Oscar-díjas színészekkel dolgozik a világ legjobbai között jegyzett magyar hajtűző

Mivel foglalkozol pontosan?

Hajat tűzök filmes karakterekre. Erre nincs magyar kifejezés, ahogy a foglalkozás sem létezik igazán. Legalábbis itthon nem. A hajtűzés, nevezzük így a magyar gyakorlatban, leegyszerűsítve egy olyan folyamat, amikor különféle anyagokba egy speciális tű segítségével különféle haj-anyagot tűzünk, ami a tű kihúzása után a helyén marad. Ezt addig ismételjük amig a kívánt mennyiséget el nem érjük. Ezután a haj vagy szőr már könnyen formázható, vágható, alakítható, úgy ahogy a sajátunk is.

Amikor az alakítás, a karakter, a színészek vagy állat által nem játszható el, túl veszélyes vagy csak egyszerűen ember feletti képességeket igényelne, akkor hívják segítségül a SFX-szakembereket, akik a speciális effektusokért felelnek.

Például amikor a színészt valamilyen erőszakos behatás éri: elvágják a torkát, megműtik, levágják egy ujját stb., vagy több korszakot átívelve megöregszik, esetleg átalakul valamivé, ami lehet egy másik személy, egy lény vagy bármilyen nem létező dolog, akkor a színész vagy akár állat testalkatát, arcvonásait, külső megjelenését lemásolva készítenek egy replikát, amivel a későbbiekben már bármit el lehet játszani. Protéziseket készítenek, melyeket azután a színészre felhelyezve megváltoztatják annak eredeti megjelenését.

Komplex munka, hosszú és bonyolult munkafázisokkal, amelyből a legutolsó mindig a hajtűzőé abban az esetben, ha az adott effekthez szükséges.

Hogy kerültél erre a pályára, milyen előképzettségek, képességek szükségesek hozzá?

Teljesen véletlenül. Soha nem érdeklődtem különösebben a filmkészítés iránt, vagy rajongtam a filmekért úgy, mint sokan, akik  a filmiparban dolgoznak. Természetesnek tűnt, hogy minden Amerikában készül, így különösebben nem vettem róla tudomást, ahogy azt sem tudtam, hogy létezik ezzel kapcsolatos munka Magyarországon.

Holló/Matteo Garonne: "Pinocchio" 

Kiskorom óta semmi sem érdekelt jobban, mint az alkotás, a készítés öröme, minden, ami kreativitást és kézügyességet igényel. Középiskola mellett rajziskolába jártam, majd érettségi után ötvös, aranyműves szakmát szereztem, hogy felvételt nyerhessek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fémműves formatervező szakára.

Ez a szakma nagyfokú precizitást, figyelmet, fegyelmezett munkát igényel, így amikor a diploma utáni héten kaptam egy telefonhívást, ahol egy forgatáshoz toboroztak embereket, gondoltam, jó nyári munkalehetőség lehet a közelgő másoddiploma előtt, s igent mondtam.

Ekkor találkoztam először ezzel a munkakörnyezettel. A Pohárnok Iván által vezetett filmstúdió azon a nyáron a Hellboy II. és a Nutcracker filmeken dolgoztak ami rendkívül sok szőrmunkát igényelt.

Az ott dolgozó emberek szinte kivétel nélkül kreatív területről verbuválódtak össze. Voltak ott képző- és iparművészek, szobrászok, festők, formatervezők, de volt, aki karosszérialakatosként végzett és dolgozott korábban.

Ehhez a szakmához elsősorban rendkívül jó kézügyesség, jó ízlés, kreativitás és sokszor nagyfokú problémamegoldó képesség szükséges. A többi gyakorlat útján fejleszthető vagy elsajátítható.

Mikor és hogyan kerültél külföldre?

A szükséges portfolió-bemutatás és néhány gyakorlati munka elvégzése után gyakorlatilag egyik napról a másikra a hajtűző csapatban találtam magam.

Egy ötvös lány mutatta meg az alapokat, ami abból állt, hogy kaptam egy tűt és egy adag hajat valamint néhány instrukciót a mozdulatra vonatkozóan.

Nem tűnt bonyolult feladatnak. A nyári projekt végén a filmstúdió vezetője hosszabb távú együttműködést ajánlott fel látván, hogy természetes érzékem van hozzá. Így kezdődött. Megcsináltam a másoddiplomát és a saját ékszer márkám alapítása mellett alkalmanként a FilmEfex Stúdiónak dolgoztam.

Majom/"The Terror" c. sorozatból

Idővel megszaporodtak a munkák, így több időt töltöttem a filmstúdióban mint a brett asztal mellet. Évekig dolgoztam így, párhuzamosan.

Ez idő alatt sok külföldi kolléga megfordult a filmstúdióban attol függően, hogy milyen speciális tapasztalatra volt szükség vagy csak több ember kellett a munkához. Egy ilyen találkozás vezetett oda, hogy külföldön is szerencsét próbáljak.

A kolléga, akinek javaslatára portfóliót és Instagram profilt készítettem, először gyakorlatra került a stúdióba majd innen Angliába utazott, ahol a legerősebb a szakma egész Európában. Amit kint látott és tapasztalt, az a legmagasabb minőséget és színvonalat képviselte. Visszatérve azzal bíztatott, hogy az én tudásommal a legjobb helyeken is dolgozhatnék, miért nem próbálom meg?

Akkor már majdnem 10 éve ezen a területen dolgoztam, de a kezdeti alkalmi megbízások után csak az utolsó 5-6 évben vált igazán napi munkává a hajtűzés, ekkor lettem igazán rutinos.

