Ütésállóbbak lettek a magyar cégek 

1000 hazai vállalkozás bevonásával készítettek mélyinterjúkat arról, mi a gazdasági siker titka. Volt már példa ehhez hasonló, komplex elemzésre Magyarországon?

2009-ben az akkori exportfejlesztési ügynökségnél készítettünk egy kifejezetten külpiacokra vonatkozó kutatást, ebben több, mint kétezer cég vett részt. Az egy speciális téma volt, most viszont arra voltunk kíváncsiak, hogy a klasszikus ipari szektoroktól a kreatíviparig terjedő palettán hogyan teljesítettek a magyar tulajdonú vállalkozások az elmúlt tíz évben, illetve kik lesznek a következő évtized nyertesei.

Olyan cégeket szólítottunk meg, amelyek legalább három éve működnek, és alapvetően nyereségesek. Nem kérdőívvel kerestük meg őket, hanem személyes interjúra ültünk le a cégvezetőkkel.

Így pontosabb képet kaptunk róluk, előkerültek olyan kérdések is, mint a generációváltás, amely egy tipikus és időszerű probléma.

Sok cégvezetőnek okoz gondot az utódlás?

A megkérdezettek negyven százalékánál aktuális ez a kérdés. Sok tulajdonos elkezdte már bevezetni a következő generációt, olyanokkal is találkoztunk, ahol közösen hozza a család a döntéseket, például együtt dolgozik apa és fia. 

Ugyanakkor minden negyedik megkérdezettnél fennáll a veszélye annak, hogy a staféta átadása nem lesz sikeres. Feltűnően kevés az olyan tulajdonos ügyvezető, aki abban gondolkodik, hogy a napi operatív munkából kivonul és a menedzsmentre bízza a cég vezetését.

Pedig sokszor a vállalat továbbfejlődésének is gátja lehet, ha a vezetője nem tud időben kiszállni.

Az elmúlt tíz évet is górcső alá vették. Van olyan terület, ahol szembetűnő a változás?

Sokkal több olyan cég van a 2009-es kutatás hoz képest, amely képes érdemben kilépni a külpiacra.

Tíz évvel ezelőtt a magyar vállalkozások huszonöt százaléka tudott valamilyen rendszerességgel exportálni, mára nagyjából ötven százalékuk épített ki legalább a szomszédos országokban valamilyen jelenlétet.

Ez egyrészt a digitális technológiák fejlődésének köszönhető, ma már nem olyan nehéz csinálni egy webshopot, amivel a külpiacokon is meg lehet jelenni.

Egy erdélyi vagy felvidéki partnert még nyelvtudás nélkül is lehet találni. De nem csak az exportképes cégek száma nőtt meg a tíz évvel ezelőttihez képest, ezek árbevételében is jelentősen nőtt az export aránya, sok helyen már az ötven százalékot is meghaladja.

Van azért jelentős kormányzati támogatás is már erre…

Valóban, kifejezetten sokat fejlődött az állami exporttámogatás, de a cégek menedzsmentje is. A 2009-es kutatásból még az derült ki, hogy a külpiacon jelenlévő és külföldről származó stabil árbevétellel rendelkező cégeknél átlagosan 0,25 volt az exporttal foglalkozó alkalmazottak száma. Azaz jellemzően az ügyvezető vállalta magára a külföldi kapcsolatok menedzselését.

Ma már szinte minden külpiacra dolgozó cégnél vannak dedikált, exporttal foglalkozó munkavállalók, akik jól képzettek, nyelveket beszélnek és ismerik a célpiacot. Óriási váltás, hogy idáig sikerült eljutni.

Ráadásul mindezt támogatja egy olyan folyamatos innovációs termékfejlesztés, amelyre szintén dedikált munkavállalókat alkalmaznak, felsőfokú végzettségű fejlesztőmérnököket. Korábban ez is hiányzott.

Válságállóbbak is lettek a magyar cégek? Hogyan hatott rájuk a koronavírus okozta gazdasági összeomlás?

Ki merem jelenteni, hogy igen. A hazai vállalkozásoknál mára összegyűlt annyi tudás, kiépült olyan kapcsolatrendszer, amivel kicsit diverzifikálni tudták saját tevékenységüket, beszállítói vonalaikat.

Azt külön vizsgáltuk, hogy a covid milyen hatással volt ezekre a termelő cégekre, és azt találtuk, hogy a megkérdezettek mindössze tíz százaléka kényszerült elbocsátásokra tavaly, de közülük is legtöbben most már újból létszámbővítésben gondolkoznak, huszonnyolc százalékuk pedig már a lezárások alatt is új dolgozókat vett fel.

