Peter Praet: a kormányoknak fel kell készülniük a jövőbeni sokkokra

Mekkora a kockázata a tartósan magas inflációnak az Egyesült Államokban?

A tartósan magas inflációnak lényegesen nagyobb a kockázata az Egyesült Államokban, mint Európában. Az amerikai gazdaság teljes kapacitás mellett működött a koronavírus járvány előtt. A pandémia idején pedig hatalmas méretű fiskális támogató intézkedéseket vezettek be.

Napjainkban az Egyesült Államok gazdasága nem csupán helyreállt a koronavírus okozta válságból, hanem trend felett növekszik. Nagyon erős az aggregált kereslet, miközben a kínálati oldalon komoly zavarok figyelhetők meg.

A szállítási költségek kilőttek és számos termékből hiány van. Miután teljes kapacitás mellett működik az amerikai gazdaság, a magas inflációs nyomás még egy darabig velünk maradhat.

A kínálati oldal ugyanakkor reagálni fog. A monetáris, sőt, még a fiskális politikának is szigorodnia kell. Az infláció ennek megfelelően az idei év második felében mérséklődhet, azonban hosszabb időre lesz szükség, hogy visszatérjen a jegybanki célhoz.

Az eurózónában is tartósan magasabb inflációt vár?

Az euróövezet a 2019-es gazdasági teljesítményt csupán tavaly év végén érte el. Ezzel összhangban még mindig a trendvonal alatti növekedési pályáról beszélhetünk.

Európában nincs olyan erőteljes többlet kereslet, mint az Egyesült Államokban.

Következésképpen a keresleti oldalról nem érkezik erős inflációs nyomás az eurózónában.

A keresleti oldallal alapvetően az a probléma, hogy a fogyasztás jelentősen elmozdult a szolgáltatásoktól a termékek irányába. Emiatt bizonyos termékkategóriák számottevően megdrágultak.

A kínálati oldalon érzékelhető komoly feszültségek mellett - mint például a szállítási nehézségek - Európát az energiaválság is sújtja. Ez pedig lényegesen szűkíti a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét. Mindeközben az ellátási láncok helyreállásához időre lesz szükség. A folyamat tartósan magas inflációt eredményez, ami aggodalomra ad okot.

Az Európai Központi Bank nem hagyhatja figyelmen kívül a tartósan magas inflációt. Minél tovább marad velünk a magas árdinamika, annál jobban megváltoznak az inflációs várakozások, ami középtávon a bérek és a költségek lendületes emelkedéséhez vezet. Ezt szokás az infláció másodkörös hatásainak nevezni.

Míg az Egyesült Államokban indokolt a monetáris szigorítás, addig az eurózónában érdemes ébernek kell lenni.

Az euróövezetben nincs szükség a pénzpolitika erőteljes szigorítására. Inkább a rendkívül támogató kondíciók normalizációjára kerülhet sor.

Melyek az eurózóna növekedését övező nagyobb pozitív és negatív kockázatok? Reális az esélye, hogy stagfláció-közeli állapot lépjen fel?

Az elhúzódó energiaválság következtében megnőtt a kockázata a magas és tartós inflációnak, valamint a lassabb növekedésnek. Várakozásaim szerint 2022 végén vagy 2023 elején jelentősen lassulni fog az eurózóna gazdasága. Így valóban fennáll a stagfláció-közeli állapot kockázata.

Nem szabad megfeledkeznünk az eurózóna strukturálisan relatíve gyenge gazdasági teljesítményéről és gyenge termelékenység-növekedéséről sem, amely a koronavírus előtt is jellemző volt.

Európának még mindig strukturális reformokra van szüksége. A világjárvány idején e reformok közül sokat elhalasztottak.

A Next Generation EU alap célja a strukturális reformok és a zöld éghajlati célok előmozdítása. Ez ugyan pozitív, de vajon okoz valódi változásokat? Remélem, hogy igen, de még korai megmondani.

A koronavírus-válság alatt hatalmas állami intézkedéscsomagokkal támogatták a gazdaságokat. Az Európai Központi Bank is sokat segített. Nem szabad azonban illúziókba ringatnunk magunkat. A támogató politikák nem lesznek velünk örökké.

Az eurózóna strukturális problémái viszont velünk maradnak. Alapvetően az elöregedő népességre, a munkaerő átképzésének szükségességére és az egyes országok nem hatékony oktatási rendszerére gondolok. Ezenkívül új kockázatok és kihívások is felmerülnek, például geopolitikai jellegűek.

Európa sokat beszél a nagyobb „stratégiai önállóság” szükségességéről, de szem előtt kell tartania az iparágakra gyakorolt lehetséges következményeket. A nagyobb autonómia nem feltétlenül növeli a termelékenységet.

Ön szerint az eurózóna potenciális GDP növekedési pályáját mennyiben befolyásolja a tagországok megnövekedett államadóssága?

Valójában ez egy jó kérdés. A fiskális politika nagyon expanzív volt a koronavírus által okozott sokk idején, és még ma is támogató. Mindenki egyetértett abban, hogy a kormányok meghozták a szükséges intézkedéseket a mély recesszió elkerülése érdekében. Ennek eredményeként megnőtt az államadósság.

Most a kormányoknak újjá kell építeniük a költségvetési kapacitásukat, hogy képesek legyenek kezelni a jövőbeli sokkhatásokat.

A fiskális politikát 2023-ig szigorítani kell. Ez hatással lesz a növekedésre.

A költségvetési konszolidációs folyamatot emiatt nagyon körültekintően kell végrehajtani. A költségvetési politikának szelektívnek kell lennie és a reformokat kell előtérbe helyeznie.

A következő generációs EU alapot nagyon jó ötletnek tartom, mivel európai szinten jelentős fiskális kapacitást használ a strukturális reformok előmozdítására. Remélem, hogy a nemzeti költségvetési politikákkal együtt pozitív dinamikát fog teremteni. Meglátjuk…

Melyek most a monetáris és fiskális politika legfontosabb feladatai a befejezetlen európai monetáris unióban?

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a monetáris politika és a fiskális politika hatékonyabb kombinációjára van szükség.

A fiskális politika általában prociklikus volt. A gazdasági visszaesések idején szűkült, míg a jó időkben nem épültek fel pufferek.

Az euróövezetben ez igencsak megnehezítette a jegybank feladatát.

Sok országban javítani kell a költségvetési politikán. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a makrogazdaság stabilizációjára és az adósság fenntarthatóságára. Emellett úgy gondolom, hogy az euróövezetnek fejlesztenie kell saját fiskális kapacitását.

A következő generációs EU alap fontos lépés. Sikeres végrehajtása jó irányú fejlődéshez vezethet.