Itthonról a külföldi stúdiók távolinak tűntek, semmilyen információm nem volt arról, hogyan dolgoznak és ahhoz képest én hol helyezkedem el szakmailag. Kivételes helyzetben voltam itthon, ahol egyedüliként dolgoztam a szakmában, rajtam kívül senki sem rendelkezett ilyen készségekkel. Kiküldtem a portfoliómat számos stúdióhoz Európában és hamarosan válasz is érkezett.

Hódember maszkok egy francia barkácsáruház reklámjához

Abban az évben az utolsó munkát már úgy végeztem el, hogy tudtam, ezután Angliában folytatom. Mark Coulier két Oscar díjas maszkmester hívott meg, hogy dolgozzak vele a filmstúdiójában, így egyből a legjobbak között találtam magam. Egy hosszú és izgalmas időszak következett, 8 hónapot voltam távol és számos filmen dolgoztunk ez idő alatt.

Milyen filmekben, produkciókban dolgoztál eddig? Melyik volt a legérdekesebb, legnehezebb és melyikra vagy a legbüszkébb?

Nehéz összeszámolni, hogy az évek alatt hány jelentős produkcióban közreműködtem. Eleinte érdekesnek és izgalmasnak találtam viszontlátni a munkámat, sokszor csak azért néztem meg az adott filmet vagy sorozatot. Idővel természetessé vált és mostanra már nem is tartom fontosnak. Sokszor követni is nehéz, hiszen párhuzamosan több produkción is dolgozunk ugyanabban az időben.

Azokat a filmeket, sorozatokat tartom izgalmasnak, ahol a korábbi munkákhoz képest valami újat kell készíteni. Szerencsére a legtöbb helyen szabad kezet kapok, így a dizájn sokszor a kezem alatt alakul olyanná, amilyenné én szeretném.

Ez a szakma az illúziókeltésről szól. Éppen ezért sokszor a legrosszabb, amit tehetünk, ha lemásoljuk a valóságot, azért hogy hasonlítson arra, amit készítünk. Talán furcsán hangzik, de apró csalások által jutunk el oda, hogy a végeredmény élő és hihető legyen.

Ugyanakkor szeretem azt is, ha felelős tagja lehetek a csapatnak és nem csak a munka „elvégzője”,

Ez már egy magasabb szint, ahol a munka megkezdése előtt számítanak a jelenlétemre, s az anyagbeszerzéstől kezdve a munka megtervezésén át a tervezés fázisában is részt vehetek ami sokat hozzá tud tenni a végeredményhez.

Énekes maszkja az olasz "Sztárban sztár" televíziós műsorhoz

Az utóbbi idők legkedvesebb munkája a Matteo Garrone által rendezetett Pinocchio volt, melyet 2020-ban több kategóriában Oscar-díjra jelöltek, köztük Marc Coulier tervezői, maszkmesteri munkáját is. Ez a film annyi prosthetic (speciális filmes protézis) munkát igényelt, hogy úgy hiszem, az elmúlt időszak utolsó ilyen jellegű élő szereplős mozifilmjét láthattuk. Olyan tökéletesen sikerült, hogy sokan azt gondolták, a szereplőket digitálisan alakították át. Bár ezúttal nem, a technológia egyre nagyobb teret kap a filmiparban.

Ebben a filmben három madár karaktert készítettem, ebből sajnos egy madarat nem is láthattunk viszont ami szintén gyakran előfordul de sohasem jó érzés.

Sok munka készül, ami forgatás után a vágószobában landol, úgy is, hogy hosszú hónapok munkája van benne. Ez is a szakma sajátja.

"The Emerald City"/Oroszlán maszk

Nehéz megmondani, mitől nehéz egy munka vagy nehéz-e egyáltalán. ha az ember biztos magában és abban amire képes, ha ezt meg is erősítik és sikereket ér el, azt hiszem, nincs olyan munka, ami nehézséget kellene, hogy jelentsen. Teljesen új feladatok előtt van bennem egy kis drukk vagy amikor új helyre utazom és személyesen még nem ismernek. Ilyenkor izgulok, de amint elkezdem a munkát megnyugszom.

A legnagyobb ellenség és feszültség az időhiány. Ez a munka a legutolsó fázisa, ezért ha korábban egy vagy több részmunka is csúszott, azt természetesen én érzem meg a legjobban a leadási határidő előtt.

Hogy látod a szakma jövőjét? Mennyire szól bele ma és később a technológia?

Sokan úgy gondolják, hogy a kézzel előállított munkára mindig szükség lesz, hiszen a klasszikus filmkészítés örök, és ha nem is olyan széles körben, de sokan biztosan ragaszkodni fognak a régi technikákhoz.

Erre jó példa a legfrissebb Star Wars trilógia. A korábban agyondigitalizált lényekre egy idő után ráuntak a rajongók, ezért a filmkészítők, tervezők visszanyúltak a kezdetekhez és újra előkerültek a maszkok, jelmezek, a speciális effektusok. 

A számítógép sokszor segíti a kézzel készítette munkát és kijavítja a tökéletlenségeket. Azonban a gyakran túlzásba vitt használat a film rovására is mehet, ezért nehéz megtalálni az egyensúlyt. 

Például a közelmúltban bemutatott Macskák mozifilm hatalmas költségvetése ellenére is megbukott, mert a digitális látvány már túlzó volt a közönségnek.

A filmstúdiók egyre rövidülő határidök mellett eltérő költségvetésekkel dolgoznak. Aki szeretne felzárkózni, annak új technológiákba kell invesztálnia. A 3D-nyomtatók es szkennerek szinte minden műhelyben megtalálhatók. A kézimunka még mindig hangsúlyosabb, de szerepe fokozatosan csökken.