Oszkó Péter egyetért az iparűzési adó átalakításával

Interjú2020. márc 6.Harsányi Péter

Az iparűzési adó átalakítását jogos felvetésnek tartja, a további szja csökkentések mellett viszont megfontolná az áfa csökkentést vagy további kedvezményes áfa kulcsok bevezetését Oszkó Péter, a Bajnai-kormány volt pénzügyminisztere. Cégcsoportja, az OXO tevékenységének fókuszában a magas hozzáadott értékű innovatív, technológiai befektetések állnak. A csoport jövőre a tőzsdére készül.

Az elmúlt napokban újra parázs vita alakult ki az iparűzési adó esetleges csökkentéséről, átalakításáról, vetítési alapjának módosításáról. Nem először került ez a téma napirendre, másfél évtizede talán Ön volt ennek az adónemnek a leghangosabb kritikusa. Változott-e azóta a véleménye, mit gondol most az adónem átalakításával kapcsolatos elképzelésekről?

Fontos megérteni, hogy az adóztatás szerepe nem csupán bevételek beszedése az állam és az önkormányzatok javára, hanem annak alapvető gazdaságszabályozási funkciója és hatása is van. Nehéz olyan embert találni, aki épp ebből a megközelítésből nálam határozottabban kritizálta volna az iparűzési adót és ez a véleményem semmiben nem változott.

Ez az adónem azokat bünteti, akik fejlesztenek, beruháznak, nagy számú munkaerőt foglalkoztatnak és ezzel minél magasabb hozzáadott értéket igyekeznek előállítani.

Demagógiának gondolom azt az állítást, hogy ez a multicégek adója, mert nem igaz: ez a magas hozzáadott-értéket előállító cégek adója, legyenek bármilyen méretűek. Az a körülmény, hogy a legnagyobb adófizetők a legnagyobb foglalkoztató és gyártó cégek, szükségszerű evidencia, ahogy az is, hogy az alacsonyabb hozzáadott értéket előállító kereskedők, fővállalkozók, közvetítők lényegesen kevesebb iparűzési adót fizetnek bármilyen méretben és iparágban.

De a hazai kis- és középvállalkozások közül is az viseli az aránytalanul nagy iparűzési adóterheket, aki pont azt a feladatot vállalja fel, amivel a hazai gazdaságot igazán erősíteni lehet, mégpedig, hogy fejleszt, beruház és hazai forrású hozzáadott értéket igyekszik előállítani.

Sok más kedvezőtlen körülmény mellett az iparűzési adó az egyik, amelyik rossz irányba torzítja a hazai vállalati szektor fejlődését és bünteti az innovációt.

Nem kérdés, hogy az önkormányzatok bevételi forrásait megfelelő arányban biztosítani kell, de erre számos lehetőség adódik, ahogy adódott a múltban is,

és nem lehet tabu, hogy akár az önkormányzatok bevételi forrásainak párhuzamos átalakításával egy olyan adónemhez hozzá lehessen nyúlni, ami évtizedek óta terheli a hazai gazdaság fejlődési lehetőségeit és irányát.

Ha valamikor, akkor most még lehet erre akár pénzügyi mozgástér is. Épp ezért nagyon szerencsétlen, ha a politika lehetetlenné teszi azt, hogy erről egyáltalán értelmes beszélgetés kialakulhasson és kényszerből ragaszkodik egy olyan adónemhez, ami valójában az értékteremtést bünteti.

Mit gondol emellett az egyszámjegyű, akár 9 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó, illetve a háromgyermekes édesanyák élethosszig tartó szja mentességének bevezetéséről? Mennyire lehetnek most időszerűek ezek az intézkedések?

Olyan időszakban vagyunk, amikor arról kell gondolkodnunk, hogy a jelenlegi forrásbőségben milyen intézkedésekkel javíthatjuk a hazai gazdaság későbbi növekedési és versenyképességét arra az időre, amikor a pénzdömping már nem lesz ilyen mennyiségben elérhető.

