Az USA-ból számítani lehet növekvő nyomásgyakorlásra

Már úgy tűnik biztos, hogy Joe Biden nyerte az amerikai választást. Lehetett ezt előre látni?

Igen, számítottam erre, mert az emberek nagy többsége a zsebére szavaz, ez így szokott lenni a legtöbb országban. A Covid-19 járvány miatt megnőtt a munkanélküliség, illetve a félelem az emberekben, hogy elveszítik állásukat. Ilyenkor az emberek egy nagy része a hatalmon lévő kormányt okolja. Természetesen voltak más okok is, amelyek Biden javára billentették a választást, de

ha nem következett volna be a járvány, akkor Donald Trump amerikai elnöknek jóval nagyobbak lettek volna az esélyei.

Hogyan tévedhettek akkorát a közvéleménykutatók? Hiszen Biden előnyét sokkal nagyobbra mérték, illetve a vártnál sokkal több volt a szavazó.

A választáson résztvevők száma meghaladta a várakozásokat. Így eshetett meg, hogy mind Donald Trump, mind pedig Joe Biden több szavazatot kapott, mint a korábbi elnökválasztásokon leadott szavazatok. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az Egyesült Államok népessége növekszik főleg a fejlődő országokból való bevándorlás miatt. Másrészt azok a rétegek, amelyek általában nem vesznek részt a szavazásokon - afro-amerikaiak, latinok - most aktivizálódtak, hiszen ők a járvány és a munkanélküliség legnagyobb vesztesei, és ők nagyrészt Bidenre adták le voksukat.

A felmérések pontatlanságát sok tényező befolyásolhatta, például az is, hogy az okostelefonok világában sokan nem veszik fel a telefont ismeretlen szám esetén, így kimaradnak a felmérésből. Tehát az évek során kialakított mintafelvétel beszűkül.

A gazdaságon kívül milyen más tényezők játszathattak szerepet abban, hogy Trump elvesztette a választásokat?

Például, hogy lekicsinyelte a vírus valós veszélyeit. A regnáló elnök ezt talán azért tette, mert úgy gondolta, így kevésbé zár be a gazdaság és hamarabb kilábal a válságból. A jelek szerint ez egy stratégiai hibának bizonyult.

Ezen felül azt hangsúlyozta, hogy a levélszavazatokkal csalnak. Ez oda vezethetett, hogy idős republikánus szavazóinak támogatásától eshetett el.

Ők ugyanis – éppen az elnök intelmei következtében – levélben nem voksoltak, a vírustól való félelem miatt pedig személyesen nem jelentek meg a szavazóhelyiségekben.

Sokan tömeges csalásokról beszélnek. Mennyire lehet ez reális felvetés?

Csalások mindig voltak. Amikor nagykövet voltam, megnéztük, hogy mennyi csalásra derül fény választások után a hivatalos statisztikák szerint. Meglepően magas szám jött ki. Voltak, akik kétszer szavaztak, egyszer levélben, egyszer pedig személyesen, de akadtak olyanok is, akik halottak nevében adták le voksukat. Az összes leadott szavazathoz képest azonban a szám elenyésző, ráadásul osztódik az összes állam között. Tény, hogy a levélszavazás során valóban nagyobb a tere az esetleges csalásoknak. Az is tény, hogy a levélszavazatok között mindig találnak érvényteleneket, például elfelejtik aláírni.

Amennyiben újraszámolják a szavazatokat, akkor általában találnak még több érvénytelen szavazatot az alaposabb vizsgálat során. De ez csak akkor tudná érdemben befolyásolni a végeredményt, ha az nagyon szoros volna.

Milyen politikai változtatásokra lehet számítani, ha Joe Biden az Egyesült Államok elnöke?

Két szempontból érdemes megvizsgálni a kérdést, belpolitika és külpolitikai szinten. A belpolitikában várható, hogy szorgalmazni fog egy második gazdasági mentőcsomag gyors elfogadását a gazdaság élénkítése érdekében.

Biden többet költ majd a családok megsegítésére, az infrastruktúrára és a zöld célok elérésére, valamint az egészségügy reformjára.

A növekvő kiadások forrását egyrészt a gazdagok megadóztatásából, másrészt a Trump által csökkentett nagyvállalati adók részleges visszaemelésével teremtené elő. Várhatóan nem folytatja a migrációval szemben felhúzott fal építését, és megpróbálja elérni, hogy az „álmodozók”, azaz a gyermekként a szülők által illegálisan az országba hozott személyek megkaphassák az amerikai állampolgárságot. Ahhoz persze, hogy mindezt véghez tudja vinni, szüksége lenne a szenátusi többségre, amelyről egyelőre még nem tudni, hogy meglesz-e vagy sem, bár a republikánusok esélyei úgy tűnik nagyobbak.

Ha a szenátusban a republikánus többség marad, akkor kénytelen lesz kompromisszumokat kötni. Ebben komoly segítséget nyújthat Joe Biden számára, hogy közel négy évtizedig volt szenátor, így sok barátja van a szenátorok között mindkét oldalon és sok tapasztalata, hogy hogyan lehet kompromisszumokat kötni.

Mi a helyzet a külpolitikával?

