Textil rajzaiból nyílt kiállítása Marozsán Erikának

Többen kísérleteznek olyan illusztrációkkal, amik elkészítéséhez cérnát, varrógépet használnak. Miként talált rá erre az új szenvedélyre és melyik technikát használja?

Tinédzser voltam, amikor Pesten a 90-es évek elején kizárólag házibulikon tudtunk szórakozni, nagyon kevés hely volt még, ahova be lehetett ülni. A „Felszabtéren” osztogatták az emberek a bulicímeket, így keveredtünk el Budára egy nagyon impozáns villába, ahol a falakon csodálatos textilalkotások lógtak. Kiderült, hogy a házigazda anyukája készítette őket.

Ettől kezdve felőlem mindenki táncolhatott, mulathatott, engem csak ezek a mesés alkotások izgattak.

Óriási revelációként hatottak rám. Újfehértói vagyok és vidéken a textil készítésnek nem volt semmilyen modern, kísérletező formája, unatkozó háziasszonyok makraméztak esetleg, vagy szegényebb asszonyok a betakarítás után téli estéken hímezgettek, nem mintha abból nem születtek volna autentikus csodák, de mint szenvedélyes, megújító önkifejezési mód nem létezett. Ezt akkor ott, abban a budai villában fedeztem fel magamnak. És hogy a történet még kerekebb legyen, egy kedves barátnőm Hidvégi Éva évek óta csodálatos grafikusokat és festőket nevel ki a „Felszabtéri rajziskola” nevű magántanodában. Megígérte nekem, hogy kölcsönadja az évek óta hanyagolt szövőgépét, hogy végre a nagy álmom teljesüljön, és megtanuljak szőni, mint Josep Grau Garriga.

Milyen későbbi hatások érték ebben a műfajban?

Igazából három textilművész van, akikért rajongok: Sheila Hicks, Josep Grau Garriga és Dora Jung. Ők főleg nonfiguratív munkáikról ismertek. És persze óriási hatással van rám a világhírű Dezső Andrea munkája is, bármilyen technikával dolgozik.

Mondhatjuk, hogy talált magának a balett, a film, a színház után egy következő művészeti ágat, amiben kifejezheti magát?

Azért ezeket a rajzokat, vagy, ha úgy tetszik, varrógép-rajzokat nem tartom művészeti alkotásnak. Fogalmam sincs honnan jött az ötlet, ilyen munkákat nem láttam előtte senkitől. Azóta több művészt is felfedeztem, akik a varrógépet rajzolásra használják, de nekem csak úgy kipattant a fejemből ez az ötlet, miért is ne lehetne így kísérletezni? Szeretek női arcokat rajzolgatni, de ceruzával félek nekiállni, a varrógép a maga lassúságával, korlátaival szabadságot ad nekem.

Mennyire tud elvonulni mikor ezeket a cérnarajzokat készíti? Vagy nem cél az elvonulás, hiszen a kislánya számára is izgalmas lehet a művek születése.

Egyedül szoktam csinálni a varrógép-rajzokat, de szó se róla, a kislányom a legnagyobb rajongóm.

Hogy jött az ötlet, hogy kiállítást rendeznek a rajzokból? Sőt, ezek az ábrák megjelentek divatos tervezők ruháin is.

Van egy Instagram oldalam @akiremarozsan néven, ott már évek óta posztolom a textil rajzaimat. Dévényi Dalma és Kiss Tibi, a Je Suis Belle tervezői mondogatták, hogy nagyon tetszik nekik. A barátnőim is régóta agitálnak, hogy csináljak ruhákat a rajzokat használva díszítésül. Nagyon örülök, hogy eddig vártam, mert a legjobb kezekbe kerültek a munkáim. Én mindegyik ruhát szívesen hordanám. Szeretem őket. A boltba pedig kiraktunk néhány textil rajzot, hogy az eredetit is lehessen látni a ruhák mellett. Így lett belőle egy kis kiállítás, bárki megnézheti, kíváncsi vagyok nagyon, hogy miként vélekednek róla az érdeklődők.

Színház és film helyett ül a varrógép mögé, vagy színház és film mellett? Jövőbeli reményeink szerint mellette.

Előfordul, hogy finoman és kevésbé finoman provokálnak: kevés munkát vállalok filmben, színházban. Én viszont úgy vélem, színésznő vagyok és remélhetőleg az is maradok örökké. A textil rajzokat pedig csak hobbinak nevezném, amiben mégis nyugalmat, de kreativitást is találok.