Így ha van még költségvetési mozgástér az adócsökkentésre, alapvetően olyan területen kell megtenni, ami a vállalkozások versenyképességét javítja, mint például az iparűzési adó átalakítása, eközben a belső fogyasztás dinamikáját is fenntartja, mint a lakossági adóterhek további csökkentése.

Az utóbbi kérdésben viszont érdemes figyelembe venni a jelenlegi jövedelem megoszlási statisztikákat is, hiszen a jelenlegi adórendszer a magas áfa terhek és alacsony jövedelemadó terhek mellett igaz, hogy a teljesítményt is jutalmazza, de olyan egyoldalú módon teszi, hogy annak az alacsonyabb jövedelműek aránytalanul a kárvallottjai lehetnek.

Hiába hangozhat jól, ha a társasági és a személyi jövedelemadónk egyaránt 9 százalékos mértékűre csökkent, ha a társasági adó mellett továbbra is ott a hozzáadott érték előállítását büntető iparűzési adó, a 9 százalékos személyi jövedelemadó mellett viszont 27 százalék az áfa, ami elsősorban azokat terheli, akiknek a jövedelméből nem jut megtakarításra, csak fogyasztásra.

Ha van költségvetési mozgástér, akkor a lakossági adók oldalán szerintem nem lehet csak a személyi jövedelemadóra fókuszálni, az áfa terhek normalizálását, esetleg további célzott kedvezményes áfa kulcsok bevezetését is érdemes lehet fontolóra venni.

Milyen fantáziát látnak a hazai startup vállalkozásokban és mennyire kedvez a hazai és a nemzetközi gazdasági környezet általában a kockázati tőkebefektetéseknek?

Jelenleg nyilvánvalóan kedvező a környezet, bár a jövőbeni gazdasági kilátásokkal kapcsolatos kockázatok sokakat óvatosságra intenek. Az OXO csoport alapvetően olyan iparágakba fektet be, ahol a viszonylag fiatal életszakaszban lévő vállalatok képesek profitálni a kiszámíthatatlan változásokból és a technológiai fejlődésből. A portfóliónkban lévő cégek általában újszerű megoldásokkal és szolgáltatásokkal próbálnak megtalálni új piacokat. Esetükben tehát kifejezetten kedvező a gyorsan változó környezet, amely sajátos módon eközben dömpingszerű pénzbőséggel párosul.

Ha egyszerűsítő módon akarom megfogalmazni, hogy mi valójában miből igyekszünk üzletet építeni, az nem más, mint hogy olyan gyorsan és sikeresen fejlesztő, tanuló és alkalmazkodó, jellemzően kisebb méretű vállalkozásokba fektetünk, amelyek a nagyok lassúságát és tehetetlenségét kihasználva kisebb tőkéből is képesek olyan üzleti eredményekre, amelyekre a változó környezetben a nagyobbak képtelenek. A leginkább kedvelt célpontjaink nem véletlenül a technológiai projektek.

Ebben a szegmensben évről évre más logikával gondolkodó vállalkozások érik el a fogyasztókat és aratnak sikereket, miközben a nagyobb multinacionális vállalatok előnye fokozatosan csökken. Számunkra nincs ideálisabb helyzet, mint a gyorsan változó gazdasági és üzleti környezet, amely a felgyorsult technológiai fejlődéssel együttesen próbára teszi a hagyományos vállalkozások túlélő képességeit, s mindez közben olyan pénzbőséggel párosul, amely könnyebben finanszírozhatóvá teszi az újszerű, innovatív kezdeményezéseket.

Hogyan zajlik a forrásgyűjtés egy ilyen jellegű befektetési holding esetében?

Fejlett piacokon a legnagyobb, klasszikus befektetők többnyire pénzügyi intézmények, akik hosszú távra kötik le a forrásaikat. Ezen intézmények a portfóliójukba diverzifikációs céllal a hagyományos befektetések mellé, kisebb súllyal beemelnek kockázati tőkebefektetéseket is a nagyobb hozam reményében.

