Rókusfalvy Pál: Fogok én még bitang jó etyeki pezsgőt kóstolni!

Arra azért felkapja a fejét az ember, hogy Etyeken gyűlik össze a pezsgős világ krémje. Hogy került a pezsgő Etyekre?

Etyek múltjából egyértelműen kiderül, hogy ennek a vidéknek a pezsgő az összetartó ereje. Az 1880-as években Törley József ezen a területen találta meg a magyar pezsgő hazáját. A meszes talaj adottsága, a termőhely klímája, és még ezernyi tényező hasonlóvá teszi a híres franciaországi Champagne-hoz. Számára nem is lehetett kérdés, hogy itt pezsgővel kell foglalkozni, és számunkra sem lehet az. Minden borvidéknek megvan a sajátossága. Tokajnak az aszú és a furmint, Villánynak a Cabernet Franc, a mi identitásunkhoz a pezsgő tartozik. A magyar pezsgő mindig Etyeken született.

Pedig mintha csak mostanában hallanánk róla... 

Tíz-tizenkét éve kezdtünk bele a pezsgőkészítésbe, nagyjából tucatnyi helyi pince foglalkozik ezzel. Boros időszámításban nem egy hosszú idő, valószínű, hogy

még sok-sok évtizednek kell eltelni ahhoz, hogy a kifinomult etyeki pezsgő hangulatát megtaláljuk, de azok az egyedi jegyek, amelyek ezt a borvidéket megkülönböztetik a többitől, már most is tetten érhetők az italainkban. Nálunk magas a borok savtartalma, ezért nagyon jó esélyünk van arra, hogy szép pezsgőket készítsünk belőlük.

Erősen hiszünk benne, hogy nemsokára olyan figyelemreméltó pezsgő készül majd itt, amire nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden táján fel fognak figyelni. Hosszú lesz az út, ez pont egy olyan műfaj,  ahol elkezdi a munkát az ember, és a következő két generáció fogja majd kicsiszolni. Mindenesetre bízom abban, hogy én még fogok bitang jó etyeki pezsgőket kóstolni.

Hogyan segít mindebben egy konferencia? 

2013-ban kezdtem el szervezni az első pezsgőakadémiát. Hatalmas sikere volt, három évvel ezelőtt pedig kitaláltuk, hogy nemzetközi pezsgőkonferenciát tartunk. Ez egy jó lehetőség a pezsgőinknek a bemutatkozásra, láthatjuk, hogy viselkedik a legjobbak között. Ebből mi is tanulhatunk, másrészt ha jól sikerül a rendezvény, akkor annak külföldön is híre megy. 

Számomra fontos, hogy amivel foglalkozok, az ne legyen szűklátókörű, ezért már az első alkalommal meghívtunk nemzetközi szinten is elismert francia pezsgőkészítőket, és idén is sikerül elhozni két külföldi szaktekintélyt, akik előadásaikkal emelik a színvonalat. Ez egyrészt izgalmasabbá teszi a konferenciát, másrészt sokat tanulhatunk tőlük. 

Például?

Technológiát. Az a több száz éves tapasztalat, amit vagy elárulnak nekünk,vagy nem de valahogy ki kell húznunk belőlük. És a hozzáállás. Az rendkívül figyelemreméltó, ahogy a generációk átörökítik a tudást. Erre nekünk nem volt lehetőségünk, mert volt itt egy nagyjából ötven évnyi filmszakadás.

A rendszerváltás óta eltelt harminc év, és most jött el annak az ideje, hogy a borászatokban színre lépjen a második generáció. Nekünk is meg kell tanulni, hogyan lehet átadni a munkát, a jövőt, a tudást. 

Ön korábban egészen más területen mozgott, aztán egyszer csak feltűnt Etyeken. Honnan jött az ötlet, hogy váltani kellene?

Az unokatestvérem, Alkonyi László a Borbarát magazin alapítója, ő alapozta meg a bor iránti fogékonyságot. Egyszer kihozott engem Etyekre, bár a közelben lakom, addig nem jártam itt.

Megszerettem, majd később egyre gyakrabban meglátogattam ezt a kis sváb települést, jó barátságot kötöttem az etyeki borászokkal, végül annyira rabul ejtett ez a hely, hogy elkezdtem borokkal foglalkozni. 

