A minimálbér-emelés felnyomta a termelékenységet - Pogátsa Zoltán írása

MAG2020. feb 21.Pogátsa Zoltán
A rovat támogatója:

Csoda történt! A hagyományosan alacsony termelékenységű hazai kis és középvállalkozások termelékenysége az utóbbi években meglódult! Mi történhetett?

A neoklasszikus közgazdaságtan ketrecébe zárt közgazdászok idehaza is hosszú évtizedek óta úgy írnak a minimálbér emeléséről, mint ami káros, mert kiárazza a vállalkozásokat, és a munkapiaci helyzet romlásához vezet. Ez azonban csak az egyik lehetséges álláspont, melyet gyakran sikerül általános közgazdaságtani igazságnak beállítani. A keynesiánus iskola egész mást gondol minderről.

Meglepő hírről számolt be a napokban a Financial Times. A német minimálbér bevezetésének hatására meglódult a német termelékenység. A munkapiaci helyzet pedig nem romlott. Ez ugyebár teljesen szembemegy a főáramú neoklasszikus közgazdasági nézettel.

Tavaly év végén hasonló fejleményekről számolt be az Összkép.hu is.

A magyar kis és középvállalkozások termelékenysége az elmúlt három évben ötször olyan gyorsan nőtt, mint az uniós átlag, és a visegrádi országokhoz képest ledolgoztuk a hátrányunkat.

A jelenség talányként érte a hazai véleményformálókat, mert évtizedek óta szinte axiómának számított, hogy a hazai duális gazdaságban a gyenge teljesítményű hazai kicsik állnak a magas termelékenységű multikkal szemben. Ez azonban most mintha megváltozott volna.

Valóban csodáról van szó? Nem.

A keynesiánus közgazdaságtan mindig is azt vallotta, hogy a minimálbér tudatos emelése – mint amilyen az elmúlt években Magyarországon is lezajlott – jótékony hatású.

Azon túl természetesen, hogy milliós nagyságrendű embernek javul az életszínvonala. A magasabb minimálbér kierőlteti a magasabb termelékenységet. Minimálbér emelések nélkül pedig az stagnálhat. A skandináv szociáldemokrata jóléti államokban lassan száz éve tudatosan használják ezt az eszközt. Rehn-Meidner modell a neve, Gösta Rehn svéd és Rudolf Meidner német közgazdász után.

Nézzük meg, mik ennek a modellnek a mechanizmusai:

  1. A magasabb minimálbér kiszorítja azokat a cégeket, amelyek nem képesek kitermelni azt. Ezen cégek megszűnte statisztikailag emeli a termelékenységi átlagot.
  2. Azok a munkások, akik ezen megszűnt cégeknél dolgoznak, átmennek magasabb termelékenységű, magasabb bérezésű cégekhez. Ez ma Magyarországon látványosan történik, tele van a sajtó egyre kecsegtetőbb bérajánlatokkal. Nyugat-Európában mindezt segíti a hatékony átképzési rendszer, Magyarországon ezt hátráltatja az, hogy az erre való pénzeket a zsákutcás közfoglalkoztatásra költjük inkább.
  3. A legtöbb cég eddig is ki tudta volna gazdálkodni a magasabb béreket, csak nem volt erre rászorítva. Ha hosszú időn át nyomott bérekkel próbál versenyezni a gazdaság – mint évtizedeken át Magyarország – akkor alacsony marad a termelékenység is.
  4. A magasabb bér rászorítja a cégeket, hogy az élőmunkát technológiával helyettesítsék. Ez ismét csak növeli a termelékenységet. Az elbocsájtott foglalkoztatottak munkát találnak a hozzáadott érték skála magasabb fokain.
  5. Szemben a neoklasszikusokkal, a keynesiánus iskola fontos mondása, hogy a magasabb bért ésszerűtlen csakis magasabb bérköltségnek látni. Ez ugyanis egyben magasabb jövedelem is, ami magasabb fogyasztást is lehetővé tesz. Az elmúlt években látványos volt a hazai fogyasztás növekedésének hozzájárulása a GDP növekedéséhez. A magasabb fogyasztásnak van kedvező termelékenységi hatása. A cégek ugyanis sokkal nagyobb kedvvel ruháznak be új technológiába ha azt érzékelik, hogy a termékeikre van kereslet. Az új technológia így hamarabb megtérül. A magasabb technológia hamarabb elterjed a gazdaságban. Az olyan keynesiánus közgazdászok, mint a holland Petrus Johannes Verdoorn és a magyar-brit Káldor Miklós felhívták a figyelmet arra, hogy ha a kibocsájtás nőhet, akkor ettől a termelékenység is nőni fog.
  6. Ugyanaz a tevékenység magasabb termelékenységűként jelenik meg olyan országokban, ahol a bérköltség is magasabb. Azaz ha nőnek a bérek, ettől a termelékenység mutató is nő. Erre Martin Myant brit közgazdász mutatott rá.

Mi mindebből a tanulság?

Egyrészt az, hogy a neoklasszikus iskola nem egyenlő a közgazdaságtannal. Másrészt az, hogy a bérek növekedésére a neoklasszikus félelmekkel szemben bőven volt tér, a munkapiac nem omlott össze.

A Brüsszelben dolgozó Galgóczi Béla korábban is felhívta a figyelmet arra, hogy bőven volt tere a kelet-európai béremelkedésnek. Egyébként korábbi minimálbér emeléseknél sem, ahogy erre például Linder Attila elemzése a 2001-2-es emelésről felhívja a figyelmet. A neoklasszikus aggályokra újra és újra rácáfol az élet.

Csoda nincs. A minimálbér emelésének jótékony hatása van a termelékenyégre. Németországban is és Magyarországon is.

A szerző közgazdász, a A Nyugat-magyarországi Egyetem docense