Ukrajna egy lyukas hordó, amibe az Európai Unió számolatlanul öntheti a pénzt
InterjúEldőlt, hogy az Európai Unió fogja finanszírozni Ukrajna háború utáni újjáépítését, az Európai Bizottság több száz milliárd eurós ráfordítást emleget. De mennyibe kerül majd nekünk mindez? Deák Andrást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársát kérdeztük, aki azt is elmondta, miért lenne rossz ötlet felvenni Ukrajnát az EU-ba.
Szolidaritási alapot hoz létre az Európai Unió, hogy abból finanszírozza Ukrajna háború utáni újjáépítését. Érkeztek már felajánlások?
Igen, nagyjából tízmilliárd euró már össze is gyűlt.
Már az elején valószínű volt, hogy ha lesz helyreállítás, akkor az főleg Európa ügye lesz.
Az ukránok már be is mondták, hogy mintegy ezer milliárd dolláros kárt okozott nekik eddig a háború, míg a Világbank hatvanmilliárd dollárra becsüli az infrastruktúrában keletkezett károkat. Ha már mi fogjuk állni a cechet, jó lenne tudni, mennyi lesz a végösszeg…
Nagyon nehéz ezt megmondani, már csak azért is, mert még nincs vége a háborúnak. Ha az lesz a kitűzött cél, hogy ami elpusztult, újjá legyen építve, akkor ez a hatvanmilliárdos szám nagyságrendileg rendben van.
De persze ennek a többszöröse is lehet, ha elhúzódik a háború…
Ez attól függ, hogy mennyire terjednek ki a harci cselekmények. A károk nagy része a rommá lőtt városokban keletkezik, ha nem vonnak ostrom alá újabb nagyvárosokat, az ország egészére nem terjed ki a háború, akkor drasztikusan azok nem nőnek tovább.
Ugyanakkor a helyreállítás ma még nagyon távolinak tűnik, például még azt sem tudjuk, hogy az elfoglalt területek, amelyeken a legnagyobb a gazdasági kár, Oroszországhoz, vagy Ukrajnához fognak tartozni.
Az egyetlen, amit most tehetünk, hogy pénzügyi értelemben felszínen tartjuk Ukrajnát. Az ország GDP-je becslések szerint idén nagyjából negyvenöt százalékkal esik majd vissza, itt most az életben tartás a cél.
Mennyire tud majd talpra állni az ukrán ipar, ha megszűnnek a harcok? Az Azovsztal acélgyár például Európa egyik legnagyobb acélüzeme volt, amely a háború miatt kiesett a termelésből, és aligha ússza meg sértetlenül.
Az Azovsztal már 2014-óta csak nagyon korlátozott kapacitással tudott működni, ugyanis Dombaszban volt az értéklánc másik fele. Az igazán nagy csapás Ukrajna számára az, hogy elvesztette az ország területének fejlettebb részét. A keleti területeken az egy főre jutó GDP két-háromszorosa volt a nyugat-ukrajnainak.
Az ipari tevékenység gyakorlatilag leállt, a gyárakat sorban telepítik ki külföldre még a háború által érintetlen nyugati részekről is, többek között Szerbiába, mert már nincsenek meg a feltételek a napi működéshez.
Ötmillió ember már elhagyta az országot, a belső migráció is erős. A férfiak elmentek harcolni, nincs munkaerő, akadozik az áramellátás. Amit itt látunk, az egy nagy recessziónál is rosszabb.
Ilyen csapások közepette mennyibe kerül pénzügyileg a felszínen tartani Ukrajnát?
Ez nem egy olyan brutálisan nagy összeg. Ukrajnában alacsonyak az igények, GDP-je nagyjából azon a szinten mozog, mint a jóval kisebb, tízmilliós Magyarországé. A görög gazdaság egy évtizeddel korábban való lélegeztetőgépen tartásánál mindenképp jóval kisebb feladat, az európai szervezeteknek ez már bejáratott út.
Az újjáépítés viszont már nagyobb falat lesz, az Európai Bizottság is több százmilliárd eurós ráfordítással kalkulál. Mi lesz a cél, a romeltakarítás, vagy fel akarják tornászni Ukrajnát arra a szintre, hogy készen álljon az uniós tagságra?
Ukrajna gyakorlatilag Európa szegényháza, én óva intenék attól, hogy az EU teljeskörű rekonstrukcióba kezdjen a háború után.
Semmi értelme nem lenne mindent visszaépíteni, főleg kritikátlanul és mindenfajta meggondolás nélkül ideküldeni a fejlesztési pénzeket.