Azt is vizsgáltuk, hogy hány vevőre tud egy cég támaszkodni, hiszen nyilván azok a stabilabbak, akik nem egy-két kulcs vásárlótól függenek. A 2008-as válságban sok magyar vállalkozás megroppant azért, mert volt egy nagyvállalat, akinek beszállított. Ez jó volt, amíg ment a szekér, de amikor jött a válság, lenullázódtak. Ebből sok vállalkozó tanult és szemlátomást tovább is léptek.

A megkérdezett cégek fele kifejezetten optimista üzleti várakozásokkal tekint az előttünk álló két-három évre. Pontosabban ötven százalékuk úgy érzi, teljesen jó irányba megy a cége, huszonöt nagyjából elégedett az optimizmus index adatai szerint.

Megalapozott ez, vagy kincstári optimizmus?

Úgy látjuk, hogy van alapja. A megrendelések megvannak, ahogy a stabil működés alapjai is. Ha nem jön egy súlyos lockdown, akkor a húszas években kialakulhat egy erős magyar közép-nagyvállalati réteg, akik képesek lesznek regionálisan fejlődni, teret nyerni, exportálni.

Elfelejthetjük végre azt, amit a kilencvenes évek óta hallunk, hogy Magyarországon duális gazdaság van, egyik oldalon a nagy versenyképes multinacionális cégek, amelyek hatékonyak, innovatívak, a másik oldalon pedig a magyar KKV-k, amelyeknek maximum annyi erényük van, hogy foglalkoztatják az embereket.

A hazai KKV-k közel negyede már most olyan vállalattá tudott fejlődni, amely legalább regionális szinten versenyképes, innovatív, követi a trendeket, stratégiával, jövőképpel rendelkezik.

Akkor most lássuk, melyik magyar cégek lesznek a húszas évek nyertesei és vesztesei…

A kutatás anonim volt, így konkrét cégneveket nem tudok mondani, az viszont kirajzolódott, hogy akik hajlandóak időt és energiát fektetni a digitalizációba, foglalkoznak termékfejlesztéssel, és folyamatosan keresik az újabb vevőiket, azok tudnak majd lendületesen fejlődni a következő tíz évben.

Ennek a fordítottja is igaz, akik úgy vélik, hogy mindez őket nem érinti, nem fejlesztenek, ráülnek az eredményeikre, azok a jövőjüket kockáztatják, már csak azért is, mert a munkaerőért folytatott versenyben alul fognak maradni a fejlődő cégekkel szemben.

Mennyire okoz problémát a magyar cégeknek a munkaerőhiány?

Rengetegen panaszkodnak, 89 százalékuk az első helyen említi a problémák között, illetve ehhez viszonylag szorosan kapcsolódó, képzéssel kapcsolatos nehézségeket.

Persze itt is látszik, hogy aki próbál megoldást találni, például együttműködik egy szakképző intézménnyel, vagy egyetemmel, az jobb helyzetben van, mint aki csak várja a jelentkezőket és panaszkodik…

A béremeléseket hogy bírják a cégek?

Az kiderült, hogy a többségük nem a súlyos problémák között említette. Aki képes a folyamatos növekedésre, az tudja tartani a béremelés ütemét is, nem marad el az iparági átlagtól.

Hol vannak most a magyar fizetések a németországi bérekhez képest?

Az iparban sok munkakörben még mindig jóval, akár ötven százalékkal is alacsonyabbak. Ugyanakkor ez a különbség folyamatosan csökken, és ha a megélhetési költségekkel is számolunk, már nem olyan kirívóan rossz, amit a magyar cégek kínálni tudnak.

Ráadásul egyre több az olyan patrióta szemléletű hazai vállalkozás, amely a saját környezetében igyekszik segíteni a közösséget, például támogatja a helyi iskolát, egyesületeket.

Ezek a jellemzően kisvárosi vállalkozások a munkavállalók képzésére is figyelmet fordítanak, akik azt érezhetik, hogy a közösség részei, és válsághelyzetben is számíthatnak a munkaadójukra. 

Ennek tükrében akár azt is kijelenthetjük, hogy a 90-es évek vadkapitalizmusát magunk mögött hagytuk…

Bizakodóak lehetünk, mivel kialakult egy jól látható méretű cégkör, amelynek tagjai nem egyik napról a másikra gondolkodnak, van jövőképük, stratégiájuk, akik a következő évtizedben biztosan itt lesznek velünk, fejlődni fognak, és húzzák felfelé a magyar gazdaságot akkor is, ha a világgazdaságban különböző turbulenciák lépnek fel.