Nem hiányzik a média és a reklámszakma?

Sok mindennel foglalkoztam már, eredetileg tanárnak készültem, aztán jött a rádió, utána reklámcéget alapítottam, összességében elmondhatom, hogy az életem hétéves ciklusokból áll. Folyamatosan színesítem a palettát olyan tevékenységekkel, amelyek inspirálnak.

Egyébként a médiát nem hagytam ott teljesen, most a Duna TV-ben fut egy műsorom, a Családi kör, amit a lányommal közösen vezetünk. Nekem a televíziózásból ennyi pont elég is. 

A zenélést viszont végleg abbahagyta. Nem lenne jó alkalmanként egy finom bor mellé vérpezsdítő szvinget játszani?

Jópár évtizede már, hogy volt egy zenekarunk, ebben én harsonáztam. A zene olyan az ember életében mint a kerékpározás, ha egyszer elkezdi, bármikor tudja folytatni, ha kezébe veszi a hangszert. 1983-ban ezzel megnyertük a Ki mit tudot.

Nagy szó volt ez akkor, inspirált minket, közel tíz évig erre tettük fel az életünket, de végül a zenekar egyik tagja sem ezt választotta hivatásának. Maradt végül egy hobbi, amely szép lassan elmaradt az életünkből. 

Visszatérve a pezsgőre, mennyire érdemes ezzel foglalkozni Magyarországon? Azt mondják, hogy a magyar ember egy évben egyszer iszik pezsgőt, szilveszterkor, de akkor sokat. 

Öt évvel ezelőtt még én is így láttam. Mára viszont tetten érhető a változás, elsősorban a fiatalok körében. Ők már nem szilveszteri italként kezelik a pezsgőt.

Megvan a helye a gasztronómiában is, ha valaki délelőtt bort fogyaszt, arra azt mondják, hogy alkoholista. Pezsgőt viszont minden további nélkül lehet inni akár a reggelihez is. 

Ezért vágott bele a szőlőbirtok mellett egy étterembe is annak idején?

Számomra ez nem volt kérdés, amikor ide kerültem. Csodálkoztam is hogy előtte nem volt Etyeken étterem. A bor önmagában egy labilis történet, de egyébként is a gasztronómia része, elképzelhetetlen finomságok nélkül.

Ez egyébként Etyeken különösen igaz a borvidék adottságai miatt. Ezek a fiatal, friss pezsgők kiváló belépőitalok, a jó savas borok pedig meghozzák az emberek étvágyát, ezért is vannak az itallapok elején.  Számomra mindig is fontos volt, hogy az étel és a bor párosítása tetten érhető legyen a Rókusfalvy fogadóban, a séfünk, Fülöp Zoltán kiváló ízeket tud az italokhoz komponálni.

Említette a Törley-hagyományokat, de ez a név ma egy multinacionális német céget takar, amely mindent leural a környéken. Hogyan tudnak mellette a kis pincészetek labdába rúgni?

A Törley-t egykor államosították, a rendszerváltás után privatizálták, ma már a Henkel tulajdonában van a borvidék területének jelentős részével együtt. De ez minket nem tántorít el,  a minőség nem mennyiségtől függ.

Minőség szempontjából mi más kategóriát készítünk, erre folyamatosan van igény. És ha itt szép kézműves pezsgők készülnek, az még a nagy gyártóra is hatással lehet, hogy némi finomhangolás után elkezdjen kifejezetten etyeki pezsgővel is foglalkozni. Ennek egyébként már vannak is jelei. 

Ha nem a multik, akkor ki a konkurencia? A francia gyártók?

Mindenki és senki. Lehet akár a szomszédos pincében készült pezsgő is, de ha okosan kezeljük ezt a helyzetet, akkor versengés helyett inkább összefogunk, elsősorban mi, etyeki pezsgőkészítők, vagy tágítva a kört, magyarok, hiszen ez szolgálja leginkább a megmaradásunkat. De kontinens-szinten is érdemes lenne összefognunk, ha nem akarjuk, hogy az európai bor- és pezsgőkultúra a partvonalra szoruljon.