Ilyen pénzügyi intézményi befektetők lehetnek nyugdíjpénztárak, biztosítók vagy kereskedelmi bankok. Mellettük pedig jellemzően kisebb súllyal jelennek meg a vagyonosabb magánbefektetők, családi vagyonkezelők, azaz ún. family office-ok, esetenként nagyvállalatok, más piaci szereplők. Európában és a régiónkban viszont más a tipikus befektetői összetétel, az állami és uniós forrásokat kezelő intézmények is jelen vannak szép számban. A régió ebben a tekintetben végképp a korai fejlettség állapotában van és kifejezetten domináns a közpénz, de Magyarországon az állam befektetői szerepvállalása még a régión belül is kiugró.

Nálunk a befektetői kör ezzel szemben a piaci logika szerint alakult és bővült. Elsőként magánbefektetőkkel közösen léptünk piacra és ebből a szegmensből is bővítettük a befektetői körünket. Ezt követően csatlakozott hozzánk néhány piaci intézményi befektető a pénzügyi és a technológiai szektorból. Most az a célunk, hogy a portfóliónk elmúlt évek során kimutatható értéknövekedésének segítségével már az országhatárokon kívül is bővíteni tudjuk a befektetői körünket, a jövő évre tervezett tőzsdei bevezetést során pedig már a klasszikus intézményi és magánbefektetői kört szeretnénk tudni megszólítani.

Milyen piacokon és szektorokban aktívak, hogyan teremtenek értéket a befektetőik számára?

2015-ben indítottuk befektetési tevékenységünket, az elmúlt 5 évben mintegy 30 technológiai vállalkozásba szálltunk be és a legfrissebb portfólió értékelés szerint a befektetett magántőkét az idei év elejére megnégyszereztük.

Korai és növekedési fázisú innovációkba, alapvetően technológiai cégekbe fektetünk, azon belül viszont mindenevők vagyunk, az információtechnológia minden témájában, de emellett az élettudományok vagy akár a megújuló energiák területén is vannak befektetéseink.

Ebben a szegmensben az értékteremtés alapvetően a cégek értékének növelésén keresztül történik. Tipikusan előbb jelentkeznek vevők a portfólió cégeinkre, mint hogy hosszan osztalékot realizálhatnánk tőlük, így a befektetési holdingunk nyeresége jellemzően cégértékesítések árfolyamnyereségéből származik. Az eddig realizált nyereséget a befektetőink nem kívánták kivonni, azt alapvetően új befektetésekbe forgatjuk vissza, így a mi befektetőink is a részvények értéknövekedésével jutnak nyereséghez, ami később, egy tőzsdei bevezetést követően válhat likvid nyereséggé.

Miként alakult az elmúlt 5 évben a külföldi és a magyar portfóliócégek aránya?

Ebben az iparágban, ahol a csapatok összetétele egy idő után szükségszerűen nemzetközi, az ügyfélkör  már az indulást követően több országból származik, a cégek működési és bejegyzési helyszíne pedig eleve rugalmas, nehéz erre a kérdésre egzakt választ adni. Ha egy projektet elindít például két hazai fejlesztő majd a későbbiekben csatlakozik hozzá egy másik fejlesztő Spanyolországból, egy üzletember Londonból és egy első körös kisbefektető Szingapúrból, akkor kérdés, hogy ezt még hazai projektnek tekintjük-e.

A portfóliónkban lévő cégek mindegyike valamilyen módon köthetők Magyarországhoz, bár van, amelyik már induláskor is külföldi bejegyzésű cégbe történik és egy idő után mindegyik befektetés nemzetközivé válik.

Jelenleg kényelmes helyzetben vagyunk, magántőkét fektetünk be, ezért semmilyen uniós vagy hazai szabályozás nem korlátozza azt, hogy milyen projektekben vehetünk részt és milyen földrajzi korlátozásoknak kell megfelelnünk. Ennek fényében igyekszünk a legjobb projektekbe beszállni lehetőleg még az életpályájuk korai fázisában. Korai fázisban viszont szinte elvárás a fizikai közelség, ezért az a tipikus, hogy a projekteknek legalább a fejlesztési része hosszabb távon is hazai kötődésű marad.