A külpolitikában egyszerűbb lesz a dolga, mert csak a legritkább esetekben van szükség szenátusi jóváhagyásra, például egy háború indításakor. A hangnem és a stílus biztos más lesz, kevésbé agresszív. Viszont sok esetben nem várható alapvető változás, mert az ország gazdasági, katonai, nagyhatalmi érdekeit minden elnök törekszik megvédeni. Viszont amíg Trump kétoldalú megállapodásokon keresztül próbálta akaratát érvényesíteni, addig Biden a multilaterális, szövetségekre alapozó megoldásokat fogja keresni.

Számára is fontos lesz Kína katonai és gazdasági terjeszkedésének fékezése. A szellemi tulajdonjog védelme mellett a kereskedelmi kapcsolatok egyensúlyosabbá tétele is megmarad fontos célnak.

A kereskedelmi láncok egy részének az Egyesült Államokba való visszahozatalát Biden is szorgalmazni fogja. Kína katonai terjeszkedésének visszaszorítása Kelet Ázsiában is cél lesz. Ehhez szövetségeseket fog keresni, így kerülhet képbe Japán, Ausztrália, Új-Zéland. Oroszország irányába keménykezűbb lesz, mint Trump volt, e tekintetben szövetségesként fog tekinteni Európára. A kétszázalékos NATO hozzájárulás befizetését minden bizonnyal ő is elvárja a szövetség minden tagjától.

Az Európai Unióval szemben barátságosabb lesz, mint elődje, a kialakult vámháborút rendezni kívánja majd tárgyalások útján.

Sokatmondó lesz, hogy Biden mely európai országokba fog először ellátogatni, illetve, hogy elnöksége alatt egyáltalán mely uniós országokba utazik el. Fontos tudni, hogy Kennedy óta minden elnök ellátogatott Írországba és Biden büszke az ír származására. Írországot részéről különös figyelem övezi és már a választások előtt figyelmeztette Boris Johnsont, hogy a nagypénteki megállapodás veszélyeztetése, amely meghozta a békét az Ír Köztársaség és Észak-Írország között a határok megnyitásával, kérdésessé teszi a szabadkereskedelmi megállapodást az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok között.

A kommunizmus bukása óta minden amerikai elnök ellátogatott Lengyelországba, mert sok lengyel származású szavazó van az Egyesült Államokban és mert kemény vonalat képvisel Oroszországgal szemben. Kérdéses mikor fog Biden Lengyelországba utazni. Lengyelországot azonban máris megsértette, amikor hazánkkal együtt Fehéroroszországhoz hasonlította.

Milyen változás várható a magyar-amerikai kapcsolatokban?

Az amerikai külügyminisztériumban várhatóan újra felerősödnek a demokrácia exportban gondolkozó hangok, és számítani lehet növekvő nyomásgyakorlásra Amerika részéről, mind az Európai Bizottságban, mind az Európai Tanácsban, mind pedig az Európai Parlamentben, hogy erélyesebben lépjenek fel Lengyelországgal és hazánkkal szemben. Ezt a nyomásgyakorlást már Obama idején is megfigyelhettük.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy mindkét ország kiszámítható NATO-szövetséges.

Ami hazánkat illeti, magyar katonák szolgálnak külföldön a NATO kereteiben, tavaly megkötöttük az Egyesült Államokkal a védelmi együttműködésről szóló megállapodást, növeljük a védelmi kiadásokat és amerikai fegyvereket vásárolunk. Így kettős szempontrendszert kell mérlegelni a kapcsolatok értékelésénél.

Mi a helyzet a többi országgal?

Izrael esetében nem várható sok változás, továbbra is baráti ország marad, szerintem a követséget sem fogják visszavinni Tel Avivba. Iránnal valószínű ismét tárgyalóasztalhoz ülnek és elképzelhető, hogy az Egyesült Államok visszalép az atomtárgyalásokba. Akár vissza is léphet a 11 országot tömörítő, Átfogó és Előremutató Csendes-óceáni Partnerség (CPTPP) kötelékébe, hogy ezzel is növelje a nyomást Kínára. Azt nem tudni, hogy TTIP, az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti régóta megfeneklett kereskedelmi tárgyalásokat újra indítják-e.

Az már biztos, hogy Amerika visszalép a Párizsi Klímaegyezménybe és az Egészségügyi Világszervezetbe.

Várható-e, hogy bekövetkezik az, amivel a választások után sokan riogatnak, hogy polgárháborús helyzet alakul ki az Egyesült Államokban, esetleg ki is tör valamiféle fegyveres konfliktus az országban?

Veszélyesen feszült helyzet már többször volt az Egyesült Államokban a második világháború óta, gondoljunk csak a vietnámi háború idejére. Egymillió ember tüntetett a Pentagon előtt a háború ellen. Több helyen is be kellett vetni a nemzeti gárda katonáit. Ne felejtsük el, katonák vonultak be a Kenti Egyetemre és lőttek agyon négy egyetemistát és sebesítettek meg kilencet. Amikor megölték Martin Luther Kinget, akkor a lázadók városokat gyújtottak fel.

Hatalmas országról van szó, amely sok mindent képes elviselni, erős a sokk-ellenálló képessége.

Vagyis „polgárháborút” vizionálni badarság. Ugyanakkor tény, hogy az elmúlt negyven-ötven évben a politika radikalizálódott, nem csak Amerikában, hanem sok európai országban is. Ennek az okainak az elemzése meghaladja ennek az interjúnak a kereteit.