Ezt az országot nem lehet még integrálni, ehhez hiányoznak az alapvető struktúrák. Az ukrán gazdaság fele láthatatlan, a fekete vagy a szürke zónában van, ez részben kényszer, mivel az állami intézményrendszer ebben a formájában alkalmatlan arra, hogy menedzselje a gazdaságot, és akik ezt az országot uralják, érdekeltek is abban, hogy ez így maradjon.
Ezért önmagában az uniós belépést is nagy hülyeségnek tartom, olyan kabátot próbálunk ráhúzni az ukránokra, amit egyszerűen képtelenek lesznek magukra venni.
A tagsággal járó elvárásokat biztosan nem tudják teljesíteni, de mentálisan sincs ott az ukrán társadalom, hogy ezt elbírja. Leginkább valamiféle Marshall-segélyben kellene gondolkodni, ha véget ért a háború, de úgy látom, most inkább érzelmi nyomás alatt születnek rossz döntések.
Ukrajnáról gyakran mondják, hogy Kelet Svájca lehetett volna. Értékes ásványkincseik vannak, a világ legjobb termőföldjét birtokolják, és a sort hosszan lehetne folytatni. Miért nem tudtak mégsem egyről a kettőre lépni?
Ez a millió dolláros kérdés. A Deutsche banknak 1991-ben volt egy tanulmánya, amelyben azt írták, hogy Ukrajnának van a legjobb esélye az Európához való felzárkózáshoz, ha kilép a Szovjetunióból. Ez az álomkép meghatározó volt abban, hogy az ukránok végül kiléptek, de az egykori szovjet tagállamok közül mégis az ő történetük alakult a legrosszabbul. Ennek nyilván számos oka van,
elsősorban az, hogy a rendszerváltásuk teljes egészében kisiklott. Az átmenet során oligarchikus rendszer alakult ki, miközben egy rendkívül paternalista társadalomról beszélünk, mindenki azt várja hogy a központi kormányzat oldjon meg mindent, amely viszont teljesen alkalmatlan erre.
A politikai és kulturális elit soha nem volt homogén, végül az utolsó szöget a koporsóba az verte be, hogy egy geopolitikai versengés vette kezdetét az országban Oroszország és az Egyesült Államok között, ami végzetesen megosztotta az országot, ennek az eredményét látjuk most. Nem elég, hogy az egyik legszegényebb ország volt már 2022 előtt is, most még mélyebbre süllyed.
A gazdaságukból sem tudták kihozni azt, amit lehetett volna. Egy Ukrajnáról szóló elemzés nemrég úgy fogalmazott, az exportszerkezetük gyarmati jellegű gazdaságra emlékeztet. Hogyan mehetett félre ennyire minden?
A kilencvenes években volt egy erősebb exportképes ágazatuk. A kohászat, amit a privatizáció megcélzott, nagyjából úgy működött, mint máshol az olaj, vagy a gázexport.
Ameddig a gyárak olcsón jutottak alapanyaghoz és kapták az olcsó orosz energiát, termékeket pedig viszonylag magas áron el tudták adni, addig ment a szekér, és ez valamennyire a gazdaságot is szinten tartotta.
Így jött létre a keleti területek gazdasági dominanciája, ami a politikai erejüket is megalapozta. Ám a gyárakban megörökölt szovjet technológiát nem modernizálták, a világgazdaságban nem voltak képesek a megfelelő szinten integrálódni, így amikor beütött a 2008-as válság, ez a húzóágazat megszűnt, szinte nem is maradt exportteljesítmény az országban.
A multinacionális tőke sem tudott megjelenni dacára annak, hogy nagyon olcsó és képzett a munkaerő, viszont a hihetetlenül korrupt és bürokratikus rendszer távol tartotta a nyugati cégeket.
Az egész ország berendezkedése nem volt alkalmas arra, hogy nagy mennyiségben vonzon be a külföldi tőkét, a munkaerő pedig inkább kivándorolt.
Akkor úgy néz ki, Ukrajna egy lyukas hordó lesz, amibe az Európai Unió számolatlanul önti majd a pénzt, értelmezhető eredmény nélkül…
Igen, pedig jobb helyre is mehetett volna az a pénz. Régóta úgy gondolom, hogy
nekünk Keleten békét kellett volna vennünk. Az európai stratégia célja az kellett volna, hogy legyen, hogy a posztszovjet térségben nyugalom legyen
az ukránok esetében valamiféle mértéktartást az oroszoknál bizonyos engedményeket kellett volna kijárni az uniós diplomatáknak, és ezeket a folyamatokat pénzzel - kevesebbel, mint amit most el fogunk költeni - nagyon jól meg lehetett volna olajozni, de ez nem következett be, és erre nagyon rá fogunk fizetni.
