"Nálunk az is baj, hogy nincsenek sztárok" - a Filmforgalmazók Egyesületének elnökével beszéltünk

A nyáron az Oppenheimer és a Barbie film sikere alaposan felkavarta az állóvizet. Mindkét film váratlanul kiugróan nagy forgalmat termelt a mozikban. Megismételhető ez a jelenség?

Ennek a két alkotásnak az összekapcsolása mindkét filmnek segített, de különösen az Oppenheimernek. Hisz jókora hátránnyal indult: elvégre egy háromórás filmről van szó, amely még annak is nehezen követhető, aki ismeri a McCarthy-korszakot és a Manhattan projektet.

Ez a fajta játék, amely arra buzdította a nézőket, hogy üljenek be mindkét filmre olyan sikeres volt, hogy itthon a két produkció a bevételek terén szinte fej-fej mellett haladt.

De sajnos úgy látom, hogy ez a jelenség nem megismételhető. Nem látni, hogy a „Barbenheimer” valamiféle új trendet indított volna be.

Most épp az tűnik ki, hogy a korábban bevált franchise-ok, mint amilyen a Marvel vagy a DC nem úgy teljesítenek, mint ahogy azt a gyártó szeretné.

Lehet baj az is, hogy túl sok a film a kínálatban?

Még korábban volt egy olyan sokat emlegetett jóslat a szakmában, miszerint eljön majd azaz idő, amikor évente mindössze 5-6 nagy mozifilm fog kijönni, azokat viszont hosszú ideig fogják játszani, mint a Broadway-en a színdarabokat. Ennek az első fele bejött. Azoknak a produkcióknak a száma, amelyek átütő sikert tudnak elérni a nagyközönség köreiben olyan évi tízre tehető.

Amivel önmagában nem is lenne probléma csak közben folyamatosan egyfajta filmáradat lepi el a nagyvásznakat. Van hogy hetente hat-hét új film is megjelenik a kínálatban.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a közönség oldaláról se kedv, se idő, se pénz nincs ennyi mozifilmnek a megnézésére.

Mivel a jelenlegi körülmények között a mozi-üzemeltetés nem kiszámítható ezért sokan kapkodnak. Nem hagyják az egyes filmeket kifutni.

Hiányoznak azok a mozik, amelyeknek van anyagi háttere és türelme ahhoz, hogy kivárják hogy a közönség esetleg lassabban fedezzen fel magának egy-egy filmet, és így jöjjön össze egy magasabb nézőszám.

A magyar filmek népszerűsége hogyan alakul?

Még azok a hazai filmek is, amelyeket a közönség és a szakma is jó filmnek tart, rendszerint megállnak 15-20 ezer nézőnél, ami roppant alacsony.

Sajnos mi nem vagyunk olyan szerencsések, mint a csehek, ahol a hazai filmek rendre meg tudják verni a nézettségi mutatókban az amerikai produkciókat is.

Nálunk az is baj, hogy nincsenek sztárok: olyan színészek, akiknek már csak a neve is bevonzza a nézőket a vetítőtermekbe. De a külföldi filmeknél is azt látni, hogy a sztárok kezdenek kiöregedni. Nem igazán jöttek újak a helyükre.

Úgy általában mennyire nagy a baj itthon a moziknál?

Jobb a helyzet mint volt, de még nem érte el azt az optimális szintet a mozis iparág, ami mellett jól tudna működni.

Mennyire zavarhat be az idei nagy infláció?

Nem gondolnám, hogy ez lenne a bajok igazi forrása. A könnyűzenei koncerteknél és más kulturális eseményeknél is látjuk, hogy az emberek akár viszonylag magas jegyárak mellett is hamar elkapkodják a belépőket.

Ahol az árak igazán számíthatnak azok a családi filmek. Három-négy embernek a jegy, plusz a büfé kiadás már van akkora, hogy a család lehet, hogy meg fogja gondolni, hogy esetleg ne maradjanak-e inkább otthon.

Viszont az Oppenheimer-nél és a Barbie-nál is látszott: ha valamit látni akar a közönség akkor be fog rá ülni.

A hollywood-i sztrájkok miatt több mozibemutató is el lett halasztva. A kinti munkabeszüntetéseknek mekkora a hatása itthon?

Szerintem az, hogy mondjuk a következő Dűne film nem most novemberben, hanem majd jövő év elején kerül mozikba, nagy törést nem okoz a nézőkben. A moziknak ez jobban fáj, de most nem ezaz igazi baj. Inkább az, hogy a kínálatba túl sok olyan film kerül be, ami nem tudja nagy számban felkelteni a nézők kíváncsiságát.