Milyen szegmensek, vállalatok esetében lát most a portfólióban nagyobb növekedési potenciált?

Ahogy jeleztem, a befektetési politikánk a lehető legkevésbé kötött, a hozzáállásunk az, hogy olyan innovációkat keresünk, amelyek képesek megteremteni a saját piacukat és megváltoztatni a piaci gyakorlatot és fogyasztói szokásokat. Az valószínűleg már inkább a hazai piac adottságaiból és a mi erősségeinkből ered, hogy legnagyobb számban B2B vállalati szoftver megoldásokba fektettünk, de a legkülönbözőbb iparágakban, mely cégek közül többen már stabilan milliárdos árbevétellel bírnak.

Jónéhány sikeres cégünk van a big data alapú megoldások területén, mint a Gravity vagy a HubSience de jellemző módon a HR technológiák témájában is több jól működő befektetést tettünk, mint például az Indivizo vagy a Blue Colibri. Ha iparágak szerint válogatunk, akkor vannak sikeres cégeink az autóipar és önvezető autózás, az agrárinnovációk, a kiberbiztonság vagy a pénzügyi szolgáltatások területén is. De érdekes módon az ezektől távol álló területen, az e-sportok és az e-gaming témájában is több befektetést hajtottunk végre sikerrel.

Hogyan kezelik a befektetések során felmerülő kockázatokat?

Folyamatos heti és havi gyakoriságú monitoring mellett mérjük fel, hogy hol tartanak az egyes projektek, milyen segítségre, támogatásra van szükségük, és a meglévő erőforrásainkat eszerint allokáljuk.

Az a meggyőződésünk, hogy nem elég szimplán pénzügyi befektetőnek lenni, hanem a nyugati minták alapján akkor leszünk sikeres befektetők, ha magunk fejlesztjük is a cégeinket. Magyarországon ez hatványozottan igaz, mert idehaza az induló cégek üzleti tapasztalata kisebb, a kapcsolatrendszerük kevésbé kiterjedt. Amikor befektetünk egy cégbe, akkor arra nézve is döntést hozunk, hogy milyen támogatást fogunk számukra biztosítani a későbbiekben. Külön csapatunk foglalkozik például üzletfejlesztési vagy értékesítési támogatással, így az is előfordul, hogy egészen az ügyfelekhez elvisszük az adott projekteket.

Mennyire veszélyezteti a koronavírus vagy a protekcionizmus a kockázati tőkebefektetéseket?

A koronavírust egyszeri, átmeneti kihívásnak gondolom, még ha az abból kiinduló pánikhangulat általános piaci korrekciót is okozhat. Ez a korrekció azonban könnyen lehet csak időleges, a mi befektetési periódusunk pedig lényegesen hosszabb, tipikusan 4-5 éves, így néhány hónapos, akár fél vagy egy éves kilengések sem szükségszerűen érintik.

Okozhat ugyan a jelenség makrogazdasági szintű ingadozásokat, de a portfóliónkban szereplő cégek jellemzően nincsenek nagymértékben kitéve a makrogazdasági kilengéseknek. Inkább a saját, kisebb réspiacaikon működnek, és a vírus terjedése nem veszi vissza érdemben a teljesítményüket, ha a megoldásaik az adott piacon éppen előnyt, költségmegtakarítást vagy nagyobb hatékonyságot biztosítanak.

A protekcionizmus sok tekintetben változó és kiszámíthatatlan üzleti környezetet okoz, de ezzel a helyzettel a mi befektetési célpontjaink könnyebben meg tudnak birkózni, mint a nagyobb versenytársaik. Célpiacaikat, működési helyszíneiket sokkal gyorsabban és rugalmasabban tudják változtatni, mint a jóval nagyobb tehetetlenséggel, erős földrajzi kötődésekkel, nagy fizikai eszközállománnyal rendelkező óriáscégek. Ezért is az a határozott véleményünk, hogy a jelenlegi furcsa, egyszerre bizonytalan és közben bőségesen finanszírozott piaci környezet a hozzánk hasonló befektetők számára teremt ideális feltételeket.