Textil rajzaiból nyílt kiállítása Marozsán Erikának

Interjú2019. ápr. 6.Fodor Sándor

Amikor a törékenyen fiatal Marozsán Erika az Állami Balett Intézet növendékeként „légieskedett”, maga sem sejtette, hogy érzelmei, mondanivalója kifejezése cérnaszálon fog lógni majd egykoron és textil képeket készít cérnával, varrógéppel. A New Yorkban élő színésznő az utóbbi időben, különös hangulatú, cérnával rajzolt képeivel jelentkezett. Nemrégiben pedig kiállítása nyílt Budapesten a Je Suis Belle üzletben, de textil rajzai felbukkantak a Budapest Central European Fashion Week modelljeinek színesen izgalmas ruháin is.

Többen kísérleteznek olyan illusztrációkkal, amik elkészítéséhez cérnát, varrógépet használnak. Miként talált rá erre az új szenvedélyre és melyik technikát használja?

Tinédzser voltam, amikor Pesten a 90-es évek elején kizárólag házibulikon tudtunk szórakozni, nagyon kevés hely volt még, ahova be lehetett ülni. A „Felszabtéren” osztogatták az emberek a bulicímeket, így keveredtünk el Budára egy nagyon impozáns villába, ahol a falakon csodálatos textilalkotások lógtak. Kiderült, hogy a házigazda anyukája készítette őket.

Ettől kezdve felőlem mindenki táncolhatott, mulathatott, engem csak ezek a mesés alkotások izgattak.

Óriási revelációként hatottak rám. Újfehértói vagyok és vidéken a textil készítésnek nem volt semmilyen modern, kísérletező formája, unatkozó háziasszonyok makraméztak esetleg, vagy szegényebb asszonyok a betakarítás után téli estéken hímezgettek, nem mintha abból nem születtek volna autentikus csodák, de mint szenvedélyes, megújító önkifejezési mód nem létezett. Ezt akkor ott, abban a budai villában fedeztem fel magamnak. És hogy a történet még kerekebb legyen, egy kedves barátnőm Hidvégi Éva évek óta csodálatos grafikusokat és festőket nevel ki a „Felszabtéri rajziskola” nevű magántanodában. Megígérte nekem, hogy kölcsönadja az évek óta hanyagolt szövőgépét, hogy végre a nagy álmom teljesüljön, és megtanuljak szőni, mint Josep Grau Garriga.

Milyen későbbi hatások érték ebben a műfajban?

Igazából három textilművész van, akikért rajongok: Sheila Hicks, Josep Grau Garriga és Dora Jung. Ők főleg nonfiguratív munkáikról ismertek. És persze óriási hatással van rám a világhírű Dezső Andrea munkája is, bármilyen technikával dolgozik.

Mondhatjuk, hogy talált magának a balett, a film, a színház után egy következő művészeti ágat, amiben kifejezheti magát?

Azért ezeket a rajzokat, vagy, ha úgy tetszik, varrógép-rajzokat nem tartom művészeti alkotásnak. Fogalmam sincs honnan jött az ötlet, ilyen munkákat nem láttam előtte senkitől. Azóta több művészt is felfedeztem, akik a varrógépet rajzolásra használják, de nekem csak úgy kipattant a fejemből ez az ötlet, miért is ne lehetne így kísérletezni? Szeretek női arcokat rajzolgatni, de ceruzával félek nekiállni, a varrógép a maga lassúságával, korlátaival szabadságot ad nekem.

Mennyire tud elvonulni mikor ezeket a cérnarajzokat készíti? Vagy nem cél az elvonulás, hiszen a kislánya számára is izgalmas lehet a művek születése.

Egyedül szoktam csinálni a varrógép-rajzokat, de szó se róla, a kislányom a legnagyobb rajongóm.

Hogy jött az ötlet, hogy kiállítást rendeznek a rajzokból? Sőt, ezek az ábrák megjelentek divatos tervezők ruháin is.

Van egy Instagram oldalam @akiremarozsan néven, ott már évek óta posztolom a textil rajzaimat. Dévényi Dalma és Kiss Tibi, a Je Suis Belle tervezői mondogatták, hogy nagyon tetszik nekik. A barátnőim is régóta agitálnak, hogy csináljak ruhákat a rajzokat használva díszítésül. Nagyon örülök, hogy eddig vártam, mert a legjobb kezekbe kerültek a munkáim. Én mindegyik ruhát szívesen hordanám. Szeretem őket. A boltba pedig kiraktunk néhány textil rajzot, hogy az eredetit is lehessen látni a ruhák mellett. Így lett belőle egy kis kiállítás, bárki megnézheti, kíváncsi vagyok nagyon, hogy miként vélekednek róla az érdeklődők.

Színház és film helyett ül a varrógép mögé, vagy színház és film mellett? Jövőbeli reményeink szerint mellette.

Előfordul, hogy finoman és kevésbé finoman provokálnak: kevés munkát vállalok filmben, színházban. Én viszont úgy vélem, színésznő vagyok és remélhetőleg az is maradok örökké. A textil rajzokat pedig csak hobbinak nevezném, amiben mégis nyugalmat, de kreativitást is találok.