Volt olasz védelmi miniszter: Szegénnyé tett minket az euró

A hazafiasság témában a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Danube Institute által szervezett online előadássorozat, a Patriatic Talks résztvevője volt a napokban. Mi a különbség a patriotizmus és a nacionalizmus között, és miért fontos ez most az Európai Unióban? 

A patriotizmus a haza szeretetét jelenti, azt, hogy valaki büszke a nemzeti karakterére, illetve azokra a tulajdonságokra, amelyek országát jellemzik. A patriotizmus szorosan kötődik egy adott ország szeretetéhez. A nacionalizmus hasonló jelentéssel bír, ám sokszor a nyílt xenofóbiával azonosítják, így nem lehet egyenlőségjelet tenni a patriotizmus és a nacionalizmus közé. 

Miért tartja jó példának Svájcot a patriotizmusra?

A hazaszeretet érzését már egészen kiskorunkban magunkba szívjuk, és később a kultúrán és a történelmen keresztül is megtapasztalhatjuk. Szeretjük a nemzettársainkat, az ételeinket, a nyelvünket, és minderre büszkék is vagyunk. Ehhez nem mindig van szükség közös nyelvre. Svájcban legalább négy nyelvet beszélnek, több népcsoport is él ott, mégis létezik a svájci patriotizmus. Ők úgy büszkék az országukra, hogy eközben idegengyűlölők, pedig etnikailag, nyelvileg és vallásilag sem homogén az ország.

Mindezek fényében hogyan látja az Európai Unió következő hétéves költségvetésének és a helyreállítási alapnak a szerepét?

Európát épp a sokszínűség, a nemzeti, nyelvi és vallási különbségek határozzák meg, miközben az országokat összeköti a közös történelmi örökség. A magam részéről egyáltalán nem ellenzem az egyesült Európa gondolatát. Ám az Európai Unió meglehetősen zavarba ejtő formáció, ahol olyan dolgokat uniformizálnak, amelyek nem teszik egységgé a közösséget.

Az egység ugyanis nem egyenlő az uniformitással. Az a homogenitás, amit az EU el akar érni, nem azonos a valódi európai egységgel, amelyben apám – aki olasz külügyminiszter volt az ötvenes években, egyben az európai közösség egyik alapokmányának számító Római Szerződés egyik atyja – hitt. 

Fotó: prabook.com

Mit gondol, a koronavírus-válság hatásait mérséklő uniós helyreállítási alap – amelyet közös kötvénykibocsátásból finanszíroznak – lehet a következő lépcsőfok az európai egység és partneri viszony fejlődésében?

Érdekes, hogy az Egyesült Államokban ez mennyire nem így működik. Igaz, hogy ott is csak egy pénz van, a dollár, de minden tagállamnak megvan az önálló költségvetési, fiskális valamint adóügyi politikája, és ha a rossz gazdaságpolitika következtében az adott állam csődközelbe kerül, senki sem várja el, hogy a szövetségi kormány mentse meg. Nagy különbségek vannak például a texasi és a kaliforniai államkötvények kamatai között, amit spreadnek hívnak. Ám senki sem várta el, hogy a texasiak kaliforniai államkötvényeket vásároljanak, vagy a dollár nyomtatásával segítsenek, amikor Kalifornia nagy költségvetési hiánnyal küszködött. Ez nevetséges.

Miért hiszik azt a németek, hogy például Olaszország nem képes finanszírozni a költekezését? Korábban Görögországot mentették meg, de ez sem volt teljesen önzetlen dolog, hiszen a német és a francia bankok sok görög adósságot birtokoltak, így inkább őket mentették.

Melyik az a terület, ahol értelme lenne a közös politikának?

Szerintem ilyen a közös védelmi politika, az unió tagállamai ugyanis lényegében fele annyit költenek a védelemre, mint az Egyesült Államok. Európának demográfiai problémával kell szembenéznie, miközben nagy fenyegetést jelentenek számára a fiatal muszlimok tömegei, akik illegális bevándorlóként a Földközi-tenger keleti és déli partjairól Európába érkeznek. Tömeges migrációval és terrorizmussal kell szembenéznünk, és ez a teher most főleg Olaszországra, Görögországra és kisebb mértékben Spanyolországra nehezedik.

Meg kellene védenünk a közös európai határt, mint ahogyan a terrorizmus ellen is közösen kellene fellépni.

Ha ezt nem tesszük, akkor minek van az Európai Unió? 

Az euró válságáról is tartott előadást a Danube Institute meghívására. Az olaszok a saját bőrükön is megtapasztalhatták, hogy a közös valuta bevezetése után néhány évvel minden a kétszeresébe került. Ön szerint hol követték el a hibát az euró bevezetésekor?

Én mindig is elleneztem az egységes és egyedüli közös valutát, erről 1971-ben írtam az első tanulmányomat, amelyet egy gazdasági folyóiratban publikáltak. 1970-ben ugyanis bemutatták a Werner-tervet, amely az európai gazdasági és pénzügyi unió első terve volt. Ez azt javasolta, hogy az európai közösség nemzeti valutái közötti árfolyam-ingadozást folyamatosan szűkítsék, amíg el nem éri a nullát, ami tulajdonképpen megfelel a közös valutának. Már akkor azt mondtam, hogy ez nonszensz, mert ha rögzítjük az árfolyamokat, akkor fizetési mérleg- vagy növekedési problémák lesznek minden tagállamban, hiszen eltérő gazdaságpolitikákat folytatnak. Akkoriban azt írtam, hogy egyetlen európai állam sem hajlandó feláldozni a hazai stabilitást a Werner-terv céljaiért.

Az olaszok nagyon is Európa-pártiak voltak, de mára ez változott, mert az euró szegénnyé tett minket. Egy olyan valuta lett belőle, amelyet senki sem tud ellenőrizni, az Európai Központi Bank is képtelen erre.

Nem ellenzem a közös pénznemet, de az eurót szerintem rosszul vezették be. Szükség lett volna egy átmeneti időre, amíg a nemzeti pénzek mellett működött volna egy közös valuta. Most a tagállamok az eurót hibáztatják olyan problémákért is, amiről nem tehet.