VIDOR fesztiválon léptem fel. Március negyedike óta mindösszesen hat előadásom volt.

Mivel töltötte a karantén miatt hirtelen felszabaduló időt?

Szinte azonnal lementünk az Őrségbe, és július elejéig apósom házában laktunk. Csak egyszer jöttünk fel Budapestre néhány napra, amikor az egyik gyermek érettségizett. Azután, ahogy szép lassan beindult az élet, mi is visszaköltöztünk, és még forgattam is néhány napig. 

Milyen filmes munkája volt az utóbbi időben?

Egy szlovák és egy magyar filmben vállaltam kisebb szerepet. Jó érzés volt, hogy újra elkezdődhetett a munka.

Szeptember közepén érkezik az életrajzi könyve. Hogyan jutott eszébe, hogy életének útvesztőiről meséljen a közönségnek?

Riportkötetről van szó, amelyben Bérczes Lászlóval beszélgetek. Már nem is tudom, kinek az ötlete volt, mindenesetre Bérczessel már közel negyven éve vagyunk barátok. Egyszer felvetette, hogy próbálkozzunk meg ezzel a könyvvel, én kötélnek álltam, és most itt tartunk, hamarosan megjelenik.

Hat évadot is megélt a Munkaügyek sorozat, majd ennek spin-offja, a Tóth János sorozat is sokak kedvencévé vált. Hogy érezte magát a zsémbes csinovnyik szerepében?

Nagyszerű kihívásnak éreztem, de nehéz időszak is volt, mert a sok színházi munka mellett rengeteg forgatással járt a sorozat felvétele. Általában öt napon át napi 12-16 órákat dolgoztam. 

Mennyire lehetett itt improvizálni?

Annyira feszített volt a munkatempó, hogy ez nem igazán volt elsődleges, szinte száz százalékig az írott anyagból játszottunk. 

Lesz még folytatása a Munkaügyeknek vagy a Tóth Jánosnak?

Nem tudok róla, nem tartom valószínűnek.

Reklámjai is mindig óriási sikert aratnak. Kampányolt már a dohányzás ellen, hirdette már a szelektív hulladékgyűjtést is, és feltűnt az ingatlanbizniszben is. Ki írja a zseniális szövegeket?

Felkérünk valakit, vagy a cégtől jön az alapötlet, utána összeülünk, akár barátokkal is, és közösen agyalunk a szövegen. Az egyik reklámban szereplő ingatlanközvetítő cég egyébként létezik, és nagyon bátor dolognak tartom, hogy ilyen öniróniával viszonyultak hozzá. A cég Facebook-oldalán vagy a Youtube-on is elérhetők ezek a produkciók.

Nagy port kavart az utóbbi hetekben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen zajló átalakulás. Megosztottá vált a színházi szakma, Bánsági Ildikó is arról nyilatkozott nemrégen, hogy nagy a megosztottság, rossz a hangulat. Hogyan látja Ön a szakma helyzetét?

Amikor megosztott a szakma, nincs is ok a jó hangulatra. Elég borúlátó vagyok ez ügyben, és nem látok sok esélyt arra, hogy a megosztottság a közeljövőben eltűnjön, mert nincs párbeszéd. Mindenki hajtogatja a magáét. Nagyon rossz helyzet alakult ki társadalmilag és szakmailag is.

Nyilván nem egyik napról a másikra alakult ki ez a megosztottság, az okok messzebbre nyúlnak vissza. Ugyanakkor nem látom azt a törekvést, hogy helyreálljanak a dolgok, inkább szítják az ellentéteket, ráadásul olyan hangnemben, ami méltatlan a hangoskodókhoz, a szakmához és az emberhez is. A vitákat nem lehet a másik lejáratásával eldönteni.

Mégis azt kell látnom, hogy olyan embereket próbálnak lejáratni, akiknek munkássága több évtizedet ölel fel, és mindig magas színvonalú volt. Inkább mindkét fél számára megfelelő kompromisszumokat kellene kötni, még akkor is, ha nem látják egyformán a dolgokat. Így kerülhetne ki mindenki a legkisebb lelki sérüléssel a helyzetből.